Megpróbáltam megkeresni azt a boltot, ami valahogy a Molnár utcából, a Dunával párhuzamosan, északnak indulva, túl a Ferenciek terén, és azt hiszem, a Deák téren is túl volt, valamilyen félig-meddig sétálóutcában, de nem a Vácin, az volt kiírva rá nagy betűkkel, hogy Budapest, ahol tavaly augusztus végén régi TV-k voltak a kirakatban, és benne Táska márkájú táskák, és kis színes mesekönyvekben többféle idegen nyelven alap mesék, és vidám volt és reményteli.
És nem találtam. Azt hiszem, ez is egy olyan hely, ahova soha többé nem lehet visszamenni.
5 megjegyzés:
Miért törölted a megjegyzésed? Bántó volt a reakcióm? Ne haragudj, egyáltalán nem annak szántam, csak nagyon elkeseredtem, hogy valóban nem létezik már a hely, hiába keresem.
Dehogy, nem volt bántó, azt hittem ismeretlenül beletenyereltem valamibe. Visszaolvasva pár bejegyzésedet láttam, hogy szomorú vagy és a kommented alapján úgy éreztem talán valami másról írtál virágnyelven és én értettem félre. És persze nem akartam feszegetni. Na nehezen megy nekem ez komment kommunikáció. De azért olvaslak tovább!
Arról írtam, amiről írtam, persze van tárgyalatlan mélysége is a történetnek. Ahhoz a bolthoz kapcsolódik egy nagyon fontos és nagyon boldog emlékem, ezért próbáltam megkeresni, kicsit visszahozni a csodát. Persze lehet, hogy csak rosszabb lett volna tőle. De hogy nincs is az a bolt, olyan, mintha álmodtam volna az egészet. Eleve olyan.
Értem és köszi!
Megjegyzés küldése