A csávó félpercenként akkora igazság-atombombákat dob le, hogy nem térek magamhoz. És persze valójában megvan már egy ideje az összes puzzle darab, csak őrült nehéz felismerni a megoldást, ha mindenhonnan más jön. Miért hallgatna az ember a saját tapasztalataira és érzéseire, amikor végtelen mennyiségű barát, és könyv, és megmondó ember fogja más irányba tolni.
Dóra vagyok, 34 éves és ebből olyan 22 éve töretlen híve annak, hogy túlgondolom a dolgokat és mindennek sokkal könnyebben és természetesebben kéne mennie, mint ahogy én csinálom, hogy csak rá kéne érezni a válaszokra és menni intuíció alapján és minden csodás lenne. Hogy az élet valójában k*rva egyszerű és én direkt túlbonyolítom.
Hát egy nagy túrót. Semmi nincs ingyen a világon, jellemzően a dolgok annál többet érnek, minél több munkát tettünk bele. Nagyon lényeges, hogy a beletett munka értelmes legyen, és lehetőleg ne egyedül ássuk az alapot míg a többiek támaszkodnak az ásójuk nyelén, de a tézis még áll.
Vagy 25 éve hallgatom a bájos történetet a szüleim megismerkedéséről. Hogy apukám egy haverjával közösen jelentetett meg házassági hirdetést egy újságban, házassági szándék nélkül, csajozásra használva a fórumot. Ha a nő magas volt, a haver vitte, ha alacsony, az apám. Anyu 156 cm. Kis királykék kosztümben jelent meg a találkozón, apu majdnem oda sem ment hozzá. Aztán mégis, és jött a forgószél és egy éven belül már esküvő, és én három hónapos magzatként azon már részt vettem. Mert hogy anyuval egyszerűen csak lenni kellett, mert a hallgatása is szórakoztató. És hirtelen elmúlt az addigi nyughatatlanság és megritkultak a haverokkal töltött esték és megszületett a világ legszebb családja.
Na hát mindenkinek kívánom, hogy ilyen mintával induljon neki az életnek és ne érezze azt, hogy lehetetlen. És én nem gondolom, hogy apukám nem mond igazat, de az csak ma hajnalban gondolkodtatott el, hogy ezt a történetet mindig csak tőle hallom, és én nem rá hasonlítok. Hanem.
3 megjegyzés:
Szerintem hatalmas különbség, hogy munka vagy erőlködés/szenvedés van-e valamiben.
Sokan vagyunk, akiknek ostorcsattogtatós „motivációs” módszerekkel jó masszívan összehuzalozták a kettőt az agyunkban, aztán felnőttként kezdődhet az évtizedes munka széttanulni.
Ez így igaz. De ha megnézted a videót, elég jól elmondja az ember, hogy gondolom. Ez nem azt jelenti, hogy tudom, melyiket csinálom, amikor benne vagyok, de ez az eszme.
Bocsánat, túl lusta voltam, hogy végignézzem. De akkor megéri, tanulni sosem szégyen.
Megjegyzés küldése