2015. január 4., vasárnap

Ma találkoztam egy barátnőmmel, akivel gimiben nagyon sokat lógtunk együtt, és valamiért úgy lett mégis, hogy érettségi után egészen nagyjából a diplomáig nem beszéltünk újra, aztán találkoztunk egyszer, elmeséltük az elmúlt sok évet, aztán megint jópár év szünet, és ma megint felvettük a fonalat. És a nagy beszélgetésben szóba került a skype és az egész világinternet, hogy vajon lehet-e egyáltalán virtuálisan kapcsolatot fenntartani valakivel.

Szerintem lehet, de valahogy nem tud közel sem olyan hatékonyan működni, mint személyesen. A. barátnőm hatodik éve külföldön él, és igyekszünk viszonylagos rendszerességgel kontaktálni mindenféle virtuális eszközökkel, és mindig úgy tűnik, hogy sikerül képben maradni, aztán hazalátogat, és elmegyünk sétálni, és tényleg semmi mást nem csinálunk, mint megyünk az orrunk után, és tépjük a szánkat, és mégis sokkal, _sokkal_ több minden derül ki ilyenkor, mint akár heti rendszerességű emailekből és skypeolásból. Amikor itthon van, még telefonon is más, összehasonlíthatatlanul jobb és könnyebb vele beszélni, mintha nincs itt. Mert benne van a helyzetben, hogy akár felvethetem, hogy találkozzunk fél óra múlva a Széna téren, és ez, ha nem is él vele az ember, egy személyes jóllétet nagyban javító perspektíva. (Kicsit úgy, mint ahogy anyukám mesélte, hogy a hetvenes években önállósodási vágyból budapesti létére Szegedre jelentkezett a bölcsészkarra, és ugyan nyugdíjas szülők kispénzű diák gyermekeként fel sem merült, hogy lenne pénze színházba járni, de szabályosan fojtogatta a tudat, hogy Szegeden csak egy színház van és két mozi, és ő nem nézhet azt, amit akar, csak amit ott épp játszanak.)

Igazából jó volna rájönni, mitől működik így ezeknek a dolgoknak a pszichológiája, és aztán megpróbálni valahogy agyban meghackelni a rendszert, mert jelenleg totális lehetetlenség, hogy számomra minden fontos ember karnyújtásnyi távolságra legyen, viszont az igazán fontos dolgok igenis elérhetőek internetkapcsolattal és pici szervezéssel, akkor hát minek ezt lélektannal bonyolítani?...

Nincsenek megjegyzések: