Ezen gondolkodom reggel óta, hogy a jelenleg élő _összes_ ember _minden_ felmenőjének sikerült társat találnia, vagy legalább gyereket nemzenie, akarva-akaratlan, szóval honnét lettünk itt mi sok lúzer, hirtelen, biztos spontán mutáció...

Technikai K.O.

• háttérzene hangerőt jócskán meghaladó szintipop
• ...dallamára fütyülő főnök
• ...a lábával dobolja hozzá a taktust is
• ezzel nem harmonizálóan a közeli focipályán az edző egyre ingerültebben fújja a sípját
• szellőztetés címén minden ablak nyitva, határozottan nincs meleg

És én eleve nem szeretek költségvetni.

Fáj a fejem. Haza akarok menni. Vagy méginkább bárhova máshova.

Tanáromról

Fontos nemzetközi kitüntetést kapott, így elkezdte bejárni a vele készült interjú a facebookot (is). Elolvasván újra elhatalmasodott rajtam az érzés, amit a gimnázium vége felé heti 5-ször (?) volt szerencsém megtapasztalni, és ami, úgy érzem, egyedül engem érintett az osztályból, de lehet, hogy a tanítványai közül is, így könnyen lehet, hogy teljesen téves reakció, egy bug, mindenesetre most leírnám a saját verziómat az emberről, kommentelési lehetőség nélkül. Szubjektív lesz és not so pretty.

Megtörtem.

Blind Chic táska lett mégis. Ráadásul indigókék. Pont az.

De ilyen plüss vacak van az alján, és hátha minden jóra fordul.

Egyébként egy az egyben elnyelte a Bagaboo táska teljes tartalmát és magát a táskát, és még maradt benne bőven hely, viszont nem olyan kényelmes, mint amaz, szóval, srácok, ha nem zavarnak a bolyhok, vegyetek Bagaboo táskát, az alkotójuk is jófej, szeretjük a Bagaboo-t, jobban, mint a Blind Chic-et, sokkal.

Igen, ez egy bánatos bejegyzés volt biciklis (?) hátizsákokról. Deal with it.

Egyre inkább az az érzésem, hogy erős kisebbségben vagyok azzal, hogy elolvasom cikket/végignézem a videót, mielőtt megosztom, sőt, mielőtt hozzászólok.

Pedig különben ez ugyanaz, mint a könyvet ajándékozni.

Amikor matekból elkezdtük tanulni a csoportelméletet, akkor fogott el az az érzés, hogy "értem én, csak leszarom". (Itt kérnék bocsánatot minden engem olvasó matematikustól.)

És akkor, mert ugye nem vagyok nettó destruktív, egyből megfogalmazódott bennem az elhatározás, hogy én olyasmivel szeretnék foglalkozni, amiről nem végtelen hosszú összefüggéssor végén látom, hol jó az embereknek és mit termel. Gyakorlatilag lelkiismereti kérdést csináltam a szakmaválasztásból.

Kedves gyerekek, hát ezért nem fogok én soha csillagászati összegeket keresni, mert ahhoz meglátásom szerint szükségeltetik egy jó adag absztrakció az elvégzett munka és a konkrét, mérhető produktum között. Viszont legalább a büdös életben nem fogok sem mások, de legfőképp magam előtt abba a kínos helyzetbe kerülni, hogy nem tudok őszintén elszámolni avval, miért is jár nekem az a sok (kevés) pénz meg figyelem meg tisztelet.

(Gyk: ezért nem lettem közgazdász meg műszaki menedzser meg filozófus. Agykutató meg nem ezért nem. De mindenre van magyarázat.)

(Ha valaki sértve érzi magát ezen írás által, könyörögve kérem, jelezze, ugyanis nem szurkálódásnak szántam.)

Jenna Marbles szerint, ha a bugyid színe egyezik a meltartódéddal, akkor jó napod lesz.

És vajon, ha a bugyid színe egyezik a cipőd színével

...azt hol kell kezeltetni? :D

Question: What is love?
John Green: Baby, don't hurt me. Don't hurt me, no more.

Hogy az van, hogy szeretnék egy ilyent:

(A többi képen még inkább jobban pirosabb, mint rózsaszín.)

De ilyent meg semmiképp:

És nem egyértelmű, hogy nem ugyanazon termékről van szó. Ami természetesen nem kapható itthon.

Francba.

27 év kellett hozzá, de most már végérvényesen igazolódott, hogy mégiscsak tipikus nő vagyok: fogalmam sincs, mit akarok, de azt most már nagyon sürgősen.

Ez a nap az ördögé... gyorsan hazatekerek

Igazából eredetileg az Északi összekötőn akartam visszatekerni Budára, mert azt imádom, de már nem volt kedvem annyit menni. Aha.

Amikor a főnök és a kollegina csoportos támadásban tartanak gyorstalpalót élésből és emberi viszonyokból.

Őszintén, ennyire rossz nézni, ahogy létezem? Mert belülről teljesen tök jó, nekem, most.

A Terc VIP és az amúgy is katasztrofális munkatempóm, némi sejthetően pszichoszomatikus migrénnel karöltve közösen megoldották, hogy nem jutottam ma el az általános iskolai osztálytalálkozómra. Pedig erre tényleg szerettem volna. Így sosem tudom meg, hogy a fiú, akire alig emlékeztem, tényleg annyira vagány jazz(?) zenész lett-e, mint a profilképei mutatják.

Egy alternatív univerzumban nem vagyok ekkora lúzer.

Hihetetlen, hogy az emberek mennyire nem képesek az empátiára.

Erőss Zsolt valószínűleg életét vesztette hegymászás közben múlt éjjel, és konkrétan más hozzászólást nem is lehet olvasni, mint hogy "felelős apa* hogy választhat ilyen veszélyes hobbit", meg "miért folytatta eleve ezt a hülyeséget, miután gyerekei születtek, meg a lába is odaveszett, felnőtt ember nem így viselkedik".

Hát, szép dolog lehobbizni valakinek az életét, mondhatom.

*Mert hogy a felesége egy dolog, az maga választott őrült társat, de a gyerekek nem választhattak. És a gyerekek választhatnak, amikor genetikailag mindenféle halálos betegséggel masszívan terhelt, vagy napi 16 órát dolgozó, vagy agresszív állat apának csinálják meg őket? Ja, azokkal nem szúrtak ki, csak az extrémsportolók ivadékaival...

Gondolatok, amik sajnos időről-időre eszembe jutnak, de szerencsére eddig még mindig időben rájöttem, hogy irtóra hülye vagyok már megint:

• Ó, de jó lenne nekem is egy olyan igazán jó, találó profilkép, meg kéne kérni öcsémet, hogy fotózzon be, de hol? Ne otthon, az tök ciki, meg nem is izgalmas. Olyan kéne, hogy valahol, valami, és úgy "spontán"...
• Basszus, ez a lány később kezdett jógázni, mint én, és már nyakában a lába, kéne rendesen járni, akkor sokkal jobban menne, két évig mondjuk heti 4-5-ször, és menne a második sorozat...
• Kéne csinálni vlogot.

Inkább nem is folytatom, ez elég illúziórombolás egy napra.

"De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak."

Ezt most csak így kirakom ide. Hosszú, meg sokat beszélős, meg többen nem is tudjátok, ki ez a fiú, és egyáltalán. De ha mégis megnézitek, szerintem nem fogjátok megbánni.

Lányok, akik rossz minőségű, testszínű (you wish) harisnyazokni. Kinyúlt, ráncolódó harisnyazokni. Mert az olyan nett. A balerinacipőbe, meg a vászon félcipőbe. Tetőtől-talpig Levi's, meg Mango, meg Women's Secret, de a zokni, basszus, az az aluljáróból. Úgyse nézi senki.

Dóra, aki nem lesz már ennél rosszindulatúbb...

"Will you still love me when I'm no longer young and beautiful?"

Dear Lana, if I were you, I wouldn't worry too much about either...

A Gatsby film szép, de csak ott jó, ahol DiCaprio a színen van, és kissé szájbarágós még ott is, de azért ajánlom.

Emberek, akik irtóra nagyvonalúak mások idejével.

Don't. Do. It.

Ever.

Az egyik korábbi terv kivitelezési fázisba ért, szupergazdag középkorú budapesti házaspár építtet a Balatonon nyaralót. Tekintve, hogy nem tudnak naponta leszaladgálni ránézni az emberekre, a világ legtermészetesebb módján telepítettek egy széles látószögű webkamerát a telek egy pontjára, ami rálát a teljes építési területre, és live streamben nyomatják onnét a képanyagot éjjel-nappal.

Menő.

És félelmetes.

Anyukám születésnapi ajándéka

Építész ékszer:

Végy egy vékony (fekete, hengeres) bőrszíjat. Végy hozzá színben egymással harmonizáló féldrágakő gyöngyöket, 2-3 fajta ásványból, 2-3 fajta méretben, formailag lehetőleg nem változatosat (gömb, tórusz a plafon). Kiegészítőnek opcionálisan fa gyöngyök. Fűzd fel a gyöngyöket a bőrszíjra. Állj ellen minden kísértésnek, hogy valami történést vigyél a dolgokba.

Szakmánk kulcsa a teljesen eltökélt fantáziátlanság és a (természetes) anyagok saját szépségébe vetett mérhetetlen hit, jobb híján.

Vajon nagyon szánalmas, vagy oltári poén a kesztyűben (nem) lebarnult kézen pinkre lakkozni a körmöket?... Az önértékelésemet védendő ezt inkább most nem bocsátom szavazásra :)

Enikő kedvéért a zanza:

"- Can you give me some general advice?
- Don't hang out with people who make you feel small."

Easier said than done...

Elmentem a Decathlonba pólóért. Vettem egy mini szerszámkészletet (mentségemre, nekem eleve volt olyan, csak öcsém darabonként elsikkasztotta), láncmosót, láncolajat, pumpát, a defektjavítónak egyelőre ellenálltam (who am I kidding anyway), de pólót azt nyilván nem.

Életem

Olyan shortot keresek, ami

• nem szakadt sehol, nem, még a visszahajtás után sem, a széle mentén, szabályosan (az eleve mi a fene?)
• nincs koptatva
• nem ér térdig
• nem tudom elképzelni a nagyanyámon, lehetőleg a nagynénémen sem
• nincsenek rajta kis izék (strassz, flitter, szegecs, mókás felirat, csillámpóni)
• nincs elszabva (vagy úgy van elszabva, ahogy én)
• a tangánál leheletnyit többet takaró fehérnemű nem kandikál ki alóla lehetőleg semelyik élén.

Ez egy másik hallatlan igény, amit idén nem sok márka célzott meg kielégíteni.

Na jó, most már névvel.

Tele a hócipőm a Blind Chic-kel.

Kis manufaktúra az egész, rendelsz tőlük egy táskát, 30 napos átfutással vállalják. Mindennek tetejébe alapvetően webáruház, egy darab budapesti üzlet tartja a modelljeik egy részét. De semmi gond, a most nyílt bringás popup store-ban meg lehet nézni a dolgaikat. Ma szépen el is mentem oda, megsimiztem az összes táskát, és arra jutottam, hogy a kobaltkék (mázlim van) anyaguk egészen sima, na akkor abból kéne a big whale fazon. Ami ugyanaz, mint a small whale, csak big, nyilván. Ja mert a small whale volt kirakva kékben. Mondom az eladólánynak, hogy én a nagyot szeretném ebből. Mondja, hogy az náluk most nincs, de mindjárt felhívja a gyártót. Két perc múlva visszajön, hogy tudnak hozni, másnap vagy hétvégére. Mondom, szuper, le is adom az adataim. Közben kinézek egy lámpát, elmegyek pénzt kivenni, visszaérek pár perc múlva, azzal fogadnak az eladók, hogy közben letárgyalták ezt a rendelést, és nem fog menni, mert a nagy táska a kék anyagból "nem része a kollekciójuknak".

Emberek. 2013., Magyarország, halódó könnyűipar, térjetek már észhez. Amikor édesjóanyám a hivatalosan fél 7-ig nyitva tartó üzletben fél 8-kor épp zárná az ajtót hogy végre hazainduljon, és valaki akkor ér oda, mosolyogva fogadja, és ha tetszik az egyik gyártó fazonja, de a másik gyártó anyagából kéne, és úgy, hogy a zakó alja 36-os, a mellrésze meg 40-es legyen (szilikon, tecsodás), azt megcsinálja, és egy hét múlva ott van és nem drága, és mégis csődben vagyunk, akkor bazmeg a Blind Chic mi a jó büdös francért nem bírja az A anyagot a B szabásminta mentén körbevágni? Agyameldobom.

Az tényleg van, hogy kissé bágyadt vagyok, ezért megiszom egy kávét, és ettől ólmos fáradtság tör rám? Vagy képzelem?...

A facebook egyre agresszívebb.

Amikor megnyitom a saját adatlapom, az oldal közepén bolddal és kiemelve ott van, hogy "What is your relationship status?". Amire miért nem lehet egyszer és mindenkorra odaírni, hogy "None of your business"?...

Kristófnak köszönjétek:

"The good news is that there's a sweet spot where two lines cross over with age:
1) The proportion of men with the "Doesn't matter; had sex" attitude decreases with age. 2) The proportion of women with the "I have to work to keep this relationship going" increases with age.
Once you hit this sweet spot age the dating pool has a much higher ratio of mature candidates who have been around the block that understand each other's needs and the fact that it takes work on both sides to have a truly happy relationship.
The bad news is that the crossover happens at age 93."

Városi legendák

• a hosszú, mély barátság, amiből egyszer csak szerelem lett
• a férfi, aki csak egyszer emelt kezet a nőre
• a nő, aki csak egyszer volt hűtlen
• a félénk fiú, aki csak egy kis bátorításra vár

Egymást hülyének nézni egy dolog, magunkat viszont a legnagyobb bűnök egyike.

“When did who you want to screw become the whole game? Since when is the person you want to screw the only person you get to love? It’s so stupid, Tiny! I mean, Jesus, who even gives a fuck about sex?! People act like it’s the most important thing humans do, but come on. How can our sentient fucking lives revolve around something slugs can do. I mean, who you want to screw and whether you screw them? Those are important questions, I guess. But they’re not that important. You know what’s important? Who would you die for?”

— John Green; Will Grayson, Will Grayson

Ha még egy nőtől olvasok szexuálisan túlfűtött leírást bármiről, ami nem szex*, felpattintom az ereimet. Ez komolyan bejön a pasiknak?

*A kis szőke, aki elélvez egy bögre habos kakaótól.**

**Ez a Notting Hillben volt, és utalás egy Meg Ryan filmre, amit nem is láttam, és sehol nem találom a klipet, tehát nem pontos az idézet, de beleégett az agyamba, mint egy típus, akitől pillanatok alatt mászom a falra.

Még a végén kiderül, nem sztenderd az a gondolkodásom, hogy ha valahova nem hívnak, akkor valószínűbb, hogy nem akartak hívni, mint hogy adminisztratív hiba történt.

Olyan emberek vannak...

HÉV-en néni (70+) a következő szettben:

• metáltürkizkék balerinacipő, elején hatalmas strasszokkal
• türkiz sort (combközépig érő), oldalán diszkréten csak 3-3 kristály
• fekete övtáska, rajta millió kristály és mütyür
• egyszerű ujjatlan fehér top (nem is értem)
• fekete susis melegítőfelső, ez is strasszokkal ofkorsz
• műköröm minden ujjvégen megszámlálhatatlan flitterrel
• szolisötétbarna bőr
• hatalmas fekete légyszemüveg, csillogó-villogó mindennel
• hollófeketére festett Kleopátra-frizura

És először azon gondolkodtam, hogy így még öregebbnek néz ki, mint ha a korának megfelelően öltözne*. Aztán, hogy ez nem igaz. Egyszerűen csak szánalmasan nézett ki. És aztán azon is gondolkodtam, hogy ebben a szettben egy húszéves is szánalmasan nézett volna ki. Végül arra jutottam, hogy besavanyodott öregasszony vagyok, mert a húszéves lehet, hogy szánalmasan nézne ki, de célt érne vele, és végül is valószínűleg ez a néni is azt kapja ettől, amit vár.

*Ha úgy öltözne, mint egy szolid de stílusos ötvenes, akkor nézne ki fiatalabbnak, vagy legalább vonzónak.

Meeeeg még azt akartam mondani, hogy Velence óta abszolút más megvilágításba kerültek olyan dolgok, mint a Váci út, meg a nagykörút, sőt a Szentendrei út is (este). Szóval bizonyos végtelen türelmes, kedves illetőket örök hála illet ezért! :)

Most megpróbálok nem bicikliset írni párat majd :D

És aztán minden jóra fordult.

"Kishölgy, minden meglesz, addig egyél egy fagyit vagy valami." és aztán minden készen is lett és csodás és tolom ki a bringát (és kifér a kétszárnyú ajtó egy szárnyán, fel sem foghatom!) köszi, sziasztok! Frissen bejött másik vevő, futársrác, utánam szól: szívesen!. Még elkapom, ahogy a szervizes rámorog, hogy na te meg mit szívesenezel neki.

Fog a fék!!!!!

Rövid kormánnyal tudjátok mit lehet tök jól? Kanyarodni! Teljesen más érzés.

És a sárvédő is egy csodás dolog, de ha valami izét felkap a kerék, az jó pár fordulóig utazik vele a sárvédő és a kerék közé beakadva, nem lesz ebből irtó hamar defekt? Mit akarok én tenni ez ügyben?

Eltörtem a bringamosós fiút, nem működik

Szóval gondoltam volt, hogy nem gyötröm tovább öcsém idegeit a mindennel, összeszedem a javítandókat és egy füst alatt elintézek mindent a Bringamosóban, annál is inkább, mert a gép amúgy koszos is, mert én még biciklit takarítani sem tudok rendesen. Úgyhogy tegnap jó korán el is jöttem, mert a hely csak 6-ig van nyitva. Segond, legalább feleannyiért dolgoznak, mint a Recikli, a Bajnokban meg a honlapra kiírták, hogy javítást már csak egyhetes előjegyzésben tudnak vállalni.

Tehát tegnap délután eltekertem először fékekért, rámérték, hogy jó legyen, elölre kisebb benyúlású kell, szóval nem is szett, hozzáértés, dejó. Aztán fékestül Bringamosó, sorolom az ügyeket: lánc lóg, nézze meg, valószínű ki kell venni egy szemet, a kormány széles, vágjon le amennyit bír, meg hát fékcsere. Oké, ma 11-12-ig meglesz. Király.

Hát f1-kor már csörög is, hogy mehetek a kerékpárért. Még gyorsan megegyezünk, hogy ha már gyalog vagyok, még vinnék neki sárvédőt is, mert azzal sem sikerült megbirkóznom, amikor egyszer nekifutottam. Alig másfél óra múlva ott is vagyok (addig otthonról nemdolgoztam), azzal fogad szegény fiú, hogy a fékeket végül mégsem tudta felrakni, az elsőnél a süllyesztett csavarfej nem megy bele a lyukba, anyával meg nem tudja felfogni, mert rövid a szár (hiszen süllyesztett). Hátul meg, akárhogy is próbálja, a pofák beleérnek a gumiba. Mondom, nem baj, itt a blokk, kicserélem a fékeket. Szerencsére volt annyi eszem, hogy biciklistül mentem át a féket cseréltetni. A csaj emlékezett rám, és borzasztóan meglepte, hogy nem sikerült fölrakni a szerkentyűt. Kihívta a szerelőt, megrendülvén önnön szakértelmébe vetett bizalma. A szerelő szintén értetlen állt a probléma előtt, és a megoldást kutatva mintegy grátisz felszerelte nekem a hátsó féktestet, ami természetesen tökéletesen illeszkedett, és ekkor megfogalmazódott bennem a gyanú, hogy a bringamosós fiú nem a megfelelő féket akarta a megfelelő helyre. És akkor még a Bajnokék megemlítették, hogy az első féknél meg csak meg kell fúrni a vázat és belemegy az a süllyesztett csavar, amire annyira elborulhatott az arcom, hogy a híresen szigorú és nemjófej szerelőjük látványosan megsajnált és azt mondta, hogy hagyjam itt a gépet, megcsinálják estig (igen, egy hét múlva helyett, ekkora rakás szerencsétlenség vagyok). Mondtam, hogy ez szuper és csodás, csak nekem még vissza kell mennem a sárvédő szerelésért, fél óra múlva veletek ugyanitt.

Bringamosó újra, srác meglepetten áll a gyönyörűen fekvő hátsó fék előtt, és látom, ahogy leesik neki a papírtantusz, amit tapintattal nem bolygattam, és mondtam, hogy az elsőt is elintéztetem, ne aggódjon, csak akkor sárvédő legyen legalább (ekkor kezdett el szemerkélni odakint). Nekiáll nagy búsan, és közben kifejti, hogy ja amúgy a láncból kivette a szemet, ahogy beszéltük, de szerinte így túl rövid (b.meg), plusz ekkor döbbentem rá hogy a csengőnek már nem maradt hely a markolat mellett, hanem átszerelte a kormány közepére, de erről már inkább egy büdös szót se szóltam, remélhetőleg valahogy még én is meg tudom csinálni. Szóval szereli a sárvédőt, addig jut, mint én, tapasztalja, hogy beleér a kerékbe, leveszi, visszarakja, pörgeti, kiveszi a kereket, visszateszi, majd rám néz kétségbeesetten: ezt is a Bajnokban vetted? Igen ott. Ja, de biztos jó, de nekem ez most nem megy, nem értem, eddig minden ment, most meg egy nyamvadt féket nem tudok felszerelni. Nem csinálnák meg ezt is ők? De, biztos megcsinálják, ne félj. Oké, köszi, lehet, hogy én most haza is megyek inkább (du. 2).

 A Bajnokban a sárvédőt további kérdés nélkül vették át a történtek után, megjegyezvén, hogy a mai határidőben ez az eredeti szándék szerint nem foglaltatott benne, de majd kiderül, mit tehetnek az ügyben.

Szóval 2700 Ft-tal később van egy középen csöngős, rövid láncú bringám féketlen, és nem tudom nem észrevenni, hogy nem csillog, mint a Salamon töke, vajon mekkora a valószínűsége, hogy a 3x400 m úton a másik boltig és vissza és oda lett olyan? Oké, nem nulla. De még minden jóra fordulhat persze, viszont ha nem, nyakig sáros leszek hazafelé, az hétszentség...

Summer bodies are made in the winter

... is a lie.

2-3 hét meleg és napsütés és versenysúlyomnál vagyok nagyjából.

A legutolsó HIMYM rész, amit láttam egy nagyon érdekes gondolattal ért véget. Ted épp (szokásos mód) totális lelki mélyponton, és aztán jövőbeli énje elnarrálja, hogy csupán 45 nap múlva minden jóra fordult, azt már féllábon is...

És igazából milyen jó is lenne, ha egy magabiztos, megnyugtató férfi (oké, akár női) hang ránarrálná az aktuál mizériánkra, hogy ne aggódj, 45 nap és már nem is emlékszel erre. Az már majdnem annyira jó lehet, mint amikor ténylegesen megtörténik a jóra fordulás.

Nem teljesen értem az üzletpolitikáját annak a szerviznek, ami kizárólag munkanapokon, 10-18h-ig van nyitva.

Persze mehetnék a Reciklibe, ami legalább egy kerületben van a munkahelyemmel, de ha a neten található vélemények fele arról szól, hogy a nem-hozzáértőket átverik, hát... Nem mintha az jobb lenne, ha egyáltalán nincs netes vélemény, ugye...

Továbbra is jobb szeretnék magam érteni ezekhez.

A srácok azt mondták, most már legalább nem világítok. Pedig de. Csak most már nem fehéren, hanem vörösen.

(És a mintázat az új kollekció részeként bővült egy fehéren maradt medállal. Kár, hogy nem vonz a naturizmus, az idei napégési ballépéseket igen nehézkes lesz helyrehozni :))