Update

Mélyebben beleástam magam a kérdésbe, kicsit változott és körvonalazódott a helyzet.

1. verzió: Párizs

• Viszonylag tűrhető áron van a repjegy és találtam egy elfogadható hostelt is. Ezeket a főszezonhoz képest kell érteni, nyilván összesen így már keret 80%-ánál járok (azaz a keret nem lesz keret).
• Hatalmas város, régóta érdekel, tele van régi és új építészettel.
• Borzasztó meleg lesz valószínűleg, és a legtöbb helyen rengeteg turista lesz, attól tartok (furcsa, hogy turistaként is zavar, mintha nem lennék része a problémának).
• Könnyebb látni, hol a vége a költségeknek, illetve talán jobban szabályozható.

2. verzió: Belgium 

• Brüsszel, Antwerpen, Brugge, Gent a terv, 1-2 nap városonként.
• Nincs nagy érzelmi kötődés, de nyilván nagyon érdekes helyek.
• Csak régi építészet, legalább is erre számítok.
• A sok belföldi utazás miatt rendesen elszállhatnak a költségek és ez kicsit macera is, meg idő meg ilyenek.

Minden input érdekel, építészek előnyben! :)

Last minute

Úgy látszik, sporadikus crowdsourcingra használom a blogot, de megint a tanácsotokra vágyom.

Rájöttem, hogy el kéne mennem nyaralni, mert a futó projektemben nem lesz enyhülés jövő tavaszig és irgalmatlan fáradt vagyok már most. Augusztus vége, szeptember eleje az ideális, erős preferenciám az augusztus 20-i hét és környéke. Legalább 4-5 napra mennék és a repjegy-szállás-helyi közlekedés-nem flancos kaja összesen jöjjön ki 100-150 ezerből. Na, ez így már nem kevés paraméter, de van még.

• Várost szeretnék nézni sokat, történelmi városrészek (ha kilátszik a szuvenírárusok mögül), modern építészet, bármi, ami kívülről is érdekes, templombelsők és tárgyuk miatt érdekes múzeumok nem vonzanak.
• Nem tervezek nagyokat enni, nem érdekes a gasztro része, ez nem szempont.
• Nem köt le a természeti szépség önmagában.
• Egyedül utazom, legyen biztonságos a hely.
• Most voltam  Berlinben (tetszett), kétszer Londonban, nagyon tetszett Amszterdam, Barcelona, Lisszabon, Porto, ilyesmi helyekre vágyom, de ezek észak vagy nyugat, az országok kezdenek elfogyni, ami még nem volt, drágának tűnik. Lehet, hogy lehet azonos ország, másik város, ha eléggé más.

Ahova a szállás-repjegy kombináció megfelelő kereten belülinek tűnik:

• német nagyvárosok 
• Egyesült királyság 
• Olasz városok némelyike 
• Görögország 
• Sarajevo, Skopje, egyéb Balkán 
• Reykjavik ( itt a kaja miatt tuti borul a büdzsé)

Bárkinek bármi tippje?

Kontakt?

Április elején hirtelen felindulásból elmentem kontaktlencsét készíttetni. Valahogy úgy voltam vele, hogy ez egy lehetőség, amit még nem vizsgáltam meg, de mélyebben nem gondoltam bele, akarom-e.

Most szombatra készült el a próbalencse, iszonyú tortúra volt a boltban először betenni, meg főleg kivenni, úgyhogy ott és akkor nem is rendeltem utánpótlást*, de a próbalencsét hazavittem. És most nem nagyon tudom, hogyan tovább.

Egyrészt a tavaly nyarat végignyomtam napszemüveg nélkül, az nem vicces. Dioptriás napszemüveget csináltathatok, nem egy olcsó mulatság, nem valószínű, hogy lesz belőle többféle, ahogy amúgy szokott nekem lenni (egy kék, egy piros keretű mondjuk, mihez mi illik). Ha inkább kontaktlencse és normál napszemüveg, akkor lencsében ülök egész nap a gép előtt 10+ órákat, az nem hangzik hosszútávon jó mókának. És amúgy ez sem olcsó dolog.

Meg mostanra egészen megszoktam magam szemüveggel, el sem tudom dönteni, jobb-e nélküle. Mondjuk az állandó ujjnyomok, meg hogy a mostani (tartalék**) kerettel nem tudok fejhallgatót viselni, ezek nem hiányoznának.

Any thoughts?

*Napit vettem volna, de mint kiderült, azt erre a próbára nem lehetett - mondjuk ezt az eredeti rendeléskor elmagyarázhatták volna, de egy ezirányú kérdés sem hangzott el, feltételezés alapján csináltattak nekem egy havit, hiszen az a logikus.

**Amikor a kontaktlencsét csináltattam, mondta az optometrista (vagy tán szemész) néni, hogy a szemüveget is cserélni kéne. Dioptriát  nem mondott. Megrendeltem, megérkezett, olyan erős volt, hogy rendesen megijedtem. Olyan érzés volt, mintha a jobb szememet húzná kifelé a vákuum. Megnézem a számlán, 1,25 dioptria növekmény az előzőhöz képest. Kérdezem a szegény pultos lányt, hogy ez reális? Nem kellett volna esetleg szólni a néninek, hogy menjek el orvoshoz? Hát, ő nem tudja, hordjam most ezt pár napot, ha még mindig erősnek érzem, jöjjek vissza. Pár nap múlva is erősnek éreztem, visszamentem. Szerencsére nem a néni volt ott, hanem egy fiatal srác. Megvizsgált, hát az 1,25 helyett csak 0,25 a romlás, kolléganő elnézte (vagy elírta...), díjmentesen cserélik. Két hét, mire megjön, addig a régi szemüvegem hordom. Amivel amúgy látok. Nem hiszem, hogy ekkora növekmény miatt cseréltettem volna, szóval azért kicsit átejtve érzem magam.

Berlin 2019

A régi és az új munkahely közötti váltáshoz szükséges agyi átállást és a teljesen lemerült elemek feltöltését egy berlini úttal gondoltam megoldani. Nagyváros, érdekes, nem jártam ott, olcsó a repjegy, triviális.

Azt persze nem gondoltam teljes mélységében végig, hogy márciusban nem feltétlenül lesz városnéző idő, és a netes időjárásjósló oldalak is hamis biztonságérzetet adtak. A helyszínen kiderült, hogy maguk a berliniek egy ilyen oldalt sem vesznek komolyan. Többeket is megkérdeztem, amikor utolsó napomon a Kreuzbergben tipródtam és próbáltam eldönteni, hogy iktassak-e be néhány előre nem tervezett múzeumot, vagy a felhők közül épp kibújt nap eléggé tartós lesz ahhoz, hogy tovább folytassam az előrehaladást a csatornaparton, ami erős szélben és szitáló esőben egyszerűen nem tud elég szép lenni.

Szóval kicsit felemásra sikeredett az élmény, de arra elég volt, hogy elhatározzam, még visszajövök. De csak nyáron.

Részletes beszámolóra nem vállalkozom, csak néhány megfigyelést rögzítenék.

• Senki sem ellenőrizte, hogy van-e jegyem. Sehol. Borzasztó drága magyar szemmel a tömegközlekedés, de sem csippantani nem kell, sem ellenőr nem jön, öt nap alatt egyszer sem volt kíváncsi senki sem, hogy bliccelek-e.
• A közlekedési lámpa a zebránál zöldről egyből pirosra vált. Semmi zöld villogás, az utolsó napig nem sikerült belőnöm, hogy mennyi időm van még átjutni a túloldalra, lényegében minden zebrán futva közlekedtem, mint gyerekkoromban a Vörösvári úti rendelőnél a kétszer háromsávoson.
• Az utcákon nincs páros és páratlan oldal, fogják a számegyenest és félbehajtják.
• Mindenhol németül beszélt mindenki, a hostelben a vendégek többsége is. Kizárt, hogy nem turisták hada közt róttam a várost, de nem sikerült lebuktatni őket. Valószínűleg nagyon erős a belföldi turizmus.
• Mindenhol automaták vannak, a legváltozatosabb kínálattal. Kerékpáros kiegészítők (lámpa, defektjavító-készlet, csengő), ékszer, rágógumi, a reptéren óvszer és vibrátor a női mosdóban...
• A parkokban lépten-nyomon szemetesek, a látványt szinte már zavaró sűrűséggel. Nem bízzák a véletlenre, hogy ne legyen szemét mindenütt.
• A Kreuzbergben a boltok legkorábban délben nyitnak, de a délután 2-3 sem extrém. És 6-7 fele zárnak is.
• Valószínűleg nagyon jókat ehettem volna, ha jobb forrásokból tájékozódom. Az utolsó előtti este sikerült találni egy abszolút nem feltűnő, de teljesen autentikus mexikói kaját áruló helyet, ahol életem első jó quesadilláját ettem, az egész napomat bearanyozta így a végére. A világ legjobb döneréért másnap egy órát álltam sorba, de a célegyenesben elegem lett és kiálltam, a mögöttem állók teljes megrökönyödésére. Egyébként a sor nagyrészt helyiekből állt, amennyire meg tudtam ítélni.

TL;DR

Nem vagyok képes részletesen kifejteni, úgyhogy csak bulletpointokban:

• Jártam újra Svédországban, most Uppsalában E-nél és Stockholmban.
  
• Elköltöztem, össze öcsémmel, ötödik emelet, napfény, kiskutya, egy percre a Duna, öt percre a metró, boldogság.
  
• Kedvenc kollégákkal jártam a Tátrában, némi adrenalin-túladagolással járó élmény volt számomra, de lesz ismétlés, remélem.
  
• Acélkékre festettem a hajam.
  
• Felmondtam a születésnapomon. (Ezt inkább nem illusztrálnám... Nehéz döntés volt, de kell a tiszta lap.)
• Carlos befejezte a baglyokat. Ja és rikító kék lett közben a hajam is. (Rendes kép vagy nála lesz, vagy egy ideig még nem lesz...)
  
• Március 22-én lesz az utolsó munkanapom, 23-án reggel indulok Berlinbe, 4 nap alatt lejárom a lábam, 28-án Lovasi koncert, áprilisban kezdek az új helyen.

Szóval nem unatkozom.