2016. október 28., péntek

Brain dump

A hétre szabadságot vettem ki, egyrészt, mert tavaly és tavalyelőtt is bent maradt vagy 4 nap, és egyszerűen nem éri meg nem elhasználni, másrészt meg valahogy sejtettem, hogy nem baj, ha nem kell bemenni dolgozni, amíg effektíve nem bírok hátradőlni a székben (gerincjóga FTW).

Szóval nem teljesen szándékosan csináltam magamnak egy egészen hosszú vakációt, és míg a hétfő-kedd viszonylag indokoltan telt ugyebár, szerdára már előtört rajtam a szorongás, hogy itt egy csomó nap, és hozzá annyi lemaradásom az életemmel, hogy legalább a romhalmaz egy részét el kéne végre lapátolni. Össze is írtam gyorsan, mert a pöttyösfüzet remek eszköze a mazochizmusnak, ilyenek vannak, hogy kitakarítani rendesen, megírni az akusztika leadandót a szakmérnökire és előkészíteni a bádogozás előadást szintén oda (ez összesen 7-8 napnyi munka amúgy eleve), megjavíttatni az irhakabátot és a lovaglócsizmát*, levágatni a százéves Dreheres üveg alját, amit egy épületbejáráson találtunk**, kitisztíttatni a vegyileg nem tisztítható és gépben nem mosható Blind Chic táskám***, elmenni fogorvoshoz****, nézni új téli csizmát mert a régit tavaly is csak azért hordtam, mert nem találtam helyette másikat*****, a lista még megy egy darabig, asszem ennyiből is lejött, hogy picit nem reálisak az elvárásaim a jövőre nézvést, pláne, hogy szabad munkanap nem sok áll rendelkezésre, nem tudok teljes szabadsággal mozogni, egyszerre legfeljebb egy nagyobb dolgot tudok magammal vinni, semmi hátizsák, hogy csak a finom technikai részletekre térjek ki.

Meanwhile, történt egy olyan, hogy évvégi Ákos koncert. Most próbálom leküzdeni a kényszert, hogy magyarázkodjak, miért hallgatok szemetet, trust me, nem ez a legmegvetendőbb tulajdonságom, maradjunk ennyiben. És egészen 2015-ig, teatralitás és időnként elfogultaknak is értékelhetetlen lokális művészeti és egyéb teljesítmények dacára nekem egy Ákos koncert valahogy olyan mértékű kikapcsolódást****** nyújtott mindig is, amit semmi más. És aztán tavaly karácsonykor álltam egy órát sorban, hogy aztán állhassak a színpad előtt még másfelet, hogy elkezdődjön a koncert és az első három blokk az új lemez dalaiból******* és a törzsközönség és a fellépők számára is nyilvánvalóan unásig ismételt slágerszerzeményekből álljon, és emlékszem tisztán, hogy mozdulatlan állok a tomboló tömegben összekulcsolt karral és azt érzem, hogy én ehhez túl fáradt, elgyötört és alapból végtelen szomorú vagyok, és még egy ilyen és én végeztem, és akkor jött még egy ilyen. És kisétáltam a színpad előtti legvipebb, irgalmatlan drága helyemről és hazamentem. Utólag visszatekintve a dolog talán kevésbé volt Ákos, és talán még csak nem is Hauber Zsolt hibája, hanem abban az időszakban a legnagyobb zenei csúcsteljesítmény sem tudott volna a helyszínen tartani, mindenesetre az elmúlt év egyik legtraumatikusabb élménye volt ez az ott és akkor elmaradó csoda. És akkor el is határoztam, hogy többé nem veszek koncertjegyet Ákosra, mert ez elmúlt. Egészen múlt hétig tartotta magát bennem ez a bölcs és felnőtt elhatározás, amikor is a rajzoláshoz beállított youtube egyveleg beadott nekem egy különösen jóemlékű koncertfelvételt, és elkezdtem azon kattogni, hogy vajon nem volna-e mégis jó ott tombolni idén karácsony előtt is? Hátha nem a zene romlott el, hanem én? És aztán pár napra rá megvettem mégis a jegyet a pénteki showra. Fast forward to today, amikor is megkaptuk a céges karácsonyi buli kitűzött dátumát, ami, nyilván, ugyanaz a péntek********. És most itt tipródom, hogy tekintsem-e égi jelnek és adjam-e el a jegyet a fenébe, vagy tartsak ki a gondolatkísérletem mellett és próbáljam-e elcserélni egy másnapira?

Hát, ilyen problémáim vannak mostanában. Én kérek elnézést.


* Tud valaki jó cipészt? Az van, hogy világosbarna a csizma és szépen lerúgtam mindkét orrát, és ezen nem segít az azonos színű cipőkrém, mert más a bőr textúrája. Bárkinek bármi tippje?

** Ugyanitt üveges mesterember is keresteti, aki elbír a helyenként centi vastag üveggel és nincs lehetősége hibázni...

*** Oké, ebben talán a google a barátom.

****Azóta ugyebár rájöttem, hogy nem tudok hátra dőlni a székben, úgyhogy ezt talán mégsem most...

*****Vízálló legyen _és_ az orra hegyétől a szára tetejéig vastagon bélelt _és_ ne nézzen ki ortopédul. És, igen, lehetséges, az én sztenderdemnek legalábbis mindhárom kritériumnak megfelelt az előző, de már szegény rommá van hordva.

****** És ott egy massza részei lesznek és azt imádják... Ja, ez Kispál, igen, a Kispál a másik, de ők nem mindig, meg ki tudja, most épp mennyi időre szűntek meg stb.

*******Na ezt még én sem vettem meg, szóval az elvakultságnak is vannak határai.

******** (Igen, szerintem sem viccesek már a lábjegyzetek.) Amúgy ez érdekes koncepció, hogy elbúcsúztatjuk az évet, lealjasodunk egymás szeme láttára a végtelenségig, majd utána még majd' egy hetet dolgozunk. De én nyilván nem értek ahhoz, miért így a legjobb.

3 megjegyzés:

Anna írta...

Cipész (egy idős bácsi, aki talán még egy meséskönyvből maradt ott) van (remélem, még van) a Varsányi Irén utcában, a Széna téri végéhez közel. (Keveset van nyitva, és nem tudom, még megvan-e, tehát csak akkor ajánlom, ha valamiért arra jársz.)

Van egy üveges a Bem József utca Margit körút felőli végéhez közel, még az Ilcsi szalon előtt, azt hiszem, de azon az oldalon. Anya csomó mindent vitt oda, mi emlék volt, tehát nagyon féltettük.

A táska tisztítására, ha várhat December közepéig és van kedved kipróbálni a Murphy's Oil Soap-ot, amit mintha Corrinnal beszéltetek volna: nekem van, és szívesen viszek belőle haza. Ami vicces, de hát mit csináljunk.

Anna írta...

Ja, és a teljesen bélelt csizma helyett a vastag és hosszú csozmazokni megoldás esetleg? Csak mert olyat ha találni nem is, de kötni lehet, és én azt szívesen!

ee_version írta...

Jaj, jobb lett volna hamarabb körbekérdezni, mert ugye csak a héten vagyok szabadságon és ezek a mesteremberek nem dolgoznak hétvégén, szóval muszáj volt tegnap elintézni mindent. Végül a google-ből lőttem magamnak üvegest és cipészt is, az üveges tovább küldött valaki máshoz, aki végül meg tudta csinálni szépen, ez siker. A cipésznél még ott a cipőm. Eredetileg ő is csak egy egyező színű pasztát akart hozzá adni, de ahhoz nem fűztem vérmes reményeket, mert korábban már lekenték ilyennel, lehet, hogy kevesebb rétegben, de semmit nem segített. Úgyhogy most kértem hasonló színű bőrből foltot az orrára, remélem, hogy szépen megcsinálják... A táskát is levittem tisztítóba, ott őszintén megmondta a pasi, hogy szalonban semmit nem lehet vele csinálni, lavórban körömkefével essek neki, szerinte színes ruhákra való folyékony mosószerrel (a Blind Chic szappant ajánl), és jobb, ha nyárra hagyom, hogy gyorsan száradjon és ne foltosra... ez az olajszappan amúgy milyen? Próbáltad már?