A kriptikus facebookon panaszkodás nagyon száni, úgyhogy én a blogomban szoktam. Ez azért jó, mert így nem mindenkinek lesz belőlem elege, csak azoknak, akiket legalább egy kicsit érdeklek.

Inkább hallgassatok Fruttikat:

HIMYM

Előre bocsátom, hogy az utolsó évad felénél nem bírtam tovább cérnával, szóval egyáltalán onnét tudom csak, mi lett a vége, hogy szembejött velem facebookon a felháborodott kommentáradat.

Egyrészt, nyilván attól lett ilyen épületes baromság a végkifejlet, mert jó 5-6 évvel tovább folytatták ezt a sorozatot, mint amennyi ötlet volt a sztoriban. És szerintem az írók sem tudták még fél éve sem, pontosan mi lesz a befejezés. Sok kommentelő számon is kérte, hogy hol itt a jellemfejlődés, mire kellett itt ezeket a karaktereket egy évtizeden át építeni, ha aztán Ted fogja a kínkeservvel felhalmozott élettapasztalatát és hanyag mozdulattal dobja a kukába, hogy márpedig ő mégiscsak azzal a nővel akar lenni, akivel nyolcvanötször megpróbálta, és nyolcvanötször kiderült, hogy halálosan inkompatibilisek.

Szerintem egy sitcomnak nem feladata nevelni a nézőközönségét, eleve, aki kitartott emellett végig, az jól meg is érdemli ezt a cukormázas szart, hogy márpedig, ha borzasztó kitartó vagy, tiéd lehet a hibbant spiné, aki a rögeszméddé vált felnőtt életed eddigi tetemes hányadára. Hát, te virágod, te tépted, szagoljad.

Igazából az a szomorú, hogy hányan nem háborodtak fel, és hányan látják ezt a bárgyú sorozatot égi jelnek, hogy ha nagyon akarják, nem csak boldogok lehetnek, de épp úgy és épp azzal, akivel elképzelték. Egészségetekre.

Vettem egy hónapja a Calzedoniában egy cicanacit, mert brutálisan jó volt a mintája. Aztán nem vettem föl ugye hetekig, mert vékony, nem volt még elég jó idő hozzá. Ma reggel viszont olyan rossz kedvem volt, gondoltam, nem érdekel, ma már napközben 20 fok fölött lesz, és befele max majd jó gyorsan tekerek. No, így is lett, aztán már túl későn, bőven a munkahelyen eszméltem rá, hogy ennek a gatyának a tapintásával ellentétben igazi gagyi anyaga van, olyan, hogy ültem benne egy órát és már kitérdesedett, lóg rajtam mindenütt, egy igazi tehénnek érzem magam benne.

És a samponomat sem sikerül találnom, rettenetes a hajam, napi szinten küzdök a késztetéssel, hogy elmenjek és levágassam kétcentisre megint, azzal tudtam bánni, ez meg nonstop igénytelen, komolyan.

És híztam ránézésre minimum 2 kilót, mindet hasra persze.

Fáradt vagyok és nyűgös.

Öcsémet felvették a Goldsmiths College-ba masterre!!!!!!4négy

El akarok menni meglátogatni minél hamarabb. Először május elejéről volt szó, de aztán rájöttem, hogy nem lesz kb egy fillérem sem május elején, és ráadásul van egy határidőm is május végén, és akkor inkább júniusban kéne menni, és most úgy érzem, hogy tökmindegy, mikor lesz pénzem, jobb volna hamarabb, mert az egyszem öcsém és hiányzik.

Na, ettől megyek a falnak

Amúgy Indexről:

"Nem kapott állampolgárságot a Magyarországról szóló imázsfilm rendezője

Kostil Danila rendező a Facebook-oldalán  jelentette be , hogy bár Ezüst Medvével díjazták Berlinben a Magyarországról szóló imázsfilmjét, nem kapta meg a magyar állampolgárságot.
"Kostil Luka testvérem nevében is köszönöm magyarországnak, hogy 18 év után is elutasították a magyar állampolgárság iránti kérelmünket. Miután itt nőttünk fel, tanultunk, elöször voltunk szerelmesek, életreszóló barátságokat kötöttünk, tanultunk meg alkotni és alkottunk. Azt hiszem az imázsfilm helyett inkább erről kellett volna filmet csinálnunk."

A 30 éves rendező Üzbegisztánban született, családjával 12 éves korában telepedett le Magyarországon. Készített klipeket az Irie Maffiának, a Zagarnak, a The Kolinnak és Adrian Siebernek, rendezett kísérleti és kisjátékfilmeket (in Memoriam, EatMeat), legutóbb pedig testvérével, Lukával együtt ő jegyezte azt a Magyarország, több mint amit várnál című imázsfilmet, ami márciusban Ezüst Medve-díjat nyert Berlinben a Tourism Media Awardon.
Az Index megkereste a rendezőt, hogy mondja el, mire hivatkozva utasították el a kérelmüket, de egyelőre nem kaptunk választ a kérdéseinkre.
Frissítés: Danila kérdésünkre közölte, hogy sajnos félreérthető volt a Facebookos üzenete, csak a testvére, Luka adott be igénylést, és azt utasították el. Az ügyről viszont egyelőre nem szeretnének nyilatkozni."

Mondott egy nagyot hangosan és publikusan, sejtetve a sötét hátteret, meglebegtetve, fennhagyva a mondat végén a hangsúlyt, tudod, érzed, surányitanárúr, és aztán, mikor megkeresik, feltehetőleg amúgy nem támadó irányú sajtótól, akkor már jön a zavart maszatolás.

Érvek, érvek ellen, tények, tények ellen, emberek. Ne lebegtessetek mert kipikkelyesedem tőle.

Zsák a foltját

Ezen rugózom most már hetek óta, mindenféle beszélgetésekben előkerül és egyszerűen nem hagy nyugodni. A következő a szituáció: adott egy emberpár, akik szörnyű dolgokat csinálnak egymással, vagy az egyik a másikkal, a kapcsolati dinamikájukat egyszerűen rossz nézni, de ők ebből mégsem akarnak kilépni semmi áron, ilyen-olyan-amolyan okokból. Na, és erre mondja a köz, hogy "de hát ha nekik megfelel így, mi közöd hozzá?", megy "van, aki attól boldog, hogy nem boldog" meg "magánügy, nem szabad belefolyni", meg, a kedvencem, hogy "zsák a foltját".

Persze, tök jogos, mi közöm nekem a más ember életéhez, amíg nekem nem árt vele. Tulajdonképp nekem miért fontos, hogy a világon mindenki harmóniában éljen, a többi emberrel, meg főleg magával? (És miért nem kezdem azt a bizonyos söprögetést a saját portám előtt...)Tulajdonképp jogos. De azért valamennyi közöm mégiscsak van, ha igen érintőlegesen is. Tegyük fel, hogy az én életem a saját szempontjaim szerint (ami természetesen az abszolút és vitathatatlan igazság, mi más) teljesen tökéletes, és születik egy-két teljesen csodálatos mintákat örökölt, gyönyörű gyermekem. Hát, baromira nem mindegy, hogy az ő életük párja majd mit hoz otthonról, tehát, hogy a rossz mintákat még udvariassági okokból, meg mert nem illik, még hanyadiziglen hagyjuk ismétlődni.

Oké, nincs konkrét tervem, hogyan avatkozzam bele a sok elcs*szett életbe, csak frusztrál. Nincs jobb dolgom.

Elmentem fodrászhoz, hogy kicsit olyanabb legyen a hajam, mintha direkt akartam volna ilyenre.

Kaptam egy "seggigérő hajam volt világéletemben, de múlt hónapban férjhez mentem, és most már anyuka leszek és ezért vállig vágattam, ugye, milyen vagány?" frizurát.

Nembaj, lenő ez is.

le kéne mosni a fürdőszobatükröt...

Ugyan tavasz van és szép idő, olyan rettentő sokan még nem járnak biciklivel. Mikor odaértem az A38-hoz, konkrétan az enyém volt ott az első kerékpár. Lelakatoltam a korlát belső oldalára, hogy ne sodorja el minden arra járó. Mikor kijöttem, egy, azaz egy darab másik bicikli volt még az egész partszakaszon, de az _nyilván_ úgy volt lekötve, hogy alig tudtam kiverekedni a bringámat a helyéről. És jól meghúztam a procedúra közben, bibis lett. Oké, nem azon az egy csíkon sérült csak sajnos a fényezés, gyűlnek rajta a lepattogzások, de még nagyon nem időszerű elvinnem fényeztetni, már csak azért sem, mert nincs másik... Vajon kibírja érdemi károsodás nélkül a szezont?...

Megvan az a rész a TBBT-ból, amikor Sheldon kutatási területet akar váltani, és ezzel őrületbe kergeti az összes barátját? És mindegyik elküldi a fenébe? És Sheldon, igazi tudós módjára ilyen kis számú precedensből is leszűri, hogy valószínűleg a hasonló reakciók oka valamilyen formában az, amit ő csinál?

Na, ilyen nincs az életben túl gyakran. Az ember általában a hatszázadik kedvezőtlen reakció után is hajlamosabb azt feltételezni, hogy csupa rohadt alakkal futott össze, véletlen sem ő maga szúrta el már megint.

Végre beszéltem öcsémmel

"És azt beszéltük Zsófival is, hogy tényleg jó itt, élhető, viszonylag könnyen is boldogulunk, de én akarok egy kis házat a Duna vagy a Balaton partján, és nem nagyon rendít meg, ha negyedekkora a kínálat a CBA-ban."

Csupa jót meg érdekeset mesélt amúgy. Olyan végtelenül józan, bölcs az én öcsém, hogy el sem hiszem.