Mostanában több baráti beszélgetésben is előkerült ez a mítosz, toposz, nevezzük habitusunk szerint aminek tetszik, hogy időről-időre történhetnek az emberrel olyan dolgok (utazások, találkozások, egyéb kellemes élmények), melyek gyökeresen megváltoztatják az életét.
És nekem egyre inkább az a gyanúm, hogy ez bullsh*t. Mármint, abban a részében hiszek, hogy traumatikus élmények egy életre kisiklathatnak valakit, csak abban nem hiszek, hogy egy pozitív irányban is lehetséges. Összességében nem hiszek ebből a szempontból abban, hogy időben pontszerűnek tekinthető folyamatok végleges változásokat hozhatnak az ember pszichéjében.
Mondta Dóra, majd felidézte magában, hogy a pénteki buliban a társaság egyetlen furcsán unalmas nőnemű tagjának stabil pozíciójából indulva sikerült valamiért az ősvagány rosszlány szerepkörben találnia magát egy pillanat alatt, amikor az első ember megkérdezte, mi ez a zizegő fólia? Persze - remélem - minden csoda három napig, de ha most hosszú önvizsgálattal folytathatom a sort:
1) bár vagy negyvenszer elmondtam, hogy nem tervezem magam mutogatni és nem azért van, hogy másmilyennek nézzek ki, de akkor tulképp miért?
2) feltéve de nem megengedve, hogy valahol azért vágom, hogy mások igenis másmilyennek látnak így, mint nemígy, el tudom-e érni, hogy a környezet (időlegesen) eltérő reakciója ellenére ne üljek fel ezekre a kényelmesen sodró hullámokra, és továbbra is kitartóan - és ménkű lassan - ússzam az árral szemben az úgynevezett nehéz munkával elért személyiségfejlődés irányában?
Tulajdonképp megint csak egy festővászon vagyok, amire más festi fel a színeit, ahhoz, hogy az enyémek legyenek, még kell tenni egy s mást.
3 megjegyzés:
Nem úgy müködik a dolog, hogy a pontszerü esemény ad egy impulzust valamilyen irányba, aztán a folytatáshoz kell a nehéz munka? Nem légüres térben élünk, az egyenes vonalú egyenletes mozgást fenn kell tartani, a kezdölökés szükséges de nem elégséges...
Szerintem is van pozitív irányváltás egy időben pontszerű esemény után. Az mondjuk rajtad múlik nagyrészt, hogy éled meg a fordulást, engedsz-e neki, mennyire engedsz neki, esetleg irányítod, és ebben hogy látod magadat kívülről.
Igazából nekem azzal van bajom, hogy ez a dolog önjárónak van beállítva, illetve, szerintem millió jó esély van és a legtöbb mellett elsétálunk, pedig ugyanannyira ki tudnának zökkenteni. Tehát ez a dolog első sorban az alany fogékonyságától függ. Kellő munkával a lehetőség előáll kb.
Megjegyzés küldése