Én nem értem az ügyésznőt, aki berágott Obamára.
Nekem pl. abszolút nem derogál, mikor két szép férfiember molyol teljes egyetértésben a biciklimen, és az égvilágon semmi kompetenciát nem várnak el tőlem az ügyben :) (Mondjuk nincs is...)
On a slightly unrelated note, megvan Békásmegyer, vagyis visszafele a Batthyány tér is, igaz, hogy volt útközben egy adag hoppanálás. (Vagyis pont, hogy nem, mert szóval a Tímár utcánál azt gondoltam, hogy fogok én a nagy francokat felhajtani a biciklis felüljáróhoz, majd kerülök. Aha. Szalagkorlát mellett kerékpártolás egy HÉV megállón át: check.)
13 megjegyzés:
ha jól értettem, nem az ügyésznő rágott be, hanem a közönség (egy része). És a helyzet némiképp különbözik attól, hogy a két szép férfiember dolgozik a bicikliden - mert te megkérted őket, gondolom. Szakemberként milyen volna, ha a megbízód valami olyasmivel jönne, hogy "örülök, hogy egy ilyen szép ifjú hölgy készíti a házam kiviteli terveit"? Mert itt erről van szó - annak, hogy valaki szép és ifjú (vagy épp randa és vén), nincs köze ahhoz, hogy az illető jó szakember-e.
El tudjuk-e képzelni, hogy úgy mutatnak be mondjuk egy konferencián egy előadót (férfit): "következő előadónk a kvantumfizika legsármosabb professzora"?
Nem az a baj, hogy Obama bókolt az ügyésznőnek, hanem az, hogy az a bók akkor, ott nem volt oda való.
Előtte felsorolta, hogy szakmailag mennyire kiváló. Ezzel kezdte. És utána megjegyezte, hogy csinos. Ha ilyenekért aztán kanosszát kell járni egy férfinak, az emberiség megérett a pusztulásra. Szóval, nem, nem zavarna, ha a megbízóm azt mondaná, hogy "Dóra, maga a legjobb épületszerkezeti szakember, akivel valaha találkoztam, úgy érzem, magára bízom legnagyobb örömmel a házam tervezését, és nem mellesleg örülök, hogy egy ilyen csinos hölgy társaságában folynak majd a konzultációk". Rohadtul nem zavarna. Főleg, ha mint az említett esetben, fel nem merülne a szexuális zaklatás gyanúja sem. Ez a ló túlsó oldala.
(Ja, és nyilván nem az van, hogy megállok, mint egy rakás szerencsétlenség a kerékpárral az út mentén, és arra jönnek a markos legények és meggyógyítják, mert akkora bombázó vagyok, hogy kapva kapnak az alkalmon. Az asszociáció onnét jött, hogy az adott helyzetben kristálytiszta volt, hogy az egyetlen fölös tényező a bicikliszerelés tetthelyén én vagyok, pedig mint mérnök(féle) ez nem kéne így legyen, de nem akarok átmenni O'Connellbe, aki inkább belepusztul, mint hogy elismerje, hogy van, amiben nem kompetens. És az meg picit azért jó érzés, hogy tőlem ez társadalmilag nem elvárás annyira, egy fiúnak biztos nehezebb segítséget találnia alapvető műszaki problémákhoz, értenie kell hozzá.)
ha jól tudom, mr. president és a hölgy ezeréve jóbarátok. (még azelőttről, mielőtt obama elnök lett, és az ügyésznő sem volt akkor még ügyésznő.)
a nők legnagyobb ellensége a véresszájú feminizmus.
utálom a véresszájú feministákat.
Az a baj, hogy árnyalatokon múlik minden. Ha Obama azzal kezdi, hogy de csinos nő, az gáz. Így meg abszolút nem gáz, sőt, szerethetőbbé akarta tenni a nőt (szerintem ez nagyjából egy komolyságot oldó kedves és kicsit poénos megjegyzés volt) a köz felé, ami neki is jól felfogott politikai érdeke. És ha ezeket a finom különbségeket nem figyelik a harcos jogvédők, a saját céljukat szabotálják.
mondom, szerintem nem az ügyésznő rágott be. hanem a "véresszájú" feministák - és bár azzal egyetértek, hogy a túlzott harcoskodás nem mindig célravezető, magam részéről egyrészt nem utálom őket (arra sokkal méltóbbakat sem utálok, ha nincs velük személyes kapcsolatom), másrészt az, hogy Obamának mi volt a politikai érdeke abban a helyzetben, az a 'feministák'/nők szempontjából teljesen irreleváns.
A probléma amúgy nagoyn is létezik, nem a szexuális zaklatás gyannúja miatt, hanem mert sokszor a nők kinézetére figyelnek, arról beszélnek - a szakértelmük helyett, ott, ahol pont az volna releváns. a felhördülés szerintem ennek szólt, még akkor is, ha túlzó volt (megyjegyzem: az elnök mond valamit - egy csoport megsértődik - az elnök válaszol: bocs, nem akartam bántani senkit. ennyi, nem?)
ps.: valami kicsit emberbarátabb captchát lehet kérni a bolgra?? :-)
"ha nincs velük személyes kapcsolatom" - azt hiszem, itt egy nagyon fontos részletet említettél meg.
Az én életemre (a _mindennapi_ életemre) sajnos erősen rányomja a bélyegét a ló túloldalára pottyant feministák "áldásos" tevékenységének eredménye.
És alapvetően nem az a baj a feministákkal, hogy más a véleményük, mint nekem, hanem az, hogy a) rám (meg az egész világra...) akarják erőltetni a véleményüket, és b) amikor szóvá teszem, hogy az ő véleményük is _csak_egy_vélemény_, nem pedig egy általános érvényű, kötelező jellegű alapigazság, akkor én vagyok a "furcsa lány" meg az "elmaradott kelet-európai". Aha.
Az ügyésznő helyében nagyon morcos lennék azokra a "jogvédőkre" akik leugatják egy kedves barátomat amiért csinosnak nevezett. Valsz erős lenne a gyanúm, hogy egyszerűen csak rohadtul irigyek: az ügyésznő okos, sikeres, és még ráadásul csinos is, a nők jelentős százalékának ettől jelentősen eltér az önképe...
Eszter: fontosakat mondasz, de nem értek Veled teljesen egyet. Majd erről szerintem fogok írni egy külön bejegyzést hamarosan, most csak röviden összefoglalnám.
Egyrészt, hogy van a jogvédelem, ami fontos, nem tagadhatom. Ha nem lennének a feministák, én sem lehetnék építész. Tiszta sor. Az is biztos, hogy a női egyenjogúság még nem érte el azt a szintet, amit kéne. Viszont. Ez nem jelenti azt, hogy nem indultak meg közben totális túlkapások, az eredeti értékrendtől független, vagy azzal egyenest szembemenő folyamatok, amik senkinek nem használnak.
A másik pedig az, hogy _szerintem_ az eszményi társadalom nem az, ahol senkinek nem esik szemernyi bántódása se, hanem az, ahol az emberek tudnak stresszmentesen élni. És én azt látom a fejlett nyugaton, hogy a komunikáció riasztó része bocsánatkérés és mentegetőzés, mindenki tyúkszemének nagyívű elkerülése, és ez effektív gátolja a kommunikációt, természetellenes irányba tolja el az emberi interakciókat. Zsidó viccet csak zsidó mesélhet, illetve ő sem nagyon, mert elkezdik, hogy igazából öngyűlölő zsidó, sőt, az antiszemiták beépített embere. Csak a keresztény fehér gazdag férfiakon szabad viccelni, a végén veszélyeztetett faj lesznek. Mint a kurrens bejegyzésben írtam, John Green nálam pl már kezdi átlépni azt a határt, ahol már effektív irritál a konfliktuskerülése.
Harmadrészt. A nők bizonyos értelemben a mai napig hasznot húznak abból, hogy ők másodrendűek. Egy igazán okos és tehetséges nő önerőből is el tudná érni, amit egy férfi, de gyakran mégis a mély dekoltázst választja meg a szempilla-rebesgető mosolygást. Egy férfi, ha elszúr valamit, nem tud bocsánatkérően mosolyogni, vagy nem lesz kedvező hatása (http://www.comedycentral.hu/photos/107_raadasul/?flipbook=napirajz-comedy-2013). Szóval a helyzet, mint sosem, ebben sem fekete- fehér.
"Egy igazán okos és tehetséges nő önerőből is el tudná érni, amit egy férfi, de gyakran mégis a mély dekoltázst választja meg a szempilla-rebesgető mosolygást." - mi a mély dekoltázs és a szempilla-rebesgető mosolygás, ha nem önerő?:-O
az agyam és a dekoltázsom is én vagyok, nem a micike mellét kérem kölcsön a szomszédból az állásinterjúra (pl.)...
használom az előrejutáshoz az összes adottságomat, és mindig azt, amelyik épp szükséges a tovább-jutáshoz.;)
ugyanakkor, egyik sem az én érdemem (se az agyam, se a mellem), mindkettőt örököltem...
OK, nem jól fogalmaztam: nem önerő, hanem a cél érdekében tett erőfeszítés, méghozzá szigorúan a tárgyhoz tartozó erőfeszítés. Szerintem, hogy kit neveznek ki egy adott feladatra, főleg, ha az a feladat nem reprezentációs célzatú, nem kéne szerepet játsszon a dekoltázs. És ha férfi vagy, nem juthatsz ilyen jellegű előnyhöz.
Arról egy büdös szó nem volt, hogy az intelligencia vagy a megjelenés érdem, nem az a lényeg. Arról beszélek, ami a képregényben is van. Hogy Barbara megúszná, hogy nem végezte el a feladatát, ha az a főnök lenne bent, akinek tetszik. Barbara azt is megúszhatja, ha totálisan inkompetens, de nem hiszem, hogy sok olyan pasit alkalmaznának, akit csak nézni jó (megint csak: nem reprezentációs vonatkozású feladatkörökről beszélek). A nők úgy szeretnének egyenjogúak lenni, hogy közben továbbra is járjanak nekik az extrák, amiket most "lesajnálásból" ad nekik a férfitársadalom.
Ennél csak az rosszabb, amikor azért háborodnak fel, mert előre engedték őket az ajtóban.
"És ha férfi vagy, nem juthatsz ilyen jellegű előnyhöz." Nem tudom, ebben egyetértek-e :)
Egy emberhez szervesen hozzá tartozik a külseje, nem lehet és nem is kell figyelmen kívül hagyni. A szimpátia egyik fontos alkotóeleme a mindenféle félig-meddig szexuális tényező, mind nők, mind férfiak esetében, és az ember szakmai sikere nagyon sokszor szimpátia kérdése, nem szaktudásé.
A félig-meddig szexuális tényezők halmaza férfiak esetében sokkal kevésbé sztereotipizált, és - ami nagyon fontos - a férfiak nem utálják érte egymást! Amíg egy nő undorodva kommentálja a Micike kinevezését mert "biztos azért mert nagy melle van", addig férfi nem nagyon mond olyat, hogy "biztos mert széles a válla". Pedig, de, az is szerepet játszott benne, hogy széles a válla.
Nyilván a képregény egy szélsőértéket mutat be, nulla szaktudás, csak szexuális tényezők, de a legtöbb esetben ennél valamivel árnyaltabb a kép.;)
Visszajöttem, mert szerintem erről még többet is érdemes beszélgetni. Vitatkozni is.
Az egyenjogúság, azon belül a nők egyenjogúságának elve annyiban nem "csak" egy vélemény, hogy ez az elv a kultúránk egyik axiómáját képezi. Én egyébként sokkal erőteljesebbnek érzem - a saját és környezetem életében - azt, hogy a patrista világnézetet próbálják ráerőltetni a nőkre (patrista gondolkodású nők is, egyébként), mint azt, hogy a feminizmus akarna ráerőltetni másra bármit. Hacsak az egyenjogúságért és a gondolkodás szabadságáért való küzdelmet nem tekintjük ráerőltetésnek, de szerintem, a fentiek miatt, az nem egészen ugyanaz. Ha egyesek személyesen rád akarnak erőltetni valamit, azt megértem, hogy nagyon bosszantó - és nem állítom, hogy a feministák közt nincsenek ilyenek, csak azt, hogy a feminizmusnak nem ez a célja.
Ha az említett ügyésznő morcos volna, az eset nyilvánossága miatt ennek is hangot adhatna. Egyébként az adott helyzetben az, hogy ő és az elnök barátok, épp annyira nem releváns, mint az, hogy az ügyésznő csinos. Hogy a nők énképe miért olyan, amilyen, az külön is megér egy misét, de erre hivatkozni, illetve azt állítani, hogy irigyek, szerintem az 'ad hominem' kategóriájába tartozik.
Amit a túlságos PC-ségről írsz, Dóra, azzal nagyjából egyetértek - szerintem igazából a szándék számít, csak ez tömegesen/nagy nyilkvánosság előtt nem értelmezhető úgy, mint közvetlen kommunikációban. És túlkapások is vannak meg nősovinizmus is van, ez is igaz, de vajon lehet-e a hatalmasok szájíze szerint forradalmat csinálni?
Ami a mély dekoltázsból való hasznot húzást illeti: ilyen csak addig lesz, amíg az asztal túloldalán olyanok ülnek (férfiak, nyilván), akiket ezzel könnyebb meggyőzni, mint szakértelemmel. Még a mostani ovis kislányokat is tömegesen nevelik arra, hogy szépnek, butának és könnyen kezelhetőnek kell lenniük.
És egyébként nem állítom, hogy a patrista berendezkedésnek ne volnának hátrányai a férfiakra nézve.
Ez kicsit hosszú lett, és van még egy technikai kérdés is: olyat lehet, hogy emailt kapok, ha valaki válaszol a kommentre?
Az a helyzet, hogy én a türelmetlenséget és az erőszakosságot semmilyen szent cél érdekében szem szeretem. Az a legnagyobb bajom a mozgalmakkal, bármilyenekkel, hogy meg akarják mondani az embereknek, hogyan kell mostazonnal helyesen gondolkodniuk. És akkor még a ló túloldaláról nem is beszéltünk. Ettől függetlenül nyilván alapvetően egyetértünk, de ez is azon helyzetek egyike, amikor igen hasonló értékrendünk ellenére is konkrét helyzeteket gyökeresen máshogy ítélünk meg.
Azt hiszem, lehet kommenteléskor olyant nyomni, hogy értesítést kérsz a további kommentekről, de ezt utólag már nem lehet...
Megjegyzés küldése