Ma fölhívott az öcsém, hogy tanácsot kérjen egy nagyon nehéz magánéleti szituációban. És adtam neki, álltam a villamoson és ilyeneket mondtam, hogy légy őszinte, gondold előbb jól végig, te mit szeretnél, és utána a legnagyobb tapintattal de nagyon határozottan és lehetőleg egyszerűen mondd el. És sajnos akármennyire is konzekvens vagy és akármennyire is világos, hogy jól látod, nem várhatod, hogy a másik egyet értsen, de még azt sem, hogy elfogadja, te így gondolod, sőt azt sem, hogy bármennyire jól reagáljon. Joga van mást gondolni ugyanarról a helyzetről, és az ő véleménye ugyanannyira érvényes, mint a tiéd. De csak rá érvényes.
Ilyeneket mondtam, és közben hallgattam magam, ahogy tudom a világ minden kérdésére a választ és minden helyzetre a megoldást és tényleg miért is nem mentem pszichológusnak. És akkor megkérdezi az én drága, egyetlen öcsém: Dóri, az miért van, hogy én ezt nem tudom magamtól ilyen szépen?
És persze erre is volt válasz: Mert épp veled történik ez az egész. Olyankor nekem sem megy semennyire.
3 megjegyzés:
Táblavakság.
Yep.
Ezt a szót Surányi vezette be? Én csak tőle hallottam.
Megjegyzés küldése