Az volt, hogy meghirdettem a céges karácsony napjára szóló Aréna jegyem eladni vagy cserélni ugyanolyan kategóriájú, szombati jegyre, és be kell vallanom, hogy picit jobban drukkoltam az eladásnak, mint a cserének, de csere lett belőle.
Igazából nem történt semmi tragikus. Ákossal nem az a baj, hogy idióta**, még csak nem is az, hogy nem kimagaslóan jó előadó/dalszerző/szövegíró, hanem, hogy eléggé látványosan unja, amit csinál. Persze lehet reménykedni, hogy ez egy szokásos hullámvölgy, eleve, mennyire beteg gondolat gigakoncertet szervezni úgy, hogy marha rég nem volt új lemez, sikeres meg pláne, de őszintén szólva nem látok reális okot reménykedni abban, hogy ebből a kátyúból kikeveredik még. Tulképp mit várok, lassan 50 éves szegény, már picit beindult a nosztalgiajárat, hát legfeljebb nem velem megy tovább.
Az igazi baj az, hogy nem csak engem, az örök elégedetlent nem mozgatta meg ez az idei program, hanem úgy érzem, hogy senkit sem. Ha egy koncerten a harmadik sorig be tudnak húzódni a végig összefont karral, teljesen mozdulatlan állók (és nem mind emberáldozat), ha az elmúlt közel 30 év egyszerre legalább négy különböző pontjáról merchandise-ba öltözöttek sem ugrálnak több, mint bruttó 15 percig, ha a ráadásra villámszünet után kell visszaérnie a zenekarnak, mert félő, hogy a feltűnően halk*** taps nem fog kitartani addig, míg a főhős átöltözik, szóval akkor marhára vérfissítés kell, és lecserélni az egész avítt garnitúrát, aki az ügyön dolgozik, a frontember maradhat (ha már a neve alatt fut a kóceráj), de kapja össze magát, kezdetnekk adja le az elkényelmesedés legegyértelműbb jeleként rákúszott utolsó 10 kilót, mert ciki a nagyterpesz ebben a formában.
Fáradt volt, unalmas volt, nemhogy a jegy árát nem érte meg, de a sorbanállást a ruhatárnál sem. Szomorú vagyok kicsit.
*Kár, hogy nem játszották, kedvenc bonanza számom.
**Őszintén, melyik könnyűzenei előadó nem az? És értem, hogy nem mindegy, hogy hogyan hülye valaki, de tényleg nem érzem szélsőértéknek a dolgait, meg nem is nagyon látom relevánsnak abból a szempontból, hogy hogy érzem magam a koncerten.
***A Quimby és attól közönségméretben lefele bármilyen előadó örülne neki, de ez elvileg egy népgerjesztő műfajú előadás, orkán szokott lenni, előtte-utána-közben, és még két éve is volt.
4 megjegyzés:
hát dekár :/
én azt hittem, az összes bonanza számot ismerem, de a főleg régenről megesküdtem volna, hogy az a katona imáján jelent meg először. (rádaásul úgy tudtam, valami újságírót idéz, aki egy kritkában írta róla, az említett sort.) szóval segíts, ez mikori bonanza?
Jaj, az egy poén akart lenni, de ezek szerint nem sikerült :) Nem bonanza igazából, de tényleg olyan, nyilván nem véletlenül.
:D jó, így már értem. igen, a bonanza-utánérzést vágom, a poén nem jött le. de inkább csak én vagyok kimerült.
Megjegyzés küldése