Korai ébredés - ez innentől minden nap így, és nem értem, otthon három szundival sem megy, itt meg gond nélkül - gyors bevásárlás, reggeli az erkélyen, sikerül az előtt elindulni, hogy bárki más felébredt volna a szálláson. Sikerül a házigazda által szeretettel kipreparált térkép nélkül elindulni, így mintegy véletlen futunk bele a legtöbb látnivalóba, illetve rendkívül tanulságos extra köröket teszünk Porto szövevényes belvárosi utcáin.
E. fotografikus memóriájának köszönhetően ennek ellenére sikerül megtalálni az aznap záró gasztropiacot és az út egyik legjobb és ennek ellenére legolcsóbb ebédjét elfogyasztani: egy csak portugálul beszélő, nagyon háziasan főző csapat készítette, olajban kisütött bacalhau-t (tőkehal) fejtettbab salátával. Az ebédhez zene is jár, egy legalább nyolcvanéves bácsi énekel gyönyörű szépen, és vérzika szívem érte, hogy mindenki csak ül, rá se néz, tömi a fejét, tapsot se kap, de aztán E. megfigyeli, hogy nem is várja ki, csak szolgáltat, sallangok nélkül. A fejedelmi ebéden túl az első nap sikerül véletlen betévedni a São Bento vasútállomásra,
csak helyiek által frekventált, kissé gyanús utcákon ("vajon ez olyan környék, ahova nem kéne betévedni?") teljesen váratlanul kilyukadni a São Lourenço templomnál,
felsiklózni a Dom Luís I híd tetejéig,
átsétálni a hídon Gaiára, közben élőben is meggyőződni arról, hogy a legnyüzsgőbb belváros kellős közepén valóban egyre-másra elhagyatott, és az elvadulás különböző fázisaiban lévő házakra akadni, teljesen érthetetlen módon,
visszametrózni a hídon Portóba, sétahajózni a Duorón, a sétahajójegy mellé kapott kuponnal portóit kóstolni ismét csak Gaián, végezetül megmászni a Torre dos Clérigost, naplementét nézni-fotózni, amitől E-nek fél perc után tömegiszonya, nekem meg utána három napig iszonytató vádli-izomlázam lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése