Valaki magyarázza meg, miért rendeltem négy bikinit és két plusz bikini felsőt az imént, amikor napra nem megyek teljes hátat takaró ruha nélkül a baglyok miatt?

Frappáns válasz lehet egy könnyű tunika, de azt nem rendeltem. A vízben marad a rendkívül nőies rash guard.

És strandolni csak évente egyszer szoktam kb., Orfűn.

Ezt még nem is mutattam

Még januárról:

Kíváncsi vagyok, valaki rájön-e, melyik regény. Médiumok azzal is próbálkozhatnak, milyen idézetet szerettem volna mellé a könyv egy másik jelenetéből, de aztán a tetováló lebeszélt róla, mert túl hosszú. Még nem engedtem el a dolgot teljesen.

Egyébként ez most más volt, mint a baglyok, nem volt ez a pont ilyet képzeltem érzés, mikor az esemény napján megkaptam a vázlatot. Aztán beleugrottam, mert fura területeken élem ki a lazaságom, és vagy két hónapig küzdöttem instant tattoo regrettel. És mostanra meg nagyon szeretem és szeretném tematikusan bővíteni, de még erre azért alszom párat.

Néha nem baj, ha az ember teljesen elveszti a kontrollt a bioritmusa felett, és hajnali fél ötkor kínjában elkezdi keresni előbb a kikapcsolódást, majd végül, ezt feladva, a választ az életre, a világmindenségre és mindenre. A YouTube-on.

A csávó félpercenként akkora igazság-atombombákat dob le, hogy nem térek magamhoz. És persze valójában megvan már egy ideje az összes puzzle darab, csak őrült nehéz felismerni a megoldást, ha mindenhonnan más jön. Miért hallgatna az ember a saját tapasztalataira és érzéseire, amikor végtelen mennyiségű barát, és könyv, és megmondó ember fogja más irányba tolni.

Dóra vagyok, 34 éves és ebből olyan 22 éve töretlen híve annak, hogy túlgondolom a dolgokat és mindennek sokkal könnyebben és természetesebben kéne mennie, mint ahogy én csinálom, hogy csak rá kéne érezni a válaszokra és menni intuíció alapján és minden csodás lenne. Hogy az élet valójában k*rva egyszerű és én direkt túlbonyolítom.

Hát egy nagy túrót. Semmi nincs ingyen a világon, jellemzően a dolgok annál többet érnek, minél több munkát tettünk bele. Nagyon lényeges, hogy a beletett munka értelmes legyen, és lehetőleg ne egyedül ássuk az alapot míg a többiek támaszkodnak az ásójuk nyelén, de a tézis még áll.

Vagy 25 éve hallgatom a bájos történetet a szüleim megismerkedéséről. Hogy apukám egy haverjával közösen jelentetett meg házassági hirdetést egy újságban, házassági szándék nélkül, csajozásra használva a fórumot. Ha a nő magas volt, a haver vitte, ha alacsony, az apám. Anyu 156 cm. Kis királykék kosztümben jelent meg a találkozón, apu majdnem oda sem ment hozzá. Aztán mégis, és jött a forgószél és egy éven belül már esküvő, és én három hónapos magzatként azon már részt vettem. Mert hogy anyuval egyszerűen csak lenni kellett, mert a hallgatása is szórakoztató. És hirtelen elmúlt az addigi nyughatatlanság és megritkultak a haverokkal töltött esték és megszületett a világ legszebb családja.

Na hát mindenkinek kívánom, hogy ilyen mintával induljon neki az életnek és ne érezze azt, hogy lehetetlen. És én nem gondolom, hogy apukám nem mond igazat, de az csak ma hajnalban gondolkodtatott el, hogy ezt a történetet mindig csak tőle hallom, és én nem rá hasonlítok. Hanem.