Tegnap a koncerten kvázi külső szemlélőként hallgatva a lányok* dialógnak álcázott monológjait, elkezdtem (rém szocális módon) azon töprengeni, miért hiszik azt - néha tulajdonképp az elméleteiket igazoló tetemes tényanyaggal megtámogatva -, hogy a fiút, a férfit, meg lehet szerezni, aktívan, cselekedve; hogy a dolog sikere állhat vagy bukhat azon, hogy egy adott, utólag kulcsfontosságúnak kikiáltott szituációban mit és hogyan mondtak vagy tettek vagy nem tettek (és milyen volt eközben a manikűrjük, értikugye).
Mármint, értem én, hogy bizonyos fajta eredmények ténylegesen múlhatnak azon, hogy odamentek-e vagy nem mentek-e oda, hogy válaszoltak-e az emailre és mit és mennyi idő után, csak ezek a dolgok, amik ennyire egy szalmaszálon múlnak, hát ezek szerintem nem igazán olyan dolgok, amikre amúgy érdemes ekkora energiát fordítani.
"Miért kell ebbe belehalni?..."
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése