kedd: Lisszabon - járatlan utakon

Bruno egyik legihletettebb javaslatának engedelmeskedve a napot az expó területén kezdjük. Már a metró- és vasútállomás területétől is alig sikerül elszakadni, az hagyján, hogy nekem irgalmatlanul tetszik a betonkolosszus, de E-nek is!

Miután oda-vissza körbejártuk az egészet, nagy nehezen kiérünk a fényre, a meglepően felfedezetlen, kizárólag helyiek által, célirányosan látogatott, kortárs építészeti paradicsomba. Van itt minden: absztrakt szobrok,

végtelen hosszú stég a part mentén,

libegő a mindenek felett (kicsit drága, dehát egyszer élünk!* - meg hát már egészen közel az út vége, hozzuk ki belőle, ami még benne van),

és az irgalmatlan hosszú Vasco da Gama híd.

Miután kigyönyörködnünk magunkat a mindenben, nagyjából az orrunk és a google maps után elindulunk a közelebbinek hitt metrómegállóba, és jó félórás kitérővel végül visszajutunk a belvárosba. Itt annak rendje és módja szerint a Baixa minden keresztutcáját végigjárjuk, közben összeakadunk az első útonállóval, akit egy no, thank you-val nem lehet lerázni: mindenképp be akar minket terelni valamelyik helyi étterembe, majd mikor a szemkontaktust fel sem véve köszönettel elutasítjuk, elkezd udvarolni(?), kedvesnek szánt, de elég tolakodó megjegyzést tesz a pántos piros ruhából premier plánban látható baglyaimra, és az egészet azzal koronázza, hogy követ minket a közeli képeslap árushoz, ahol segíteni akar választani - na itt már kórusban, meglehetős nyerseséggel küldjük el a rákba, végre le is pattan, de azért aggasztó, hogy változik a hely kultúrája, a legfrissebb leírásokhoz képest is. Ezután újra a Rossión kötünk ki, ahol megpróbálunk árnyas ülőhelyet találni a szendvicsünk erejéig, de minden zsebkendőnyi árnyékot vérmes helyi nyugdíjasok foglalnak, sőt, van, ahol rajtra készen sorban állnak a jobb helyekhez. Végül a Praça da Figueirán, a nyilvános illemhely mellvédjén, enyhe csatornaszagban - de legalább árnyékban! - megebédelünk, és elindulunk felkutatni Simao miniatűr könyvesboltját. Ezen a ponton talán nem meglepő fordulat, hogy szabadság miatt zárva. Tovább folytatjuk a hegymenetet a várnegyed körül, és baromi hangulatos kis utcákra bukkanunk, tele street arttal.

Felérünk a helyi Séhez, és ha már erre járunk, be is nézünk. némi szusszanás után újra kimerészkedünk a napra, és megnézzük magunknak a Miradouro de Santa Luziát - a kilátás ugyanolyan szép, mint a többiből, de itt csempéből is ki van rakva!

Újabb rejtett kincs felkutatásával próbálkozunk, ezúttal sikerrel: a Feira da Ladra (magyar fordítása: tolvajok piaca) nyitva és pezseg, akkora, hogy szinte nem is lehet végigjárni. Mi mégis megpróbáljuk, hazavihető méretű, szép azulejos tányért kutatva. Találunk többet is, de egyik sem az igazi, viszont ha épp lakásfelújításban volnánk, millió mintában lehetne itt kapi bontott azulejos csempét, szebbnél szebbeket, valószínűleg nem mindet teljes egészében elbontott épületekről... A piacról kikeveredve célba vesszük a nap csúcspontjának szánt kilátót, ám útközben ráakadunk a valódi fő attrakcióra, a kis utcákban a posták elé kiaggatott papagájketrecekre.

Végül persze azért a Miradouro da Nossa Senhora do Montét is megnézzük, jó szerencsével az elképzelhető legjobb fényviszonyok közt.

Vacsorára a Zé da  Mourariát néztük ki az ajánlott listáról, az előző nap tapasztaltakból okulva előre megnéztük, nyitva van-e hétfőn, így a pozitív válasz birtokéban teljes magabiztossággal keressük fel, de persze zárva - mélyebbre ásva a google-ben kiderül, hogy ez a hely csak ebédet kínál. Ezután már paranoid részletességgel nézünk utána az ezüstérmes O Euricónak (ami mellett aznap szépen el is sétáltunk, de elfelejtettük megnézni, mi a helyzet nyitvatartásilag), és minden kétséget kizárólag megállapítást nyer, hogy minden emberi számítás szerint nyitva fogjuk találni, konkrétan épp az esti nyitásra érünk oda - és zárva. Se egy cetli, se egy semmi, egyszerűen csak zárva. Nem kicsit felbosszantva, irdatlan lendülettel haladunk le a Timeout Marketre, mit nekünk borsos árak, a többi sem olcsóbb, és ez legalább kiszámíthatóan nyitva, és látjuk, mit fogunk enni - és irgalmatlan jót vacsorázunk, bosszúból hazafelé újabb pastel de natákat is vételezünk, pukkadjon meg minden latinosan laza étteremtulaj.

*Beiratkoztam reinkarnációs tanfolyamra...