Bent ülök a munkahelyen tegnap óta, próbálom befejezni a leadandóimat, hogy a ma esti koncert ne merő gyomorgörcsben teljen (úgy fog...), és akkor egyszercsak bemondja a női műsorvezető, hogy itt van vele a stúdióban B.L. szerkesztő is.
B.L. az egyik kedvenc évfolyamtársam volt a gimiben, igazi szakadt acélbetétes bakancsos, érettségi utánig rasztás, vérbeli vagány, legalább 3 zenekarban játszott egyszerre, meg énekelt egy férfikarban is by the way, a papájával meg a bátyjával (a bátyja az egyik zenekarban is benne volt).
Szóval arról még korábban sikerült értesülnöm a szőkeszempillájú Timtől, hogy B.L. bátyja az Anna and the Barbies dobosa lett, és bár sose élt külföldön, jobb az angol kiejtése, mint Pásztor Annának, és a hangja is szebb, és nem is szeret abban a zenekarban játszani, szóval arról képben voltam, hogy B.L. bátyja kis hazánkban világhírű, de eddig az nem jött le, hogy maga B.L. is bekerült a mainstream médiába.
Azt meg pláne nem vágtam, hogy az elmúlt 11 (basszus...) év elég volt számára egy igazán szépen zengő rádióhang kifejlesztésére.
Vagy ennyire jó a stúdiókban a hangosítás? Lehet, hogy megfelelő hangtechnikával az én hangom is ilyen igéző?
2 megjegyzés:
Hopp a szó a lényeg: IGÉZŐ. :) Ezt nem mindenki hallja ám. :)
Ó, dehogynem :) De arra jutottam, a stúdió hangmérnökei csinálják ezt a nekik szimpatikus nyilatkozóknak. Az elméletet mondjuk picit cáfolja, hogy pl. Likó Marcinak ők sem bírnak igazán megnyerő orgánumot varázsolni...
Megjegyzés küldése