Családi krízishelyzet van, mindenkinek mindennemű ötletére várok.
Lehet, hogy nem jól mondom el, hosszú volt az információátadás lánca.
Tehát, öcsém Londonba szeretett volna menni Erasmussal. Be is ment az Erasmus irodába és vázolta ezt a szándékát, amire az ott ülő női hölgy azt mondta, hogy Londonra már megvan a két jelentkező, és mindig kettőt szoktak küldeni. Öcsém megkérdezte, ettől függetlenül pályázhat-e, amire a nő azt mondta, felőle igen.
Pályázott, és felvették a Royal Academy of Artra. Igen, ez egy nagyon nagy dolog. Erre most kiderült, valahogy, a részletek még nem maradéktalan világosak, szóval hogy visszament ahhoz az illetékes nőhöz, és az teljesen kiakadt és tajtékzott, hogy hogyan képzeli, hogy ilyen kerülőutakon szervezkedik, mit gondol mégis, és hogy nagy francokat fogja ezt a félévét az Erasmus finanszíozni. De ezt valahogy úgy, hogy neki van Erasmus helye, csak nem Londonba, vagy ilyesmi, én sem értem.
Tehát ott várja ez a tuti hely, és tekintve, hogy a családnak szummaszummárum nemhogy tartalékai nincsenek, hanem máról holnapra élünk, ő az egyetem mellett hostelben pultos, és most hogy menjen ki csupasz seggel Londonba, miből tartja fenn magát addig, míg szerez egy állást, hogy utána úgy kelljen helytállnia ezen a művészeti akadémián, hogy közben éjjelente kihajtja a belét, a londoni árak ismeretében...
Szóval, nesze életed lehetősége, teremts elő hozzá mindent nulla idő alatt. Ja, és közben dolgozz, és vizsgázz le két hét alatt az összes tárgyadból a Képzőn.
Ez van most, és nem tudom, mit tudnék neki segíteni, de ez nagy baj, sokkal nagyobb baj, mint az én életemben bármi momentán és valaha is.
