French the Llama!

Tavaly január 1-jén 5-6 óra alvás után felkeltem, bebuszoztam a teljesen elhagyatott irodába és befejeztem egy költségvetést, nem konkrétan aznap, hanem még másnap is, bent aludtam két órát a kanapén, majd felkeltem és folytattam, míg kész nem lett, közben a buliról megmaradt dhalt meg csipszeket ettem.

Nem vagyok babonás, de az elmúlt évben ezzel egészen hasonlatos módon jóval többet dolgoztam, mint amennyit jól esett volna. Így hát ma:

• aludtam 8 órát (délig)
• normálisan megreggeliztem
• főztem egy egészen tűrhető bablevest, amiben nem az a kunszt, hogy jó lett, mert nem lett jó, viszont volt benne rántás, és én nem tudok rántást csinálni, de most sikerült, sőt, csipetkét is csináltam, amit szintén nem tudok, és kemény is lett, de legalább nem oszlott szét undorító bevonatként a leves tetején, mint korábban már tapasztaltam ilyesmikkel
• félreraktam egy magamhoz képest egészen jelentős öszeget a tegnap nyitott megtakarítási számlámra
• kitöltöttem normálisan a LinkedIn profilomat - passz
• befejeztem a könyvet, amit a kockaharcos karácsonyozáson kaptam (aki nem érti, nem érti :))

És még csak este 8 van. Ami kimaradt, az a szocializálódás, ámbár ha belevesszük a tegnap este ma hajnalra tehető részét, akkor idén egész sok emberrel leszek mérhetetlenül barátságtalan, az ő minden jószándékuk ellenére, hát-hát...