Annyira jó, hogy akik elsőként köszöntik fel az embert a születésnapján, azok pont azok, akik nem is ismerik nagyjából semennyire. Merthogy a facebook valami furcsa okból, úgy tűnik, kb előző este 9-kor kiírja a notificationt :D

Van egy zseniális Amerikai tv műsor, 19 éve fut, a címe Inside the Actors Studio. Nagyjából az összes adás fent van róla a YouTube-on, érdemes megnézni. Minden adás vendége egy olyan színész, aki már tényleg letett valamit az asztalra, és nagyjából végigbeszélik a karrierjét, nem bulváros módon. Amiket láttam eddig belőle, mind nagyon érdekes volt.

Megdöbbentő, hogy szinte mindegyik videó alatt számtalan olyan komment van, ami szerint az épp aktuális vendég egy nagy nulla. Könyörgök, a műsorvezető nem valami ócska showman, a helyszín nem egy kertévé stúdió, ez egy teljesen szakmai műsor, miért kell ezt? Tudom, a művészet pont arról szól, hogy a széles és avatatlan tömegek előtt kell megméretni, és végső soron az ő szavuk dönt, de ez akkor is valahol nagyon szomorú. Hogy azt érzem, akik ilyeneket irkálnak, valahol a saját személyes kudarcaikat látják igazolva, ha jól megmondják, hogy Colin Firth vagy Dustin Hoffmann egy tehetségtelen figura. Én is hajlamos vagyok másokon köszörülni a nyelvem, de tényleg nagyon igyekszem leszokni róla, mert nekik aztán tökmindegy, nekem viszont biztos, hogy nem tesz jót...

Már másodszor jógáztam együtt Péterfy Borival*. Sőt, ugyanazt az öltözőt használja, mint a közönséges földi halandók! Gyertek az Atmába jógázni, tele van ilyen és hasonló jó nőkkel! :D

Who am I kidding...

*Sokkal kellemesebb társaság, mint Palya Bea, akit kb meg sem ismertem először, mert kétszer akkora volt, mint bármilyen róla keringő felvételen, és szerepelt a gyakorlás közben, biztos zavarta, hogy nem vette mindenki észre, mekkora megtiszteltetés érte.

"And that is the difference between being a tourist and being a traveller: a traveller doesn't know where he's going, a tourist doesn't know where he is."

"Knowledge without mileage equals bullshit."

Ha van fölös sok időtök, ezt nézzétek meg:


Részletekben is jó.

More people can afford to apologise by giving their romantic partners professionally cut and arranged roses than in any time in human history, but in that we have lost something, which is that the whole idea of flowers is that you had to go out into the field and, like, cut them and arrange them yourself to apologise. It's not supposed to be "I'm sorry I forgot your birthday, here's 8 dollars' worth of work that was done in Kenya", it's supposed to be "I'm sorry I forgot your birthday, so I went into the fucking forest to cut you some fucking flowers".

Röviden valami ilyesmi az oka, hogy borzasztóan szomorú, hogy anyukám megkérdezte, hogy akkor akarom-e a fehér Converse cipőt születésnapomra, mert akkor ad pénzt, hogy vegyem meg.

Hát, nem.

Megint jó a Lizzie Bennett Diaries, pedig a Wickham-érában majdnem ejtettem az egész ügyet, annyira kiborított a pasi. Mindenesetre most, így a végkifejlet felé elkezdtem az elejéről mert 1) egy csomó utalást nem vettem észre anno 2) jelenleg épp munka nélkül vagyok.

Szóval, visszatérve Wickhamre, nem bírom ép ésszel felfogni, hogy ez alatt a videó alatt:

hogy bírnak ilyen kommentek keletkezni:

"why must Wickham be so attractive? ugh it makes it so hard to hate him"

Egy részről: WTF?! Más részről: WTF?! Az ürge konkrétan az a típus*, aki még ki sem nyitotta a száját, még nem is csinált semmit, esetleg csak egy fotót látok róla, de már viszket ...a tenyerem. És ha nem "ránézésre is orbitális seggfej" karakternek válogatták a színészt (márpedig elvileg a látszatnak meg kéne vezetnie az embereket kezdetben), akkor ez súlyos hiba volt az ítészek részéről. Ami viszont ennél is súlyosabb, hogy miért is lenne nehéz utálni valakit, aki vonzó? Ez most komoly?

Megérett a világ a pusztulásra.

*A másik ilyen Ryan Reynolds. Mondjuk ő nem tenyérbemászó, csak borsódzik tőle a hátam. Múlt héten Orsival az Alleeban ültünk, és egy ideig nem értettem, mi zavarja az aurámat, aztán rájöttem, hogy a szemben lévő falon két giga Marks&Spencer plakát, rajtuk ez a szépfiú, és esküszöm, olyan, mintha ugyanazt a fejet photoshopolták volna mindkét fotóra. A színész, akinek egy arckifejezése sincs. Brrrr.

Azon gondolkodtam, hogy helyes-e, vagy sem, ha úgy viselkedem, mintha az emberek azt gondolnák, amit mondanak? Mert ha meg elébe megyek a nem felvállalt tényleges szándékoknak, az már agresszív és egyébként is, honnét veszem?*

Nem is nekem kéne kínos legyen, és mégis ez lesz a vége...

*Nem is oly rég például baráti beszélgetésben egy volt osztálytárs rájött, hogy de hát én építész vagyok, és el is kezdte, hogy "ó, szuper, akkor majd kérdezhetlek, ha lesz valami", amire csuklóból visszadobtam félkomolyan, hogy "persze, 2000 Ft+ÁFA lesz óránként", hát, fél órán keresztül hallgathattam a visszakozását... Meg nyilván vannak más természetű ilyen helyzetek is, a közös, hogy mind no-win situation...

Emlékszünk még Emily-re a Brain Scoopból? Amikor legutóbb néztem a kommenteket a videóin, tele voltak házassági ajánlatokkal. Most felütötte fejét az új trend, miszerint "de miért öltözöl direkt előnytelenül? Igazából nagyon csinos is lehetnél, és akkor többen is néznének, ne bújj el".

Én nem tudom, Emily _direkt_ öltözik-e előnytelenül, de ha nem, akkor ez kb. a legbántóbb, amit mondani lehet bárkinek. Gondoljunk bele: az ember lánya felöltözik valahogy, ahogy jól érzi magát, igyekszik csinosan, de úgy, hogy az még mindig ő legyen, és akkor kapja ezt, hogy "á, biztos direkt öltözöl szarul, hogy észre ne vegyenek véletlenül se". Félreértés ne essék, nem a kinyúlt mackónadrágok és bolyhos nagypapa-kardigánok mellett kampányolok, de szerintem általánosan alábecsült a kényelmi faktor a kedvező összhatás elérése szempontjából. Ha Emily felvenne valami igazán kihívó ruhát, és abban feszengene a felvétel alatt, nem tudna olyan lehengerlő lenni az egész stílusa, és nem lenne ennyi rajongója, akik nem (csak) az eszéért szeretik.

"A cupcake [...] These are from Meredith the Intern to celebrate Merebration, the holiday she invented to celebrate the anniversary of her singleness."

 Aha.

Egész egyetemi pályafutásom alatt két tantárgy volt, amit nem sikerült teljesen komolyan vennem (vagyis, helyesebb, ha azt mondom: egyáltalán nem). Az egyik a kortárs éptöri, a másik a közép 1. Amúgy mindkettő hallatlan népszerű volt az évfolyamban, és amúgy ugyanabból az okból nem bírtam értékelni őket: két one-man-showról van szó, ahol a fekete ruhás bácsi elmondta, miért hülye mindenki más. OK, biztos volt szó másról is, csak én nem vagyok kellőképp fogékony. Mindenesetre a közép vizsga volt az egyetlen, amin valaha puskáztam*. Az elemzendő épületnek sikerült kideríteni a nevét, de a funkcióját nem, viszont ennek ellenére én bizony írtam róla vagy 20 sort, ha már fűtenek rám. Állítom, hogy az elemzésem nem volt jelentősen rosszabb, mintha tudtam volna, miről beszélek - és ezt alá is tudom támasztani**. Persze elkaszáltak (mit persze, szinte biztos, hogy random osztogatták a pontszámokat, mondjuk ez esetben fair volt), de nem is ez a szép, hanem hogy az épületelemzésre Cs. bácsi saját zseniális kezének saját zseniális írásával ott állt: "intelligens semmitmondás, 2 pont - de csak a szövegre".

Hát,  ez az intelligens semmitmondás utoljára a pályafutás ezen pontján lehetett indokolt, és baromira nem értem, miért kell komoly, elismert építészként is ilyesmivel növelni a karakterszámot a publikációkban, hivatalos levelekben, szakmai barátságot megalapozni vágyó érdeklődő megkeresésekben, árajánlatokban és gyakorlatilag minden egyébben? (Tudniillik baromi nehéz lefordítani, ami magyarul sem jelent az égvilágon semmit - és azt persze nekem kell.)

*Építészek erre most csak legyintenek, mert a vizsga állt - hasamra ütök - 10 pontért feleletválasztós kipuskázható kérdésből és további 50 pontért két kifejtősből, amikre, ha nem tudtad, mi az épület a képen és mit mondott róla a tanár, sanszod nem volt. Ez utóbbit nem lehetett gyakorlatilag kipuskázni (vagyis nekem és a körülöttem ülőknek nem ment, biztos rá kellett volna készülni - bár az kb. annyi, mint megtanulni), a többit meg hagyták. A kétezer oldalas közép tankönyvek minden padsorban több példányban voltak nyitva, és hangosan súgták a teremben keresztül-kasul a válaszokat egymásnak a népek, senkit nem érdekelt.

**Ugyanis a következő vizsgaalkalmon tudtam, és úgy rizsáztam nagyságrendileg ugyanakkora fellengzős bullsh*tet, és arra maximális pontszámot kaptam.