napom megkoronzása

Szia Dóri!

Sajnálom, de nevetségesen rossz hírekkel jövök:S

Kata az elmúlt időben rendkívül túlterhelte magát, ami mostanra csúcsosodott ki. Jelenleg sem testileg sem lelkileg nem munkaképes, így sajnos le kell mondanom a decemberi időpontod. Jelenleg nem látom sajnos előre, mikorra lesz a lány ismét annyira egész, hogy tűt fogjon a kezébe.

Egy részről iszonyatosan sajnálom, s amint helyrerázódnak a dolgok azon leszek, hogy végre valahára megvalósuljon a tetkód! De remélem megérted a helyzetet, s nem neheztelsz ránk:S

Ildi

 A többit inkább nem mesélném el.

Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült. Te is tudod, mennyire örül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta egyik a másiknak: "Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…" Mi az, hogy "de ha még egyszer" – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. "Ejha!" – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. "Én szeretem az embereket" – ordította a poroszló, és zutty! A somfa pálcával. "Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!" – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is, meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: "Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem." Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: "Én igazán szeretlek!" "Mi az, hogy igazán?! – háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem." S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelent annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: "Dömdödöm." Azóta sem hajlandó mást mondani, csak annyit, hogy dömdödöm.

Farkasszemet nézek a munkával, amit nyár óta görgetek magam előtt. Alig valami van hátra belőle. Két hónapja alig valami van hátra belőle. Először még megnyugtató volt, hogy egy éjszaka alatt befejezem, ha kell. Ha majd lesz időm. Nem sürgős, senkinek sem sürgős. Jó lenne túllenni rajta, de nem sürgős.

És most itt ülök, és ez az az éjszaka, amikor túl kell lenni rajta. Nem csak mert megígértem magamnak, vagy másnak, hanem mert kérték. És én csak azt érzem, hogy végtelenül, reménytelenül fáradt vagyok, és fél percre nem tudok már figyelni, és csak fél órát hadd aludjak, csak egy órát, csak hajnalig, aztán felkelek, és majd akkor. De nem fogok felkelni, mert ezt is próbáltam már, és nem ment.

Nem tudom belezsarolni magam, nem tudom rávenni magam, nem hiszek már benne én sem, de valahonnan elő kell szedni azt a nemlétező erőt, ami végre kitörli ezt a szégyent. Érzem, hogy még csak meg sem fogok könnyebbülni, ha vége.

Hogy ha nem játék

• akkor nincs mit kockáztatni
• akkor nincs okos és taktikátlan lépés
• akkor nem lehet egy rossz lépéssel elrontani
• akkor nincsenek lépések
• akkor nem tehetünk fel mindent egy lapra
• akkor nincs utolsó esély
• akkor egyáltalán, nincs esély
• akkor nincs győztes, nincs vesztes
• akkor nincs szabály
• akkor nincs félelem
• akkor nincs vége.

És ez nem játék.

 

kapcsolatosan

"- Amúgy abszolút látszik rajtad, és jót tesz neked.
- Ezt hogy érted?
- Hát, másképp vagy feszült."

Szeretem a barátaimat.

Én, aki nem értek hozzá, és nem is érdekel a téma, telefont szeretnék venni kevés pénzért.

Lehetőleg nem Samsungot (indokolatlan az ellenszenv?).

Ami a Vodafone-nál nekem kvázi ingyen van, az ez vagy ez.

Alapvetően halálosan hidegen hagy kb minden paraméter, csak a kezelhetőség, megbízhatóság, sebesség (értsd: ne őszüljek bele, míg betölt a gmail, szóval csak ezen a szinten), és az akkumulátor idő fontos. Eddig androidot használtam, de pont nem érdekel az oprendszer sem, meg tudok tanulni bármit, ha érdemes.

Bárkinek bármilyen építő jellegű észrevétele van-e?

És ha már így elátkoztam a digitális világ személytelenségét, átkötnék a következő témakörre, miszerint is

vajon, ha egy képeslap címzettje az amerikai kontinensen él, és október elején költözik, merjem-e a jelenlegi címére küldeni a lapot? Erős ellenérzésem van a hetekkel korábbi hangulatok postaládában való megjelenésével szemben, ugyanakkor két, teljesen egyező tartalmú lapot küldeni ide és oda ciki,két különbözőt pedig hihetetlen tékozlása a kreatív energiáknak, nemde?

Amennyire hálás kell legyek az internet puszta létezéséért, annyira tudom a pokolba kívánni, hogy időnként mennyire alkalmatlan a legelemibb információ eljuttatására A-ból B-be; hogy egy bármilyen ártalmatlan okból kurta/lassú válaszba kész vagyok belelátni a világ végét, mert ennyiből lehet gazdálkodni*.

(Oké, ezt biztos, hogy igazából nem az internet csinálja, én is tudom.)

Fontosakkal, fontosokról nem szabadna digitális formátumban kommunikálni, ezt mondom. Nem vagyok korszerű.

*meg az egy négyzetméterre eső szmájlik száma, és egyéb hasonló ínyencségek, melyek létezését törekszem figyelmen kívül hagyni, hisz magára valamit is adó komoly női hölgy vagyok (nem)

Holnap korán reggel utazom, mára kb két és fél órát sikerült aludni, napközben dolgozni próbáltam, este egyeztetni mentem, 9-re értem haza, és azóta utolsó pillanatos dolgokat intézek, úgyismint beszállókártya nyomtatása, amit nem sikerült a munkahelyen, ehhez nyomtató telepítése a laptopra, ehhez eszközillesztő keresése először a világinterneten, majd az íróasztalfiókban, nyomtatás, kifogyott a színes, a fekete is a végét járja, akkor mégis pendrive, holnap el kell intézni, ahogy a kúna visszaváltását és angol font vételezését, hoppá, a laptopot magát is ma tudom utoljára regisztrálni az egy év kiegészítő jótállásért, gyorsan fel a honlapra, adatokat beírni, szerverhiba, szerverhiba, szerverhiba, végre, szkennelje is be az igazolást, küldje emailben, oké, ez is megvan, mi ez az éktelen zaj, este fél 12 van?!

Kinézek az ablakon, az utca tele van tűzoltóautóval a kereszteződés átellenes sarkában álló ház két oldalán, a lakók pedig a ház előtt állnak, és várnak.

És jobban belegondolva, egy órája, amikor apu hozta a szalámit, hogy vigyek öcsémnek angolhonba, akkor megcsapta az orromat a füstszag, és még át is futott az agyamon, hogy Békásmegyeren oké, de itt ki állt neki az udvaron avart égetni?

A balgán elvállalt különmunka végóráiban való vergődésbe tegnap éjjel belealudtam, kora reggel riadtan ébredtem, gép vissza, rajzolnék tovább, de amikor kattintok valamire, a kis izé, amiben benne vannak a szerkesztési lehetőségek és automatikusan meg kéne jelenjen és követnie kéne a kurzort hűségesen, na az csak felvillan és eltűnik. Így _semmit_ nem lehet rajzolni, pláne csomópontot. Kész, pánik, I have tried turning it off and on again, it is definitely plugged in, logikus következő reakció: akkor elsírom facebookon, majd valaki biztos segít. Oké, hajnal 6 van, de majd 10-11 körül, amikor rendes emberek kelnek vasárnaponként, akkor majd talán? Ekkor rájövök, hogy nem tudom, hogy hívják igazából ezt a kis akármit, ami eltűnik, és akkor _emiatt_ megnyitom az ArchiCAD súgót. Fél perc alatt megtalálom, hogy mozgó paletta, és további 10 másodperc után, hogy hol kell beállítani.

Néha komolyan nem értem magam.