Gondoltam, a jól lezúzott kézhez jól megy a hibátlan vérvörös manikűr.

Mint egy Z kategóriás akciófilm plakátja. Vagy valami nagyon kis költségvetésű BDSM pornóé...

Majdnem vettem egy combközépig érő fekete műbőr fodros szoknyát is, gondolván az majd szépen kiemeli a kék-zöld térdeimet, de aztán jobb belátásra tértem.

Szakértsétek meg

Árpád híd, bicikliút, előttem egy csaj 5-tel teker, szemből senki, előzésbe kezdek (igen, töredelmesen bevallom, nem néztem hátra), hátulról egy ürge vagy 40-nel belémcsapódik, a pasi 80 kiló, a bicaja össztelós szörnyeteg.

Végignyaltam az aszfaltot, pár másodperc volt, míg napirendre tértem a történtek fölött, addigra odarohant a srác, hogy összevakarjon, sűrű bocsánatkérések közepette, de persze föl tudtam állni magamtól, akkor még nem fájt semmi. Kérdezi, minden oké-e, mondom igen, biciklivel is minden oké-e, mondom azzal is, nincs rajta mi elromoljon, erre elkezdi síró szájjal mutogatni, hogy az övé viszont tropára ment, és tényleg, akkora nyolcas lett a kerekében, hogy még.

Mondtam, igazán sajnálom, és otthagytam.

Kell magam szarul érezni a történtek miatt?

A kriptikus mélyfilozófia ingoványos talajáról való szélsebes elmanőverezés szándékával szeretném itt rögzíteni, hogy

Igen, az egész kihívás-ügy gyanúsan "major attention-seeking behaviour", és az első tapasztalatok szerint még csak célt sem ér, mert a névtelenek feltehetően okkal névtelenek, és nem fogják felfedni magukat pusztán azért, hogy megkeringőztessenek a Hősök terén vagy mittudomén.

Szóval lehet, hogy ez semennyire nem fog bejönni, mindenesetre, ha az eddig is aktív olvasók bármelyikének van kedve velem játszani, akkor hajrá, nektek is szól a móka, mint mondtam.

Boris Vian hiányteremtő munkásságából szerintem hiányzik egy igen fontos lábjegyzet, miszerint is, hogy minden előzetes elképzeléssel ellentétben a vapiti alapvetően egy igen félelmetes állat.

Nézzétek meg a Silver Linings Playbook-ot! Szerintem fontos film.

Az a kis bemélyedés a kétszersült szélén a legzseniálisabb dolog, amivel az elmúlt hónapokban találkoztam.

Lesz bagoly!!!

Már csak meg kell tervezni.

Egyébként meglepő mód nehéz egy baglyot úgy ábrázolni, hogy aki nézi, ne érezze magát rendkívül fenyegetve. Pedig kicsi és nagy szemű, és olyan ártalmatlannak néz ki, csak hát néz a nagy szemével és önkéntelenül önvizsgálatra késztet.

Jól megleszünk együtt, a bagoly és én.

Kettesben.

Kihívó vagyok

ide klikk és hajrá

Amikor az ember lánya beül a fodrászhoz/kozmetikushoz/manikűröshöz, a szolgáltatóipari alkalmazott mindenképpen törekszik vele beszélgetést kezdeményezni, hogy kellemesebbe teljen az idő*. És az időjárási jelenségek megvitatása után a következő két kérdés egyikével fog próbálkozni:
- Na, és van barátod?
vagy
- Na, és voltán már nyaralni? Vagy mikor és hova mész?
Engem pedig az érdekelne, hogy az iskolában, ahol megtanították arra, hogy hogyan kell melírozni, vagy szemöldököt szedni, vagy francia lakkozást csinálni, ott nem fért bele a tantervbe egy uszkve másfél órás modul, hogy "melyek azok a társalgási témák, amik a legkisebb valószínűséggel okoznak feszült csöndet, vagy zavart, netán fagyos légkört 2013-ban, Magyarországon, a 20-50-es korosztály nőtagjainál?" Csak mert szerintem a vízilabda vb részleteinek taglalása is jobb mutatókkal kecsegtet.

*Mert amúgy tényleg rohadt hervasztó és nehezen viselhető egy-két órán át nézni, ahogy valaki veled foglalkozik és próbálja kihozni az adottságaidból a momentán maximumot...

My new favourite pick up line

"Gyere, nézzük meg a Gru 2-t!"

Ez kiütötte a nyeregből a "csináljuk guacamole-t".

Ezek ilyen virágnyelvi fordulatok alighanem, mert a felvetés tárgyát képező program egyszerűen nem látszik megvalósulni a belátható jövőben.

Egy részről oltári erős az impulzus arra, hogy elcsattogjak a szomszéd spárba és vásároljak nagyságrendileg nagykereskedelmi mennyiségű csokit (nem is szeretem a csokit...), jól megvigasztalni magam, hogy nekem mennyire szörnyű, hogy dolgozni kell, nem nehezet és pénzért, jaj, szegény Dóri. Más részről, ha a hosszútávú projekt keretében megérkezik végre a réges-rég megrendelt herceg a hófehér lován/jaguárján/drótszamarán/nekem már teljesen mindegy, milyen jószágon, akkor addigra jó volna nem okozni a túl hatékonyan végzett önsajnálattal olyan fizikai károkat magamban, amit a világ összes erőspaprika gélje sem tud jóvá tenni.

Viszont az almaszirom meg a nyers sárgarépa kétségtelenül nem túl potens világfájdalom ellen, ebben, azt hiszem, megegyezhetünk.

Dolgok, amik mindig vannak nálam

• U lakat, sodrony (független attól, bringával vagyok-e épp)
• bicska jellegű biciklis szerszámkészlet
• 10-es villáskulcs
• biciklis kesztyű
• tépőzáras, fényvisszaverős nadrágszárleszorító pánt
• könyv, amit olvasok
• ha a vége felé járok, akkor másik könyv, amit azután olvasni fogok
• rágógumi, általában nem is egy csomag
• váltás póló
• ha nagyon nem bízom magamban, nagyon meleg van, vagy este program ígérkezik és erősen pigmentált ételféleséget vittem ebédre, akkor sanszos a váltás rövidnadrág is így nyáron, nem viccelek
• az ebédem, ha már itt tartunk
• pulcsi
• ha a hétre mondanak esőt és 25 fok alatti hőmérsékletet, akkor esőkabát
• picire összehajtogatható bevásárlószatyor
• papírzsepi, fésű, csomag hullámcsat, hajgumi, ragtapaszok, nedves törlőkendők, intimhigiéniás termékek, dezodor, parfüm, fogkefe, asszem valahol egy borotva is van
• manikűr készlet
• telefon
• pénztárca
• kis névjegykártyatartóban a mindenféle kártyák, szigorúan másik rekeszben
• kulcscsomó
• 10-es gyűjtőjegy
• BKV bérlet (jó, a jegy csak azért van, mert egyszer a bérletet otthon hagytam, és akkor vettem, de most már akkor legyen nálam, akármi lehet)
• tolltartó
• szemüveg és tokja
• napszemüveg és tokja

Nagyjából ennyi.

A szúnyog óvatlan leszáll a kezemre, semmit sem remélve rácsapok, magam sem hiszem, de sikerült, szétnyitom a kezem, és erre, basszus, elszáll, kicsit imbolyogva, de lényegében mintha mi sem történt volna.

Olyan jó lenne, ha ez az egész sztori nem találná el saját frekvenciáján a nyomorék függőhidat, ami az életem.

!

Szürreális élmény, amikor valaki őrült elánnal próbálja az életedet helyrepofozni (kérés nélkül), kijelölni a helyes utat, felvázolni, hova vezet, ha azt csinálod, amit eddig, és közben annyira, de annyira nyilvánvaló, hogy jóval nagyobb szarban van, és jóval kevésbé tudja, merre halad és merre kéne haladjon az élete, mint neked.

Amikor emberi dolgokról van szó, igazából mindenki magáról beszél. Ha tudja, ha nem. A másik egy vászon, kivetítheti rá az összes belső ügyét, az önvizsgálat kiváltotta kellemetlen szorongás nélkül, határozottan felvázolhatja a saját konklúzióit és reakcióit, mint az egyetlen és nyilvánvaló helyes utat, és aztán ettől jól érzi magát, hogy annyira tuti, amit csinál, hogy még tanácsnak is beválik.

Az nlcafén olvastam (tehát hiteles tény), hogy a magunkról való beszélés összevethető kielégülés-élményt ad a szexszel. Just think about it: it's true.

Az aktuális főnök hazajött az egyik nyaralásából két napra, majd mielőtt elment a következőre, az imént lerakott az irodában egy malomkeréknyi ventilátort, kárpótlásul.

Olyan szexin lobog a hajam a szélben, már csak reflektorok kellenek meg egy fotós.

Városi legendák vol. 2

(for vol. 1, click here)

• A fiú, aki még csak ismerkedik, még nem tudja pontosan, mit akar.
• A nő, aki választ. Mármint, hogy mindig a nő. Mármint, hogy ez így működik, nem fordítva.*
• A fiú, aki csak megijedt, fél, hogy túl jó vagy hozzá, fél, hogy lebukik, hogy nem lesz elég, ezért inkább nem is.
• Az ember, aki még nem alkalmas őszinte és felnőtt párkapcsolatra, de majd egyszer benő a feje lágya.
• Az ember, akinek fontos vagy, csak azért nem keres/válaszol, mert épp nagyon elfoglalt/nem úgy alakult az élet. De attól még.
• A boldog párkapcsolat, ami egyszerűen működik, csak úgy magától, mert a felek megtalálták a másik felüket egymásban, a match made in heaven, tökéletes kompatibilitás.
• A boldog párkapcsolat, ami úgy indult, hogy először hatszázmilliószor átejtették egymást/egyik a másikat, mindenféle kegyetlenséget elkövettek, aztán valahogy megtanulták a módját.
• A kívülálló, aki jobban látja.
• Ne azt tedd, amit magadtól tennél, hanem ezt meg ezt, mert úgy lesz a jó**. Magic begins at the end of your comfort zone.

Dóra a creepy catlady,

aki annyira creepy, hogy még a macskákat is utálja.

*Ja, de igen. Végül is. Ahogy a zöldségesnél is válogathatsz, úgy igen: abból, amit eladásra kínálnak, na, abból. Csak itt most az alma dönt, hogy eladó-e... Ja, ha már az almáknál járunk.

**Hát mondjuk, ha vietnami papucsban akarom megmászni a Mount Everestet, azt lehet, hogy tényleg még nézni is rossz. De nehogy azt hidd, hogy a kölcsönadott hiperszuper (csak épp 46-os) túrabakancsodban messzebbre jutok....

Nagymamám 1921-ben született, és a kor erkölcsei bizonyos határokat szabtak személyisége teljes kibontakozásának, de azért azzal együtt megérte a pénzét.

Attached to another object by an inclined plane, wrapped helically around an axis

Arra beérni

Hallom a Quimby koncertet.

De csak itthonról :(

(Összemosták a Halleluját a Smells Like Teen Spirit-tel?...)

Dóra kalandjai az erőspaprika-géllel

Felkenem, csíp, aztán nem csíp, felöltözöm, elindulok, HÉV, forróság, és akkor elkezd égni különös tekintettel az üléssel érintkező bőrfelület, gondolom, hát megőrültek ezek, negyven fokban fűtik a HÉV-et*?!

De persze nem _ők_ őrültek meg. Ugyanis most az irodaszék is rákapcsolt kicsit.

Ajánlom, hogy hasson is ez a cucc, mert így túl izgi az élet :D

*Nem alaptalan, jártam már így.

Megtudtam, hogy Lana Del Rey tagadja, hogy valaha plasztikáztatott. Nem bírok napirendre térni afölött, hogy ezt a felsőajkat


a genetika egy ritka csodájának akarja beállítani. Arról nem is beszélve, hogy pár évvel korábbi fotókon ugyebár még... Mindegy.

Aztán arra jutottam, hogy ahogy a melegek coming outja sem (mindig) arról szól, hogy az illető elárulja, és akkor a köz megtudja, hanem, hogy az illető elismeri, a dolog hivatalossá válik - és hírértékét veszíti.

Intézményesíteni kéne mindenféle ügy coming outját, talán.

Az amúgy teljesen igényes éjjel-nappaliban pont a kassza elé egy tálcára ki volt rakva egy nagy fürt totál barna héjú banán, "érett banán, 380 Ft" felirattal. Az egyik darab héja megrepedt, és basszus kis kukacok _nyüzsögtek_ benne.

Én pedig olyannyira nem vagyok konfrontatív, hogy még csak nem is szóltam, csendben fizettem (palackozott üdítőért) és távoztam.

Amikor kicsiként valami rosszat csináltam: hazudtam, irigy voltam, szüleim mindig azt mondták, hogy ezt nem szabad, mert nekem hogy esne? Ne tegyek olyant, amit nem vennék jó néven.

Ezzel az a gond, hogy eszerint a logika szerint simán lehetnék rossz olyannal, aki rossz velem. Úgy volna fair.

Tulajdonképp nem vagyok fair. Magammal.

Viszonylag új jelenség, 1-2 hónapja volt az első ilyen, hogy az éjszaka közepén arra riadok, hogy egyet dobbant az ágy. Mintha egy labdát pattintottak volna a matrac láb felőli végébe. Na, gondoltam, ez itt lassan szétesik alattam, nyögnek a rugók, de ugyan mit követtem el én ellene, hogy ilyen hamar feldobja a pacskert?

Aztán tegnap éjjel valahogy gyorsabban keltem fel rá, és látom, hogy a sarkig tárt ablakon (emeleten van a hálószobám BTW) épp kecsesen szökell ki a valamelyik szomszéd macskája.WTF? Mit keresett a szobámban? Rendszeresen?! És hát, basszus, nekem senki nem ugorhat csak úgy az ágyamba, a beleegyezésem nélkül. I feel violated. Severely.

Gyűlölöm a macskákat.