A saját előző bejegyzésemre is reflektálva meg kell, hogy állapítsam, hogy kevés kellemetlenebb embertípust tudok elképzelni, mint akinek mindenkiről és mindenről van egy becsmérlő szava, ezzel (ügyetlenül) leplezve alátámasztandó saját szellemi/morális fölényét.
Én miért vagyok ilyen?
16 megjegyzés:
Csak mert.
Tudd be annak, hogy ilyen vagy és kész.
"Vagyok, aki vagyok, mert ilyennek is kell lennie."
Egy ilyen tulajdonság esetében pont nem gondolom, hogy a büszkén vállalás létező opció. Ez nem habitus, ez viszonylag hangosan ordító lelki defekt. Amikor rosszabban vagyok a világgal, többet is csinálom, igazából tekinthető szerencsésen könnyen észlelhető tünetnek.
Szerintem ez nem dekfekt, azon gondolkodom, hogy lehet inkább te látod jól a dolgokat. Szóval, na.
Vannak egészen jó, boncolgatós pillanataid, amikor látni, hogy gondolkodsz és gondolkodásra serkenti az embert.
én is ilyen vagyok. részben azért, mert anyám a világ legmérgezőbb, legnegatívabb és legkritikusabb embere, részben pedig azért, mert ebből (is) kifolyólag az én önbizalmam valahol a béka segge alatt tíz méterrel leledzik, amit lehet ilyenekkel kompenzálni. viszont tényleg sokkal több az idióta ember, mint a nem idióta, úgyhogy annyira nincs bűntudatom miatta.
Elsősorban nem a dolgok megfigyelésével van a gond, hanem a bosszankodással. Mindenkinek joga van olyannak lenni, amilyen, nekem meg nem muszáj mindenről véleményt formálni, pláne megosztani.
Sztem az emberekkel kevesebb a gond, mint érezzük, pláne annál, mint amennyit foglalkozunk ezzel, főleg, ha nincs az életünkre hatással. Mert a bosszankodásnak ez a verziója a gáz, amikor olyasmin rugózom, ami abszolút nem befolyásolja az életem.
nem tudom, de én is ilyen vagyok, és igen, tök káros és fölösleges és megbetegít hosszú távon _ÉS_ nem is viszi előre a dolgokat, sőt. így, ha ez lesz az újév első (óév utolsó) jó felismerése, és sikerül (neked is, nekem is) visszavenni a kritikus füstölgésből, akkor már érdemes volt megírnod ezt a pár sort. úgyhogy: hajrá! :)
Nem vagyok benne biztos, hogy ez rosszabb, mint a másik véglet.
Amikor "nem befolyásolja az életemet, tehát leszarom", hiába "helytelen", hiába befolyásolja valaki másnak az életét.
Jó, a blogolás nyelvezete talán nem az a dolog, aminek a következményeként valakinek kisiklik az élete, de a svédek pl. annyira "toleránsak", hogy az már böven a beleszarás kategória, és nem jobb semmivel mint a magyar "mindenbebeleszólokakkorishasemmiközömhozzá" mentalitás. Csak más.
Magadat idegesíteni valóban nem érdemes, de ha sikerül érzelmek nélkül, objektíven megfogalmazni / szóvá tenni ha valamit helytelennek tartasz, az nem rossz. Söt. (Aztán ilyenkor jön az a rész, hogy a konstruktív feedback az, amikor a viselkedésformát kritizálja az ember, nem a viselkedésformát elkövetö személyt, de te pont nem az az ember vagy, aki leidiótázza a t. bloggereket csak azért mert torzult a szókincsük.;P Ezen a téren pl. böven lenne mit tanulnom töled...)
Szóval szerintem becsméreld nyugodtan tovább a szókincstorzulást :D
Orsi: igen! Hajrá!
cavecat: igen, ez igaz,hogy a másik véglet sem jó, de nem muszáj a végletekben gondolkodni. Itt pl nyugtázhatnám, hogy furcsa számomra ez a szókincs, és ennyi. És az a lépés, hogy írok róla egy bejegyzést, elmaradhatna, mert nem igazán építő jellegű, akkor sem,ha nem mondtam olyat, hogy aki ezeket a kifejezéseket használja, az ostoba. Mert nyilván nem az, akiknél ezeket láttam, kivétel nélkül átlagon felül intelligensek.
Miért baj, hogy írtál róla egy bejegyzést?
Miért nem építö jellegü?
Ha az átlagon felüli intelligenciával és torzult szókinccsel rendelkezö bloggerek valamelyike véletlenül idetéved, lehet hogy a jövöben jobban oda fog figyelni, mennyit cukiskodik a blogján. (Oké, ezt a kifejezést nem biztos, hogy a megfelelö kontextusban használtam...:P) Már ha tényleg csak poén volt eredetileg, és úgy maradt (ami szerintem több mint valószínü).
Hát, egyrészt azért nem épít, mert nincs okunk feltételezni, hogy egy hibára hívom fel a figyelmet, ergo, ha valaki esetleg emiatt változtat, az nem biztos, hogy javít. Másrészt szerintem kritikát gyakorolni nem így kell, ha a célom az volna, hogy jobbá tegyem a világot és segítsek az eltévelyedett bloggereknek, akkor az érintetteknek privát üzennék, hogy figyu, szerintem ez fura. Hogy egy alig olvasott, de nyilvános blogon ekézem a cukiságot, ez sajnos kevés más dologról tud hatékonyan szólni, mint hogy "nézzétek, mennyire éles meglátásaim vannak".
"nincs okunk feltételezni, hogy egy hibára hívom fel a figyelmet"
- de van ;)
Csak azért írni egy bloggernek egy privát üzenetet hogy "szerintem tökgáz ahogy cukiskodsz" sokkal brutálisabb, mint egy alig olvasott de nyilvános blogon ekézni a cukiságot.
Ha ugyanis privátban írsz, azt óhatatlanul személyeskedésnek veszi (és mellreszívja), míg ha a jelenséget ekézed az ö kifejezett megszólítása nélkül esélyt hagysz neki hogy ne vegye magára, ha úgy érzi nem az ö inge (pl. "én még mindig csak poénból cukiskodok, én nem maradtam úgy").
Szerintem.
egyetértek az előttem szólóval. így a blogger (ha idetéved) úgy változtathat a stílusán (mert nyilván érzi, hogy _egy kicsit_ neki is inge), hogy közben nem sértődik meg. :)
(Aliz sztem vmit csinált a laptoppal, mert nem tudok entert nyomni, csak shift-entert (ergo, nem a bill. ragadt be, vagy ilyesmi)
én az idei (izé, tavalyi) karácsonyi készülődésen füstölögtem folyamatosan, hogy miért ilyen hamar, miért ilyen nyomulósan csinálja minden bolt, fujj, de konzumerizmus, nekem nem kell egy 600. konyhai gadget direkt karácsonyi aprósüti készítéséhez stbstb., aztán hogy elmúlt az egész egy szempillantás alatt. :D
cavecat: ha valaki cukiskodik a blogján, és aztán ezt olvassa, az tudja, hogy neki (is) szól (és tudja, mert ha olvasok egy blogot, szoktam kommentelni is), és jogosan érezheti azt, hogy ha bajom van vele, és jelzem csak neki (ha már tényleg ennyire zavar), az tök más, mint ha itt írok egy bejegyzést arról, hogy mennyire gáz itt mindenki, beleértve azokat, akikkel szemben (vagyishát kommentben) mennyire kedves vagyok. Sosem abból van az igazi sértődés, amikor valaki valamit őszintén megmond. Sokkal szarabb, ha úgy tudod meg, máshonnan. Főleg, hogy szemben is lehet ezt úgy mondani, hogy az egész kb ne is legyen sértő.. Figyi, én nem értem ezt a cukiskodást, ez honnnan jött? Egy vicc, ami állandósult? Nekem nagyon fura, szerinted nem az? Én nem gondolom, hogy ezen, ebben a formában bármelyikük megbántódna, míg egy ilyen bejegyzésen joggal húzhatják fel magukat.
Orsi: igen, hát ha van egy helyzet, amin nem tudsz változtatni (pl hogy a boltok mikor kezdik el játszani a "karácsonyi klasszikusokat" végtelenítve - akkor általában teljes szabadságod van nem kitenni magadat a dolognak, és valahogy erre kell ráállni, hogy ahelyett, hogy direkt odamegyek és felhúzom magam, inkább nem megyek oda. Legalábbis én szoktam azt érezni, hogy direkt odamegyek, és ez egy halálosan káros dolog.
Én erre most találtam rá, úgyhogy a hozzászólásom valószínűleg most már aktualitását veszítette, de szerintem ezeknek a szavaknak a használata a legtöbb (legalábbis általam ismert) blogger esetében ironikus. :) Ráadásul mivel a nyelv folyamatosan változik, még ha nem lenne ironikus, akkor is elfogadható lenne. Attól, hogy valaki azt írja, hogy cukiskodik vagy főni, még nem torzult a szókincse, és amúgy is ki mondja meg, mi a torzult? :) Nem gondolnám, hogy minden blogger annyira komolyan veszi magát vagy a saját blogját, hogy feltétlenül Marcel Proust szókincsét használja a blogján, és a nyelvhasználatukkal példát akarnak statuálni az olvasók számára, de minimum nyelvet őrizni. Engem például egyáltalán nem érdekel, hogy mennyire zavarják az olvasóimat azok a kifejezések, amiket használok, mert nincs időm/energiám ezen gondolkozni. A munkaidőm 80%-ában nagyon precíz, nyelvtanilag 100%-os szövegeket kell írnom, így a blogomban pl. sokszor kicsit ki is élem magam: nem teszek vesszőt, egybeírok, nem kezdek nagy kezdőbetűvel mondatot, és használok a fenti kifejezéshez hasonló "torzult" szavakat. De elmosolyodtam rajta, hogy másoknak a kicsinyítóképzős szavak ilyen komoly problémát tudnak okozni. :)
A kérdésedre válaszolva (az én blogom esetében):
Egy vicc, ami állandósult? Igen. Nekem nagyon fura, szerinted nem az? Nem. :)
Igen, és azt hiszem, neked van igazad. Ettől függetlenül nekem borzasztó furcsa ez az egész, pedig szerintem azóta olvasok ilyet, amióta van. És nem sikerült megszokni :) Nyilván ettől még minden érintett blogot szívesen olvasok :)
Megjegyzés küldése