Early midlife crisis

Roman Mars feltörte a kódot, amit én nem bírtam eddig.

Arról beszél épp a Bullseye-ban, hogy a PhD vége felé járt, és rájött, hogy benne nincs meg az az egó és az ezzel járó drive, ami ahhoz kell, hogy valaki elsőként fedezzen fel valamit, ő egyszerűen csak szeretne több ismeretet szerezni és jobban érteni a világot. És hogy azt hitte, a posztgrad majd a college folytatása lesz, hogy így ül és utána néz dolgoknak, de nem, az nem ilyen.

Viszont közszolgálati rádió producerje lenni, na az pont ez.

Az én kérdésem meg az, hogy mi még? És hogy vajon belőlem is az egó hiányzik, vagy nem ez a gond, mert igenis borzasztóan én akarok lenni az első ember a Marson*? Mindenesetre ha lenne UBI, én valószínűleg tanulnék, félig-meddig öncélúan, bár nem tudom, hogy hogy lenne rá időm a munkám mellett, amiben hiszek, hogy van értelme, csak kb senki más nem hisz**. Szóval mindig arra jutok, hogy az életem nem pénz, vagy lehetőségek híján olyan, amilyen, hanem a döntéseim miatt.

Ezzel bírtam megtörni a csendet sok hónap után. Sajnálom. Itt se esküvő, se gyerek, se saját ház, ez itt autentikus blogger kontent a semmiről.

*Valószínűleg inkább ez, mert két év távlatából is ki bírt ma borítani azzal a volt munkahelyem, hogy a legkedvencebb, legnagyobb projektem mostani átadása kapcsán megjelent minden publikációban lehagytak a tervezők listájáról, holott még az is szerepelt, aki kb két hétig kótázott rajta. Én meg így nem létező energiatartalékokat mozgósítva a szakmérnöki mellett túlóráztam rajta orrvérzésig, ingyen, sőt, azután is visszajártam konzultálni, hogy már amúgy munkahelyet váltottam, mert ennyire nem bírtam elengedni és ennyire fontos volt. Ja, valószínűleg nem az egó a gond.

**Pl az említett projektben amúgy kb semmi nem úgy épült, ahogy terveztem, lehet, hogy igazából kedvesek akartak lenni velem, hogy ha majd minden lehetséges ponton ázik a ház két éven belül, senki ne cikizzen vele, hogy azt a Dóra bírta ilyen szarra épszerkezni...