Most fedeztem fel, hogy nagymamám háza szerepel (kis csalással) az idei Budapest100 műsorán!! Egyébként legszívesebben végigjárnám az egészet, de örülhetek, ha egy túrára eljutok...

Már szinte félve említem meg, de tegnap este újra konceren jártam. Kiscsillag.

Ami novum volt ezesetben, hogy senkivel semmi bajom nem volt! De tényleg. Szóval ilyen is van.

Először is nem volt előzenekar, ami kb 30%-ot javított alapból az est megítélésén. Aztán még pontosan is kezdtek viszonylag, ami újabb 20%-ot nyom a latba, és végül: teljesen normális volt a közönség minden egyes tagja (a környezetemben). Balra mellettem két huszonkevés éves srác volt, elkapott beszélgetésfoszlányokból kiindulva alighanem gépészmérnök hallgatók, és az első sor közepén álltak, és nem csajozni jöttek, hanem ténylegesen a zenéért, és látványosan, ragadósan jól érezték magukat. Elsőnek kezdtek ugrálni, amikor volt rá mód, ütemre tapsolni, kalimpálni, ordították a szöveget, ahogy kell. Két szám után azt vettem észre, hogy az egész napos péntek 13-a után csodával határos módon fülig ér a szám, akkora bulit csináltak, a zenekar, és a két egyetemista. Jobbra tőlem egy negyvenes pár állt, és ők is tomboltak, ahogy kell, igen, még a férj is, pedig nem ismerte a zenekart. És jobbra tőlük egy kigyúrt, tetovált, kopasz csávó a szilikonmellű szőke nejével, és ők is tudták az összes szöveget. A mögöttem álló lányok pedig sokan voltak és nagyon rajongtak, de engedélyt kértek, hogy lerakhassák mellém a táskájukat a színpad szélére, és bocsánatot kértek, amikor véletlen rosszul nyúltak valami holmiért és belémütköztek. Értitek. Az elmúlt uszkve 10 alkalom után már vártam, hogy mikor önt le valaki sörrel, vagy ejti a lábam elé az üveg borospoharát, vagy dörgölődzik hozzám izzadt, meztelen felsőtesttel, vagy valami. De nem. Egyszerűen mindenki normális volt!!!4négy

Amúgy, más, nem panaszkodás, hanem aggodalom, hogy Lovasi most már szerintem abszolút nem iszik vagy szív koncert előtt, de egyre ijesztőbb mértékig bírja elveszteni a fonalat műsor közben. Két számnak is totálisan elfelejtette a szövegét, aztán gondja akadt azzal is, milyen akkordokkal kezdődik egy harmadik, aztán motyogott valamit arról, hogy igen, sok a Kispál próba mostanában, és annyit basszusgitározott, hogy már nem tud gitározni, de szóval... Nem tudom, értem én, hogy régen is volt ilyen, de valahogy tök nyomasztó ezt látni. Főleg ahhoz képest, hogy mennyire zseniális az, amikor nem rontja el. Életem legjobb koncertje volt tavaly a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében a Kiscsillag, és ez a tegnapi is igen jól sikerült, én nem akarom, hogy ennek a történetnek szomorú vége legyen.

Hogy az "aktuális hétvégi" bejegyzés tolerálható csúszáson belül meglegyen, már-már haladó hagyományként megemlíteném, hogy szombaton megtekintettem a Vad Fruttik könnyűzenei együttes koncertjét, és előtört belőlem az állat.

Na, nem Likó Marciról téptem le az inget (sajnos), hanem lényegében összeverekedtem egy leányzóval, aki kitalálta, hogy ugyan egy órája megy már a koncert, de ő biza az első sor közepén fogja végigugrálni, hogy lehetekénis. És ezt úgy kívánta fondor mód elérni, hogy a vállam fölött átnyúlva belekapaszkodott az első sor előtt futó korlátba, ezzel mintegy fojtó ölelésébe fogva a mellettem álló lányt, engem meg a hóna alá csapva, és elkezdett oldalvást kettőnk közé befúródni. Egy pillanatra elméláztam azon, befér-e még közénk, és arra jutottam, simán, de nincs az az isten, hogy én ezt hagyjam. És akkor szépen betámasztottam a tenyerem a színpadnak, hogy a felkarom pont függőlegesen, álló helyzetem éles kontúrjaként álljon, és a csaj furakodását az igen hegyes könyököm gátolja, de ez nem különösebben akasztotta meg a tevékenykedését. Következő lépésként a legközelebbi zúzós számnál nem föl-le ugráltam, mint minden rendes ember, hanem igyekeztem oldalvást kilökdösni a vészesen javuló pozíciójából, teljesen számításon kívül hagyva az impulzusmegmaradás törvényét. Miután imigyen átismételtem némi gimnáziumi fizikát, és rájöttem, hogy hülye vagyok, betámaszkodtam teljes testtel a színpadnak, és a könyökömet a bordáiba fúrva (vagyishát ő fúrta a bordáit a könyökömre, ami továbbra is szorosan a törzsem mellett volt, szóval nem az én hibám), elkezdtem enyhe vállkörzásbe fogni, élvezettel konstatálva, ahogy pengeti végig a bordáit a csontom, remélem, neki is fáj, mert nekem kezd, alapon. Mikor ennek sem volt eredménye, már azon kaptam magam, hogy várom a következő refrént, amikoris majd úgy ráugrom maximális lendülettel a lábára, hogy megemlegeti, amikor észrevettem, hogy már abszolúte nem is tudok figyelni a zenére, annyira leköt a vörös köd, ami ellepte az agyamat, és alighanem nem ér ennyit az egész Fruttik.

És akkor elszégyelltem magam.

Túlestem az épületszigetelő szakmérnöki képzés első hétvégéjén, és finoman szólva is pipa vagyok.

Már az első reggel, felfelé küzdve magamat a déli lépcsőházban, azon gondolkodtam, hogy mikor végre eljutottam arra a pontra, hogy nem ismerem ki magam a K épületben, mi a fészkes fenéért jöttem ide vissza? És aztán pár óra elteltével arra is rádöbbentem, hogy az amúgy sem feltétlen pozitív emlékeim az intézményről utólag rózsaszín köd által homályosítottnak tűnnek. Túl ismerős volt az érzés, hogy a velem egy teremben ülő társaság nem épp generációnk (meg a megelőző másfél...) szellemi krémje, és az oktatók sem valami elitalakulat, de az viszont abszolút új elem volt a dologban, hogy még az a néhány igazán jó szakember is, aki véletlen órát tartott nekünk, is kínosan ügyel arra, nehogy valamit tanuljunk.

Oké, lehet, hogy rosszhiszemű vagyok, de hogyan ne lennék, amikor a félévre jutó 6x2 nap egyikéből másfél órán keresztül hallgathattam, hogy hogyan kell elkerülni a spamet és a vírusokat (informatika), illetve, hogyan alakult a bádogosképzés az elmúlt évszázadban kishazánkban, és milyen nehézségekkel küzd a szakmunkásképzés jelenleg (épszerk). Értitek.

A nívótlan kezdésre a hivatalos magyarázat az, hogy a társaság vegyes. És valóban az, de ez miért releváns? Adott egy képzés, ami nem ad semmiféle plusz jogosultságot, tehát a maximum, amiben reménykedhetünk, az némi presztízs, és ettől nem függetlenül jóadag magasabb szintű képzés, nemde? Ezért is van az egész ügy eleve építészeknek és építőmérnököknek (már ezt sem feltétlen értem...) meghirdetve. Aztán tipik BME-s trükkel azt a bravúros döntést hozták, hogy jöhet akárki, de diplomát csak építészek és építőmérnökök kaphatnak. Szóval van közgazdászunk is, aki fantasztikus jogalap arra, miért is hallgat 30 műszaki ember első-másodéves szintű (se) előadásokat.

Kiverném a balhét, ha merném. Egyelőre csak belülről bomlasztom a rendszert, hátha.