Öcsém kiköltözésével lett egy extra félszobám, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni pár hónapig és jobb híján ott teregettem, de éreztem, hogy feng shui szempontjából ez nagyon nem előnyös. Különösebb meggyőződés nélkül átraktam oda a nagy redőnyös íróasztalt, amit még együtt lomiztunk, és csináltam egy dolgozó sarkot, ami igen viccesnek tűnt decemberben, mert a franc se akar otthon is dolgozni, miután lenyomott a munkahelyen 12 órát.
Remélem, nem ez a lakberendezési gondolat volt az a pillangó-szárnycsapás, ami miatt most egészen jól ki van használva a kisszoba. Ráadásul az is kiderült, hogy hiába vagyok viccesen kistermetű, borzasztóan szűk ezalatt az asztal alatt a hely a tágas fiók miatt, szóval ha ezt még őszig így kell nyomni, ideje lenne lecserélni a konstrukciót egy egyszerű asztallapra bakokon és egy külön fiókos valamire.
Ezt az alábbi al-problémákra osztanám:
1. A redőnyös asztal nagy és nehéz, nem szívesen kerülgetém az annyira azért nem nagy lakásban. De megválni is nehéz tőle, mivel egyrészt mostanság nem lesz lomtalanítás, másrészt öcsémmel nem kis nehézségek árán cígöltük együtt két saroknyiról egy szép őszi éjjelen, mintegy másfél óra alatt, eszmei értéke van. És addig teljesen meg is felelt az elvárásaimnak, amíg nem kellett mellette órákat ülni.
2. Van egy ilyen asztallap plusz bakok konstrukció a lakásban, most a nagyszobában, ami a szép, ahol jó, ahol a pihenés van és nem a Galéria. Vissza lehetne cserélni, de ezzel az idei év legkomolyabb sikerét kompromittálnám.
3. Nem szeretnék új bútort venni, egy nagy, kopott, tömör fa asztallapra vágyom, de mostanság nem lesz lomtalanítás.
Szóval inkább féloldalt ülök az asztalnál egész nap. A fél oldalt igyekszem néha cserélni. Én sem értem.
2 megjegyzés:
Nyilván nem igazán megoldás, csak kérdés: a széked megváltoztatásával tudsz esetleg segíteni a helyzeten? Nem tudom, hogy most is az a szék van-e az asztalnál, mint a képen. De lehet, hogy ha olyanon ülsz, amin nincs karfa, akkor közelebb tudsz ülni, és esetleg jó?
Nagyon nehéz jól elhelyezkedni a munkához, hogy hosszú távon se fájjon tőle semmi. Gondolom, a váltogatás segít, meg, ha időnként felkel és nyújtózkodik az ember. Legalábbis ezt remélem. Nekem sose sikerül rávenni magam, hogy kitaláljam, hogy jó.
Egy egyszerű forgószékkel használom, de a karfa hiánya ezen nem segít. A probléma az, hogy ezelőtt az asztal előtt csak nagyon fegyelmezetten, két lábbal előre lehet ülni. Én meg nem így szoktam, hanem mindenféle extrém pozícióban: törökülés, féllótusz, keresztbe tett lábak stb. Na erre nincs tér. Nyár végére totális gerincferdülésem lesz, ha így folytatom.
Megjegyzés küldése