hecsedli vol.2

1. Ha a Jóbarátok helyett Terápiát nézel, valamiért este 8-ra végzel a csipkebogyóvégek vagdosásával.
2. Ha a krumplinyomó+harisnya kombó helyett egy darab sűrű szitát+evőkanalat alkalmazol, a kb 1,3 kg bruttó súlyú bogyóból nettó 95 dkg sűrű, mag- és szőrmentes pép lesz.

És közben nagyjából el is lehet mosogatni.

Hecsedli lekvár

Szombat délelőtti szokásos piaci körödön találd szembe magad egy szép kupac csipkebogyóval. Hagyd rábeszélni magad egy és egyharmad kilóra, mert a néni nem tud visszaadni. Érj haza este 7-re, ébredj rá, hogy a munkahelyi és szakdolgozatos határidők fényében a gyümölcsöt még aznap fel kell dolgozni. Állj neki a szárvégek és csészelevél maradványok levagdosásának, közben olvasd ki a netet recept ügyben és nézz meg hat rész jóbarátokat. Hajnali egykor ébredj rá, hogy még csak a pucolással végeztél és a nagyja minden forrás szerint csak ezután jön, áztasd be a bogyókat és menj aludni.

Másnap délelőtt tedd fel az ázalékot főni. Egy óra múlva botmixeld és kezdj halkan örülni, hogy a cucc szinte már lekvár állagú (a magokat leszámítva) és baromi sok. Állj neki a passzírozásnak az egyszerűbbnek és gyorsabbnak tűnő krumplinyomós módszerrel. Ijedj meg, hogy a kezdeti térfogat 80 százaléka fennakad a rostán. Válts át szűrőre. Konstatáld, hogy az arány ugyanaz, csak lassabban. Folytasd a krumplinyomóval. Két órával később a kinyert négy deci masszát töltsd bele az ajánlott 100 helyett 50 denes harisnyádba és kezdd meg a masszázst. Átkozd a cikkírót, akinek a fotóján biztos, hogy fele ilyen sűrűnek sem tűnt a szövet. Másfél óra gyömösz után kapcsolj, hogy a céledényt nem mérted meg előzetesen. Szemre keverj egyharmad mennyiségű cukrot a péphez, forrald össze és töltsd a nem egész kétdecis üvegbe. A maradékot nyalogasd le a fakanálról.

Még egy órát mosogass levezetésként.

Hiába lakom Óbuda legunalmasabb részén, mégis majdnem minden vasárnap éjjel akad valami, amitől nem lehet aludni. Alap, hogy pont az ablak előtt van egy lámpaoszlop, ami olyan fényt csinál, hogy maximum egy telibe záró redőny jelentene megoldást, de akkor annyi a világosban kelésnek is. Ehhez jön a földszinti LANparty, bár újabban szerencsére nem jellemző. Két hete egy pár a magánéleti válságát meccselte le irgalmatlan hangerőn ordítva, két órán át, az utcán, pont az ablak alatt. Most meg, épp, ahol a bájos pár vívott, egy autó áll, ég a fényszóró és jár a motor. Este 8 óta.

Nem bírom tovább.

Amikor már harmadszor jelentem meg szombat délelőtt 11-kor a standjánál és vittem el az összes maradék fügét, megkérdezte, jövő héten megyek-e és mikor, mert félre teszi nekem a szebbeket. A körtés néni meg sem kérdezett, csak megfigyelte a mintázatot és közeledtemre szedte elő a pult alól a szajré.

Én nagyon következetesen igyekeztem eddig nem törzsvevősödni senkinél, mert hát kinek kell az ezzel járó felelősség. Nem jött össze. De így legalább nem szükséges hajnalban kiérni.

Szeretnék egy lakást, napfényeset, legfelső emeletit, a Lövőház utcában, vagy az Allee környékén, múlt század eleji, négy-öt emeletes házban. Szeretnék bele tartós, nehéz, tömörfa bútorokat gyűjteni, szépen apránként, felújítani a saját kezemmel, a lakást is, a bútorokat is. Szeretnék egy hatalmas gardróbot, amit feléig-negyedéig töltenék csak ruhákkal, de csupa olyan darabbal, amit igazán szeretek, nem csak placeholder. Szeretnék egy tabletet, azon néznék esténként sorozatokat, míg főzök, vagy csak úgy, bekuckózva egy meleg takaró alá. Szeretnék új, kényelmes, csinos otthoni ruhákat, amikben nem ciki ajtót nyitni, és a nadrág résznek van zsebe és nem esik ki belőle a telefon. Szeretnék olyan házicipőt, ami meleg is, meg kényelmes is, meg nem megy tönkre egy hónap után. Szeretnék megtanulni kötni. Szeretnék találni egy olyan sportot, amit van kedvem csinálni, nem csak az hajt el az edzésre, hogy ez nekem majd milyen jó lesz utána. Mert az nem hajt el. Szeretnék színházba menni és filmeket nézni, és sokat olvasni, és minden nap főzni, és nagyokat kirándulni.

Első napom tanulmányi szabadságon, most már tényleg meg kell írni a szakdolgozatot.

Ha rendes nagymama volnék, nem csak lekvárt főznék, hanem kötögetnék is sorozatnézés közben. Már csak azért is, mert a női divat évek óta nem tudja felidézni, hogy is volt az a derékkal, meg a pulóverekkel...

(A., te ezt hogy csinálod?...)

"Ebbe' a lakásba' nincs tejföl, te meg itt repülőjegyeket vásárolsz!"*

Lehet, hogy csak nekem érdekes, mindenesetre, ha bárki portugál utazást tervezne a közeljövőben, megadom az infót, aminek én is nagyon örültem volna az előkészületek során: mennyi az annyi?

Tele van az internet azzal, hogy Portugália mennyire budget úticél, de ha kicsit megkapargatjuk a felszínt, kiderül, hogy maximum nyugat-európai szemmel lehet helytálló az állítás. Nézzük a számokat!

szerda: Lisszabon - ami kimaradt

Az utolsó lisszaboni napot a restanciák felgöngyölítésére szánjuk:

• nem jutottunk be az Igreja Santa Maria de Belémbe az esküvő miatt
• nem jutottunk be a Convento do Carmóba a vasárnap miatt
• nem jutottunk el egy darab kinézett étterembe se, mert a portugálok egy kiszámíthatatlan déli nép

kedd: Lisszabon - járatlan utakon

Bruno egyik legihletettebb javaslatának engedelmeskedve a napot az expó területén kezdjük. Már a metró- és vasútállomás területétől is alig sikerül elszakadni, az hagyján, hogy nekem irgalmatlanul tetszik a betonkolosszus, de E-nek is!

hétfő: Sintra

Az autózás során tapasztaltak fényében, próbálva picit beelőzni a sintrai turistahadat, elsőként érkezünk a reggelihez, majd a szemfülesen begyűjtött infó alapján, a metrón is használt kártyával, olcsóbban és külön jegyvásárlás nélkül pattanunk fel a legközelebbi vonatra.