2016. április 10., vasárnap

Sokért nem adnám, ha valaki előkerítené a kulcsot a koponyámhoz és kicsit kiengedne belőle, csak egy rövid időre, amíg valamelyest rendeződnek a dolgok. A szívem és a lelkem elindultak két homlokegyenest ellenkező irányba és én egyedül maradtam az agyammal, ami nem valami jó társaság.

Tegnap nem ismert meg egy olyan ismerősöm, akivel többek közt múlt nyáron egy társaságban nyaraltam. Frankón nyújtotta a kezét, hogy bemutatkozzon. És nem a frizura, a rúzs. Azt mondja, teljesen másik embernek nézek ki.

Én semmilyen embernek nem érzem most magam.














4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Musica

Névtelen írta...

Recuerdos de la Alhambra
https://www.youtube.com/watch?v=fwjX-m4LkYk

Névtelen írta...

Nem segített, hmm? Én zenével próbálok ilyesmit tompítani.

ee_version írta...

Nekem most ez nem nagyon, sajnos.