- eski
- bulika
- cukiskodás (értsd: amikor két, egymást szerető ember harmóniában együtt van épp?)
- főni
- melóka
- yolóka
Hogy ez miért? A jelenség annyira általánossá vált, hogy a fenti változatok az érintett kifejezések alapverziójának tekinthetők mára.
Tudom, hogy a nem sok engem olvasó 105 százaléka blogger, és nálamnál jóval olvasottabb blogger, szóval őszintén kérdem és nem kötözködésből. Csak nekem furcsa és zavaró?
13 megjegyzés:
A yolóka mit jelent? :)
(Igazabol az "eski"-t sem tudom, de azt "eskuvo"-nek megtippeltem.. viszont "yolóka"-ügyben nem jutottam semmire.)
Hát, YOLO, azaz "you only live once", azaz "egyszer élünk". Nagyjából arra használatos, ha valami nagyon impulzusszerű dolog történik, ami tágabb összefüggéseket vizsgálva nem volna feltétlenül a leglogikusabb lépés, dehát.
Ááhhá, értem! Köszi a felvilágosítást! ;)
Én is elég értetlenül állok a jelenség előtt, de nekem már ötévesen is azt mondták, hogy koravén vagyok. :)
Nekem a cukiskodás és a bulika a két fő "kedvencem" a felsoroltak közül, ezektől egyszerűen elmegy az életkedvem is... :D
Hát lehet, hogy öregszem, bár 10 évvel fiatalabban sem rajonganék ezekért a szörnyszülött kifejezésekért.
Én inkább csak nem értem, miért. Valahogy azt képzelem, hogy eredetileg ilyen direkt gáz, valamit ironikusan utánzó, okkal használt stíluselem volt, aztán elharapódzott. De kezdem nagyon ijesztőnek találni, hogy ennyire általánossá vált.
engem is idegesít. akik használják, érezhetően ironikusnak szánják (kivéve a 20 év alattiakat, akik viszont teljesen komolynak), csak mintha megfeledkeznének arról, hogy túlságosan gyakran használva az irónia is elveszíti a hatását.
Igen, ezt én is így érzem, hogy ez eredetileg poén volt, csak mindenki úgy maradt. Tényleg zavar, nem tudok mit csinálni.
Tul.képpen mit jelent a Föni?
Én csak úgy ismerem, hogy felteszem a levest föni :)
Az a főnök, ofkorsz :)
Nekem valahogy a sajátommal kapcsolatban sose jönne a számra.
Amúgy ezek hagyján, de hogy mindenki, aki több,mint fél éve tanul építészetet, hominak hívja a homlokzatot, beleértve deres halántékú mestereket, na, az a szomorú.
jaj Dóri, ehhez még muszáj hozzászólnom. még a BH-ban is mindenki homizta a homlokzatokat, én képtelen voltam rá.
ami még nagyon idegesített, az a (leginkább a) közép tanszéken dívó "baromira", ami nem annyira építész okból, inkább az azonos generációból származó tanárok által kerülhetett be a közös szókincsbe. pl. Balázs M-nál, ha emlékszel, minden "baromira szép", meg "baromira érzékeny" meg stb. volt, ami bennem mindig disszonáns volt (kb. mintha azt hallanám, hogy "k.vára szép", vagy "csodálatosan sz.r" - nem illenek össze, módosítószó és melléknév).
különben mi az egyik legjobb barátnőmmel a "durvi"-t futtattuk fel nagyon, először poénból (mert ahogy ő érvelt: ami igazán durva, az nem lehet egyben "durvi" is, és tök igaza van), aztán az évek során a közös szóhasználatunk része lett. senki mással nem használom, és mi meg nem találkozunk olyan gyakran, hogy zavaró legyen, inkább ez már ilyen múltba tekintő összekacsintás közöttünk, amikor találkozván ezt a szót fűzzük valahogy mondatba.
ehhez kapcsolódóan, szerintem azért is lehet szükség ezekre a szavakra, szófordulatokra, mert a közösséghez tartozás élményét nyújtja a közös szóhasználat, és ez fontos a mai, családi gyökereket, hagyományt, kisközösséget vesztett fiataloknak (is). szóval nekem sem tetszik, de értem a helyét a világunkban.
Hú, na, ez jó! Ez egy tök okos meglátás! Köszönöm!
Megjegyzés küldése