Az anyag részeként szerepelt egy Jamie Winchester dal, ami az angol nyelvre jellemző intonációs mintázatot hivatott illusztrálni. Megbeszéltük közben azt is, miről szól a dal (sikerült eltalálnom, wow), meg aztán Jamie Winchesterről is esett szó ez előtt és ez után is kimerítő mélységben. Egyre inkább körvonalazódott bennem az a nem feltétlen kedvező első benyomás, hogy Tim azzal haknizza körbe az általa tartott órák hallgatói körét, hogy ő jóban van Jamie Winchesterrel.
Az órán megtudtam, hogy:
- Jamie Winchester elhagyta a feleségét és a szomszéd házba költözött egy nővel, akinek amúgy volt férje, és a nő nem hagyta el érte a férjét, mivel az gazdag volt, és ez Jamie-t nagyon érzékenyen érintette. (Erről szól amúgy ez a dal. Többek közt ez a dal is**.)
- Jamie Winchester tavaly visszaköltözött Írországba, mert beteg lett az anyja és vele akart lenni, majd erről nyilatkozott is a HVG-nek. Ja, nem.
- A Keresem az utam sztorija pedig igazából az, hogy Jamie Winchester épp dolgozott a stúdióban, amikor belépett Ákos, meghallotta az egyik dalt, és azt mondta, hogy ez nagyon jó, ez neki kell. Jamie teljesen le volt égve, úgyhogy kényszerből eladta neki. A szerződésnek része volt, hogy a dalt Jamie nem adhatja ki soha, és az pedig külön pofátlanság, hogy úgy szerepel az Ákos lemezen, hogy Jamie zeneszerző, és Ákos írta a magyar szöveget, ami Jamie menedzsere szerint szemenszedett hazugság. Tehát a magyar könnyűzene történetének becslésem szerint uszkve 10 prozódiailag tökéletes, szóközepi hangsúlyt nem tartalmazó szövegű dalának egyikét egy ír írta. Ákos meg egy utolsó szemétláda, ugye, de ez nem új. Nem is dolgoztak többet együtt.***
- Az angol nyelvben a kommunikáció egyik legfontosabb eszköze a helyes intonáció, az angolok lusták végighallgatni, amit mondasz, a szavakon belül csak az intonációs mintára és a hangsúlyos szótagra figyelnek, a mondaton belül pedig csak a hangsúlyos szavakra.
*Ő csinálta a szintfelmérést is, ő a nyelviskola fővezére.
**A másik ismertebb a Damned, aminek a magyar verziója a Keresem az utam, ami, vegyük észre, nem pont ugyanerről szól.
*** Tehát a Gyilkos ezüstgolyó az 1998-ban megjelent Ikon lemezen még nem ér, a 2003-as Andante koncertsorozat meg már nem történt meg, igaz-e.
6 megjegyzés:
Imádom a dalok mögötti rejtett sztorikat, főleg az ilyen szaftosakat, köszönöm. :)
Igazán nincs mit :) Én még azt is szoktam élvezni, ahogy a popszakmában bennfentes emberek a legfurcsább retorikákat is képesek az utolsó sóhajig átvenni a nekik e csodavilágba belépést engedő félistenektől...
Amúgy a Lovasi könyv elég jó, ha ilyesmiket akarsz olvasni (nem szaftos sztorikat annyira, de viszonylag hihetően őszinte háttereket.)
mindig idegesítettek azok az emberek, akik azzal próbálnak felvágni vagy érdekesnek tűnni, hogy ismernek valaki híreset. egyszer egy néptáncos pasast hallgattam órákon át arról, hogy milyen ember a Fábry, múltkor meg stoppal felvettünk egy fuvaros fazont, persze minden fontos embernek fuvarozott már, és mindenkivel haver. és ha bármi kell, csak szól, és csinálják, mert emlékeznek rá. fujj.
különben örülök, hogy tetszik a Lovasi-könyv. különben dec. 13-15-én Budapesten leszek gyerekestül, találkozunk?
:DDDDDDDDD
nekem is vicces, ha vki azzal menőzik, hogy ismer híres embereket.
szia:) eddig csendes olvasód voltam, nagyon tetszik, amit írsz! nem tudom, hogy állsz az ilyenekhez, de továbbadtam neked a liebster díjat, itt: http://elliekorbeugral.blogspot.hu/2014/12/lieb-lieber-liebster.html
Orsi: bocsánat, most reagálok csak :( Ha még nem tábláztad telibe a hétvégét, 13-a este kivételével nekem bármikor jó, _bármikor_ 14-e reggel 7 is, ha még beférek!!!!
Anna: igen, egy ideig vicces, aztán meg borzasztó idegesítő...
ellie: ó, nagyon köszönöm! Az a helyzet, hogy mostanság meghalni sincsen időm, de ha hozzájutok, akkor igyekszem nem elfelejteni a játékot! Köszi még egyszer!
Megjegyzés küldése