Ja, és Zs. tegnap a harmincévesek mindentudásával, meg az ő személyes tapasztalatanyagával megtámogatva mondott két olyant, amin azóta töprengek.

Az egyik szinte kis semmi, de azért mélázzatok el rajta ti is. Így szól:

"Én még a mai eszemmel sem szeretnék újra húszéves lenni."

Respect, tényleg. De a másik, az már végképp felfoghatatlan számomra:

"Nincsen semmi hiányérzetem, semmi nem kell, minden pont úgy jó, ahogy van. Jó lenne, ha valamire vágynék."

Na, ezt meg nem értem. Én annyi, de annyi mindenre vágyom, fontos és teljesen lényegtelen dolgokra, néha nem is értékarányosan, erre itt egy fejlett jógi, és szeretne visszasüllyedni közönséges földi halandóba, miért, miért?

Zs 30 éves lett, tegnap este gyűltünk össze felköszönteni, közeli és távoli barátai, ismerősei, az arra járók, meg az egyik közös főnök és annak jó barátja, szummaszummárum vagy húszan.

Úgy éjféltájt F1 megjegyzi, hogy ő rájött, hogy pont most lett ő és a jelen lévő kedves barátja másfélszer annyi idős, mint Zs. És akkor a haver rákérdezett, hogy vajon mikor voltak pont kétszer annyi idősek, amire én rávágtam, hogy 15 éve.

Akkor utánaszámoltak, és mondták, hogy tényleg, de hogy én ezt hogy vágtam rá ilyen gyorsan? Mondtam, hát, logikus, annyi a korkülönbség. Oké, de akkor is.

Lehet, nekem is kéne inni a bulikban, különben mindig ilyen kínos helyzetekbe fogok keveredni...

Ja, elvileg most nem hívok költöztetőt, mert F1 azt mondta, majd a nagy-nagy autója tetejére felpakoljuk az ágyat meg a többi nagyobb bútorokat és simán átvisszük A-ból B-be. És én ennek nagyon örültem, egész addig, míg el nem kezdtem azon töprengeni, hogy a nagy-nagy autóig hogyan visszük el ezeket a dolgokat?... És akkor ma délelőtt vázoltam neki az aggályaimat, amire legyintett és azt mondta: megoldjuk.

És én azt nem tudom, hogy amikor mások nyugodtak, akkor az azért van, mert tényleg van koncepciójuk, vagy mindenki más hisz abban, hogy kellő pozitivitással az univerzum majd szépen a keze alá dolgozik?...

Gráfelmélet

Anna mondott pár napja egy érdekeset, amin azóta töprengek.

Jelesül, hogy van ez a közkézen forgó gondolat, hogy a férfiaknak hagyományosan rengeteg privilégiuma van, de cserébe a párkapcsolati kezdeményezés az ő dolguk. Kvázi, ez az ára a kiváltságoknak.

Na, és ez abszolúte nem is volt nekem gyanús valamiért, amíg Anna meg nem pendítette, hogy amúgy erről van egy gráfelméleti tétel (nem vezette le, de ha megtette volna sem feltétlen érteném, mindenesetre érdekelni nyilván érdekel), miszerint is:

Adott egy közösség, amely két halmazból áll, nevezzük őket az egyszerűség kedvéért 'férfiaknak' és 'nőknek'. A közösség minden tagjának a másik halmaz tagjaira vonatkozólag van egy prioritási listája, egy sorrend, hogy kit akar elsősorban párjának, kit másodsorban, stb. Majd az történik, hogy a 'férfi' halmaz tagjai elindulnak körbe a 'nőknél', a saját sorrendjük szerint. Először a legkedvesebbjükhöz mennek, elutasítás esetén a következőhöz, stb. Egy ilyen kezdeményezés eredményeként a következő opciók vannak:

• Ha a nőhöz odaért már olyan, aki neki alacsonyabb sorszámmal szerepel (jobban tetszik), akkor elküldi a férfit.
• Ha nem, akkor azt mondja, várjon, és megvárja, hátha jön még jobb is.

Könnyű látni, hogy a játék egy idő után véget ér. És az történik, hogy "mindig a nő választ", ahogy azzal szokás is dobálózni.

És valójában meg az a helyzet, hogy igen, abból, ami a kínálat volt. Merthogy ezzel a módszerrel - matematikailag, objektíve bizonyíthatóan! - a 'férfi' halmaz átlagosan a saját sorrendje szerint előkelőbb helyen szereplő 'nő' mellett köt ki, mint az átlagos 'női' halmaz eleme.

És akkor miért is nem kezdeményezek például én se, soha? Merazakkorisafiúkdolga.

Önök "akarjak-e vinni minden bútort?" c.műsorunkat látják

Mit gondoltok?

Csak mert lenne kinek átpasszolni az egyik fiókosat, vagy  ilyesmi, de szerintem nem gáz. Most zsúfoltabb a lakás, legalábbis én így érzem.

(Ja, és akkor majd most kiderül, hogy _ott_, na ott nincs is konnektor, kedvesdóra.)

Így költözés előtt kifejezetten jól jött, hogy véletlen benyitottam a papírzacskók tárolására is használt kredencbe, és szembetaláltam magam a hátfalon növő, masszívan szakállas penésszel. Ekkor elgondolkodtam azon, hogy didaktikus célzattal nem nyúlok hozzá, amíg nem jön a főbérlő, és akkor majd mutogatom neki, hogy na ezért kell kiköltöznöm, mert ő engem életveszélyes körülmények közé zárt, hoci a kauciót, de aztán meggondoltam magam és levakartam. (Két napig nem szellőztetek és nő másik az ajtó mellé, no problem.) De aztán az is eszembe jutott, hogy némi ingyenes építészeti tanácsadásért is visszaadhatná, ámbár a köz így is azt hiszi, hogy az építészeti tanácsadás az egy ingyenes műfaj, ugye. Szóval jobbára akkor itt sírom el, mit kéne mindenki megjegyezzen, egy életre:

• Nem építünk be korszerű, légtömör nyílászárót tömör KMT falba, meg úgy egyáltalán, hőtechnikailag nem oké falba.
• Ha mégis, nem áltatjuk magunkat azzal, hogy az egyik tok felső élébe berakott egy darab búbánatos résszellőző az égvilágon bármit fog segíteni a helyzeten, ha nincsen mesterséges szellőztetés a lakóegységben.
• És mindezek tetejébe nagynehézzárt bútort nem rakunk kontakt mód erre a kiválóan elcseszett homlokzati falra. Azt műszakilag belső oldali hőszigetelésnek hívják, és súlyosan káros az egészségre.

Lassan annyira tele a hócipőm az egész kócerájjal, hogy ha fizetnének sem akarnék itt lakni tovább. De mondjuk azért az elbukott pénz tényleg nagyon övön aluli jelenleg.

Az ember, akinek annyira a kudarc a komfortzónája, hogy a biztonság kedvéért mindig még jó előre feladja, a világ összes bátorítása ellenére.

Ez az ember nem én vagyok! De tényleg! Csak túl sokszor találkoztam már vele.

Meg akartam fogadni újév alkalmából, hogy nem panaszkodom többet, de lehet, hogy nem ez a célravezető, hanem ha egyszerűen csak nem teszem, mindenféle fogadkozás nélkül.

Kérném az Univerzum hathatós asszisztenciáját nagyívű terveim megvalósításának megkönnyítése formájában.

Köszönöm.

Ejhaj, mégsem lesz bagoly :(

Mármint, most már annyira úgy volt, hogy holnap déltől effektíve nekiültünk volna, erre lebetegedett a művésznő.

Talán így a legjobb, mert anyagi helyzetem finoman szólva nem rózsás, a munkával el vagyok csúszva, megegyáltalán, csak hát megint itt egy nem is annyira nagy álom, amire már baromi rég várok és tényleg sokat tettem érte, és akkor mégse.

De egyszer úgyis megcsináltatom. Komolyan.

Irtó népszerű vagyok és/vagy irtó jó helyen van az albérlet, de nagyon nagy bulit csaptunk tegnap éjjel :) Legmerészebb álmaimban sem képzeltem volna, hogy nálam ilyen valaha lesz, bár nem kívánok a történtekért az indokoltnál nagyobb felelősséget vállalni :)