2013. november 12., kedd

F1 tartozik 2 éve n Ft-tal.

F1 szeretne engem alkalmazni a [közigazgatási szerv egyik hivatalának kötelékében], ezért meglebegtette, hogy kifizeti. Meglebegtettem, hogy akkor elvállalom a munkát (hiszen az állam kell ott időre fizessen, nem ő...).


Insert 2 hét csönd.

F1 felhív, hogy amúgy megszerezte a pénzt, de közben adódna egy sürgős munka, fel kéne mérni egy helyiséget, megrajzolni a jelen és tervezett állapotát és árazatlan költségvetni, mindezt a hét végéig (derült ez ki kedd este). Ja, nem ő fizet, hanem a kedves megbízó nekem közvetlen, és azonnal. A kedves megbízó és a kedves megbízás is egy nagy egyház jelentékeny templomával kapcsolatos, meg elnyert pályázati pénzek is szerepeltek a forgatókönyvben, de leginkább is baromira nem volt jobb dolgom, sem pénzem kenyérre, tehát mértem és rajzoltam és számoltam azonnal.

Tervek elküldve, újabb síri csend és hullaszag. F1-et sikerül elérni telefonon, csodával határos módon, vázolom neki, hogy elküldtem és nem reagáltak, mondta, sürgeti az ügyet, és amúgy arra vár a pénzemmel, hogy K1, a régi volt kolléga küldjön neki számlát.

Közben hív a kedves megbízó, és az derült ki, hogy a kevésszámjegyű, tökfekete béremet majd jövő hét elején fogja odaadni, mert akkor jön haza a fia, és ő ért ezekhez a dolgokhoz (mint mik? pénz meg pénztárca?...).

Ma reggel meg hív K1, de nem ám azért, hanem, hogy csodás rajzolói feladat van, akarom-e. Mondom, mi az hogy, de közben kérdezném, hogy küldött-e F1-nek már számlát? Fogalma sincs, milyen számlát. Detudtam, bazmeg, detudtam.

Szóval most rajzolom a K1 által szerzett csodafeladatot*, aki, érezve a teljes szétcsúszást, az imént átutalta F1 tartozásának uszkve felét a magánszámlájáról, mondván, hogy hát ha azt mondta, adja, majd nyilván adja, ha meg mégse, most előre kifizeti, amit neki csinálok.

Az életem egy abszurd, és én csinálom ilyenre, tudom.

*Az archicad előtti időkben az 50-es léptékben 0,35 mm-es tollméretnél nem tisztán kivehető részletek megtervezésével a sematikus érzékeltetés szintjén sem volt divat fáradni, és a nézet- és metszetvonalak riasztóan kevéssé megkülönböztethetőek.

Nincsenek megjegyzések: