Előrebocsátom, hogy nem szeretnék senkinek a tyúkszemére lépni, de feltehetőleg fogok. Nem provokálok, mindenesetre, csak a gondolataimat próbálom rendszerezni.
Gondolkodjunk picit azon, hogy miért érzi magát mindenki ennyire nyomorultul széles e hazában. És miért lett az egyetlen működő recept erre a problémakörre az, hogy szélsebesen dobbantani. Nem ismerek konkrét adatokat, a teljesen szubjektív és képzetlen benyomásom az, hogy ennek - minden látszat ellenére - nincs sok köze a gazdasági helyzethez, a személyes szabadsághoz, a politikai elit kompetenciájához, semmihez.
Én akármerre nézek, azt látom - a legkülönbözőbb embereken -, hogy ilyen vagy olyan módon azt várják, hogy valaki segítsen megoldani a problémáikat. Mindig mindenre van valami külső faktor (terjedjen ez a hűtlen baráttól a gazember politikuson át a seggfej cégvezetésig), aki nem teszi meg nekünk azt a minimumot, ami elvárható lenne, hogy aztán jobb legyen nekünk. A közérzetünk kulcsát kiadtuk a kezünkből és várjuk a megváltást, ami nyugaton, úgy látjuk, alanyi jogon jár, hát itt miért nem? Azt sose kérdezi senki, hogy nekünk miért jár alanyi jogon, hogy a lányainkat ne adják 9 éves korukban középkorú embereknek férjül, vagy miért jár alanyi jogon, hogy a csecsemőkből nagy valószínűséggel lesz felnőtt ember is, mert hát azok evidens dolgok. Kilátástalanságról beszélünk, amikor nézőpont kérdése, mekkora baromi luxusban élünk, objektíven a Föld átlagnépességéhez képest. Akinek van otthon szélessávú internetkapcsolata, hogy annak segítségével a világba kiabálhassa a felháborodását, az, vegyük észre, elképesztően gazdag.
Szóval azt szeretném mondani, hogy engem is rettenetesen nyomasztott Göteborgban meg Barcelonában sétálni és látni, hogy ez a sok, nálam kevésbé képzett és okos és szép ember besétál ezekbe a boltokba és vesznek ezt-azt abból a rengeteg, borzasztóan drága holmiból, mert épp ráérnek, és mindenkinél ájfón, és mindenkinek szép a bőre - de ez nem azt jelenti, hogy ott valahogy jól vannak a vízerek az ország alatt és nekik ez úgy van, ingyen. Itt is lehetne ugyanaz, vagy ha nem is ugyanaz, másképp jó, ha a felelősök meg a kifogások keresése helyett elkezdenénk nagyobb összefüggésekben gondolkodni.
El kell kezdeni segíteni a szűkebb és tágabb környezetünknek, el kell kezdeni többet hallgatni és kevesebbet panaszkodni (igen, pont én mondom), el kell kezdeni rendet tartani magunk körül, igen, a ház előtt is, sőt, a szomszéd háza előtt is, ha ő nem csinálta meg, mert nem csak ő nézi a szemetét. Nem bliccelni a tömegközlekedésen, nem lopni az áramot, befizetni a közös költséget, a rohadt életbe, megnézném azt, aki büntetlen lopja meg szűkebb vagy tágabb környezetét a gazdag és gondtalan nyugaton.
Pofátlan, lusta és fantáziátlan emberek vagyunk, ezért szar itt, nem a pénz miatt. (Vegyük észre a virtuóz retorikai eszközhasználatot, a szerző ugyanakkor elhatárolódik saját túlzó kijelentéseitől.)
14 megjegyzés:
de ezek még mindig csak az okok, megoldás nincs.
hiába nem bliccelek, takarítok magam után, befizetem a számlámat, ha a többi 8 millió szarik bele.
ezért vagyok szkeptikus és kiábrándult.
az meg főleg nem segít semmin sajnos, h afrikában hiv+ kisgyerekek éheznek.
Ebben nyilván igazad van, de a többi 8 millió embert semmilyen szempontból nem tudod befolyásolni. Ezért mondom, hogy ahelyett, hogy az ő gondatlanságuk felett érzett kétségbeesésből dobbantás lenne, érdemesebb a saját egységsugarú hatókörödön belül és a saját környezetedben tevékenykedned. Nem feltétlen Rólad beszélek. Azoknak szól ez a dolog, akik bliccelnek, mert más is bliccel és szemetelnek, mert kosz van. Ez nem Te vagy.
Ami talán Rád is vonatkozhat, rám pedig mindenképp, hogy kicsit ki kéne szakadni abból, hogy ennyire sajnáljuk magunkat a méltatlan körülményeinkért. Egyrészt, mert objektíve nem méltatlanok (lásd afrikai gyerekek), másrészt meg mert az ezen való gyötrődés nagyobb baj, mint a gyötrődést kiváltó probléma. Tehát nem panaszkodni, hanem másokra figyelni.
Én úgy éreztem, amikor visszaérkeztem a gazdag Nyugatról, hogy a francba, nekem miért nem jár az a sok minden szép. És arra jöttem rá (elméletileg, a gyakorlaton van még mit dolgozni), hogy egyszerűen abból az irányból nézek erre is, ahonnét nekem szar. Ez egy nagyon rossz belső program, át kell írni. A 8 millióra vonatkozóan pedig: idő kell, míg leesik, hogy nincs külső segítség, fel kéne nőni. De ezt az időt a már felnőtteknek nem azzal kéne tölteni, hogy bosszankodva várnak illetve kardjukba dőlnek...
Nyilván nem tudom minden gondok megoldását, csak hangosan gondolkodtam és megosztottam a részeredményeimet.
egyébként egyetértek nagy vonalakban azzal, amiket írtál, de én egyszerűen nem tudok változást elképzelni.
nyilván nem sajnálom magam éjjelnappal :), sőt, nekem biztos egy csomó magyarországi embernél is jobb, de nem tudom kiirtani ezt a halvány de állandó keserűséget. (amibe beletartozik, h pl apám miért keres lófasz összeget a munkájával 25 év munkaviszony után, ami egy magas közalkalmazotti és felelősségteljes beosztás, és miért kell repedt szélvédőjű 100 éves kocsival járnia - hülye példa, de úgyis érted, mire akarok mutatni ezzel)
és igen, el kellene engednem a keserűséget a saját érdekemben
Hát, az szerintem egy ilyen első lépés. Nem ezo bullshit, de szerintem ha az ember eljut odáig, hogy kihúzza a fejét az alfeléből, észreveszi a kínálkozó lehetőségeket. Ez most, asszem, pont nem Rólad szóló félmondat volt, rólam annál inkább.
Esetedben pedig azt látom, hogy egyrészt, nem is magyar átlaghoz képest örülj, hogy ott tartasz ahol, mert ez megint vonatkoztatási rendszer kérdése és nem vigasztal. Hanem abban viszont biztos vagyok a látottak alapján, hogy ez még csak az eleje, és pontosan amiatt, hogy csinálod a dolgodat, ahogy tudod, jó vagy benne, és szereted, amit csinálsz, és jól érzed Magadat a munkahelyeden, szóval jó lesz ez. A szüleid helyzete tényleg egy nagyon komplex és nehéz probléma, és tényleg méltatlan, de annyiban lehetnek urai, hogy ők ettől, személy szerint, nem szomorúak (persze, csak hogy, ugye?). És a gyönyörű, okos gyerekeik pillanatok alatt kerülnek majd olyan helyzetbe, hogy az életüket megkönnyítsék. Értlek, hogy erre nem volna szabad szükség legyen, de, megint csak: van ahol nem, van ahol igen. És ez egy olyan ország, ahol sajnos igen, és ez sajnos nem változik olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan kinyílt a világ és láthatjuk, milyen az élet pár kilométerrel arrébb.
Valahol ott a dolog kulcsa, hogy ha feltétlen kifele akarsz nézni, és összevetni, akkor alkoss teljes képet. Válassz úgy vonatkoztatási rendszert, hogy ne légy boldogtalan tőle. Ez az egész globális frusztráció baromira jól jön egy csomó nagyvállalatnak, csak nem látom, hogy az egyes ember profitálna abból, hogy állandó hiányérzetét keltik.
Oké, nyilvánvalóan nem tudok frappáns választ adni a problémára.
ez nagyon érdekes téma. az jutott eszembe legelőször, hogy egy társadalom gondolkodását megváltoztatni nagyon nehéz, főleg ha már évtizedek óta betonozódik a sok szar. de én is arra jutottam, hogy ha legalább a saját portánkat rendbentartjuk, talán a többi ember is észreveszi magát. egy példa: elmentem pszichológushoz, és nem titkoltam, és azóta már egy nagyon szkeptikus ismerős is elkérte a pszichóm számát. ugyanakkor kurva nehéz árral szemben evezni, és hallgatni a buszon, a melóban, a családban és mindenhol, hogy de szar. lehúz. és én sem tudom, mi lehet a megoldás.
Hát, a szűkebb környezetre át tudod ragasztani, egyébként pedig meg kell próbálni kevésbé törődni azzal, mit látsz a környezetedben. Ha kedves vagy és mosolygós, a random idegenek is kedvesebbek és mosolygósabbak veled, én legalábbis ezt tapasztaltam.
A buszon morgókra egy megoldás lehet biciklivel járni :)
sok igazság van abban, amit írsz, viszont egyetértve annalight véleményével, engem is nagyon bosszant, hogy én vettem a bkv-bérletet és nem csalom az adót annyira (a könyvelő mit ügyez, azt nem tudom, de legalább van könyvelő, ugye). DE azt is gondolom, hogy nem érdekel, hogy a sok hülye mit fusizik, mert nekem magam miatt jó az, hogy úgy csinálom, ahogy, mert ez egy belső késztetés nálam (ha jól ismerlek, nálad is), hogy úgy csináljam, ahogy jó. de és objektíve is jó, mert például most, hogy gyerekem van, fizet nekem az állam tgyás-t és családi pótlékot és majd még mindenfélét, mert számon vagyok tartva a rendszerben, nem "lavíroztam" a szürkegazdaságban. ugyanúgy az is jó nekem, hogy a kevésbé járt utat járom (tudod, a klasszikus témáim, a mosható pelenka meg a repair/reuse, meg a butatelefon, meg a meg a meg a...), és kár fujjolnom azokra, akik meg nem, mert nekem jobb :) (ezt azért mantráznom kell időről időre, hogy el is higgyem, de igyekszem).
különben a többi 8 millióval meg az a helyzet, hogy példát kell mutatnunk nekik, gyakorolva is azt, amiről beszélünk, meg beszélni is róla, hogy ők is tudják, hogy így jobb :)
Persze hogy bosszant, hogy mennyien nem viselkednek felelős felnőtt módjára. De ha erre föl Te sem, az már privát "bűn". Ha akarom, példával "nevelek" (juj), ha akarom, egyszerűen csak arról van szó, hogy a takarítást saját magam körül kezdem, és majd tán szélesedik a kör, és egyszer a sok szélesedő kör összeér. Addig is legalább az én szűk környezetemben rend volt, és az nekem jó.
Szóval, lényegében, amikor valamit helyesen tesz az ember, egyrészt picivel hozzájárul a közös ügyhöz, de alapvetően csak magának kedvez, érdekes módon. Ezt nem is annyira el kell hitetni magunkkal (az nehéz), hanem "észrevenni", hogy így van.
ez tetszik: "és egyszer a sok szélesedő kör összeér" :)
ebben bízom amúgy.
Jobb híján :)
ti adófizető lánykák..az ország fele éhezik..és nem feltétlen azért nincs munkája sem mindenkinek, mert nem is akar dolgozni..tehát .. néhány millió emberről beszélünk.. nekik hogyan legyen bérletük?.
Itt most leginkább arról van szó, hogy megtesszük-e ami képességeinkben áll. Sokkal de sokkal több ember bliccel a tömegközlekedésen, mint akinek nincs pénze rá, hogy jegyet vegyen - és két megállóra is bliccelnek, szóval a dolog bizonyos szempontból részükről is lényegében passzió és indokolatlan kényelmi döntés. Arról van szó, hogy a nagy magyar átlag nem teszi meg az elvárható erőfeszítést azért, hogy jobbak legyenek a körülményei. Ki-ki a maga szintjén nem teszi meg. És társadalmilag elfogadott dolog lopni, mert mindig van indok. A módszerek rétegenként változnak. Na ez a nem mindegy.
Aki "éhezik", az pl. nem kólát iszik, hanem csapvizet.
Akinek futja kólára, annak futná jegyre, ez csak prioritizálás kérdése*.
Rengetegen vannak Magyarországon, akik kólát isznak és bliccelnek a buszon.
Ezekkel van a baj, nem azokkal, akik tényleg éheznek. (Azok ritkán szállnak buszra - nincs hova menniük: manapság az emberek leginkább kétféle dolog miatt kelnek útra: pénzt keresni, és pénzt költeni.)
*(nomeg kólalopásért hamarabb elkapják a delikvenst, mint buszonbliccelésért)
Ott a pont!!
Megjegyzés küldése