Pokémon go

Oké, tudom, aki akart ezzel játszani, az már mind túl van rajta, de nekem eddig tartott, míg belekezdtem minden előzetes balsejtelmem ellenére.

Más bajaim vannak velemi, mint gondoltam.

Egyrészt, az eszme az volt, hogy eleve szeretek sétálni, ettől még jobb lesz. Hát, nem. Egyrészt, sé közben szoktam szeretni benézni minden lépcsőházba, elgondolkodni rajta, hol milyen lehet lakni, gondolkodni a bármin, ilyesmi. Most meg bámulom azt a hülye képernyőt, mert nem mindig rezeg, ha akció van.

Másrészt iszonyatosan meríti az aksit, korábban sosem volt, hogy a napot ne bírtam volna ki, akkor sem, ha a szakmérnökin ötpercenként végigpörgettem a világ összes blogját, hát most már másodszor hagy cserben egy héten belül félúton a mobil.

Harmadrészt totál nem egyértelmű, hogyan működik a játék, komoly netes utánanézést igényel, mit hogyan kell benne csinálni, enélkül agyrém belemenni egy csatába vagy bármi. Iszonyatosan sok energia kéne ahhoz, hogy sikeres is lehessek ebben.

Nemsokára elkezdek biciklivel járni, meg igazából jobban szeretek útközben olvasni, vagy séta közben nézelődni, de 250 kis bizbaszt lehet elkapni és hetvenvalahánynál járok, és az OCD-m ugyanúgy aktivizálta magát, mint a gyötrelmesen rossz könyveknél, amiket nem bírok félbe hagyni.

Segítség...

Az elmúlt három hónapban Stephen Fry és a Harry Potter audiobook tartotta bennem a lelket és engem a flowban másfél kiviteli terv megrajzolásának erejéig. Zseniális a fickó. Úgy bírja olvasni, hogy _hallod_, épp melyik szereplő beszél.

Harry legyőzte Voldemortot, és most nem tudom, mi legyen. A zenéimet már unom, jó rádióadó nincs (igazából olyan kéne, mint nagyon régen a Petőfi volt, normális beszélgetésekkel, érdekes és nem politikai témákban. Ezelőtt a Dear Hank and John podcastot hallgattam, ami a célnak többnyire megfelelt, de az is elfogyott és kb heti egy új készül, semmire sem elég. Próbáltam más ilyet keresni, de csak rendkívül irritálóakat találtam.

Most kezdjem el újra Harryt? El fog kopni szegény.

Szerintem a fairplay szabályainak durva áthágása szuterénben edzőtermet berendezni. Bár miután a felszínre küzdöttem magam, az aluljáróba lehaladás sem ment olyan flottul, tehát az emeleti elhelyezkedést is vétóznám. Akadálymentes megközelítést követelek az edzettségüket tekintve kihívásokkal küzdőknek! És mindezt úgy, hogy a normál penzum felét sem sikerült teljesíteni, és azt is könnyítve...
Van egy barátnőm, aki csak addig szeret bármilyen sportot, amíg bele nem jön, mert utána közel sem annyi benne a kunszt. Lehet benne valami...

Holnaptól

Ma elzarándokoltam a Decathlonba és vettem két szettnyi edzőcuccot*, cipőt is. Futócipőt. Hátha. Nem futhatok elvileg, de hátha.

Az a koncepció, hogy lesz heti egy jóga, egy korizás és egy valamilyen erősítős dolog, vagy bármelyik alkalmatlansága esetén (például mert nem megyünk korizni) valamelyik másikból kettő. Tekintve, hogy a pszichológussal együtt ez már négy foglalt hétköznap, célszerű volna legalább egy részüket reggel letudni, de egyelőre már azt is hatalmas eredménynek érezném, ha összejönne a heti másfél mozgás?...

*Az eddig jógához használt cicanacik elérték azt a kort, ahol a gumi már képlékenyen alakváltozik a legkisebb behatásra is - amúgy ebben még múlt héten jógáztam, it wasn't fun... A felsők még jók voltak, de olyat szerettem volna, aminek van ujja.

Ma teljesen biztos jelét kaptam annak, hogy szakmailag megbecsülnek a munkahelyemen: a főnök elnézést kért (!!!!), hogy engem (és szintén épszerkes kolléganőmet) kell megkérjen kávét főzni a tárgyalópartnereknek, mivel más épp nincs az emeleten.

Van ez a közszájon forgó, mindenre jó kifogás, hogy bizonyos kor fölött plusz egy év plusz egy kiló, meg tök természetes asszonyosodás meg anyámkínja, de az az igazság, hogy egyszerűen csak drasztikusan lelassul az anyagcsere, ami alapvetően nem kéne, hogy rossz hír legyen, mert yay, kevesebb kaja is tök elég, csak hát a jóléti társadalom oszlopos tagjaként nem azért eszem, hogy ellássam a szervezetem a megfelelő munícióval, hanem mert finom. Meg néha, mert unatkozom,meg stresszelek.

Persze, ha erről bárkivel beszélek, meg szoktak mosolyogni, mert ötven kiló alatt én nem tudhatom, milyen a súlyprobléma. Ja, hogy egy számmal nagyobb nadrág kell, mint tavaly (meg mint felső), hát az normális. (Nyilván akkor az is, ha a jobb lábamra mondjuk egy számmal nagyobb cipő kéne, mint a balra, mert ez ilyen gyártói hepp, hogy meg kelljen jegyezni mindkét méretet?)

Szóval ott már egy ideje tartok, hogy meg kéne fordítani a trendet, ugyanmár, I'm good at this, tökre tudok csak addig enni, amíg éhes vagyok meg nem is vagyok édesszájú, menni fog, ebben nőttem fel. Igen ám, csak már ez sem elég. Valami vezetékezés elromlott az agyamban, mert két evőkanálnyi müzli joghurttal, röhejes mennyiségű zöldség és hús alapú ebéd és lehetőleg jelképes vagy nulla vacsora az, ami mellett _stagnál_ a súlyom, de ekkora önfegyelmem nincs tartósan. És akkor jönnek az olyan napok, mint a mai, amikor nem sikerült reggelizni, ebédre vettem a töröknél egy adag paprikás halat krumplival, a felét megettem, munka után haza, ettem egy kifli picit pirítva, egy kis avokádóval, és ez így mind rendben, ha az időpontok nem is, de két órára rá a mogyorós dupla snickers fele (183 kcal), meg egy óriás túró rudi már szigorúan opcionális lett volna, csak hát TBBT maraton. Miért van itthon óriás túró rudi?

És ez összesen sztem nincs 1500 kcal sem, de basszus, tuti, hogy nem csökkent tőle a derékbőségem.

De mi romlott el?

Néha úgy tűnik,végtelen időm van, de az este pánikszerű német tanulásban talál. A szakdolgozathoz egy szalmaszálat sem tettem keresztbe a hétvégén,viszont megnéztem pár rész TBBT-t.

Kéne még pár nap a hétvégékhez.