Fi (a késve fizetős, eltűnős, sokat tanítós) most hívott, hogy 15 csomópontot tudok-e neki vállalni 15-éig. És azt kellett mondanom, hogy nem. Mert tényleg nem fér bele.

És annyira furcsa az élet, hogy emiatt még én érzem magam szarul. Mert bármilyen rosszul is hangzik, mégiscsak ő a legértékesebb szakmai kontaktom. És le fog írni.

In an alternative universe...

Ez még tegnapi

Kint tintafeketébe vált az ég, elkezd szakadni, mintha dézsából öntenék.

Fi: Na, végre itt a jó idő.
Én: ?...
Zs: Igen, igen, szuper!
Én: ???
Fi+Zs: Végre lehet rendesen dolgozni!

Fene a gusztusotokat...

Az előző gondolatsor mentén és Alex Day ötletének variánsaként megpróbálok 40 egymást követő napig nem belepofázni senki, semmilyen természetű dolgába, amíg explicite nem kérdeznek. És akkor is csak annyit, amennyit kérdeznek.

Ha ez sikerül, az a világ hetedik csodája lesz.

Időről-időre belefutok abba, hogy valaki azzal próbál jobb belátásra téríteni tetoválás-ügyben, hogy "leszel te még 60 éves"... És ez ilyen end of conversation, érzésük szerint a dolog további magyarázatra nem szorul. Pedig szerintem

1) 60 évesen nem a tetoválás lesz rajtam a legcsúnyább.
2)

3) Én nem értem, embereket miért zavar, ha olyanok "teszik tönkre" magukat, akikhez gyakorlatilag alig van közük... Igazából ezen emberek mekkora hányada ijedne meg oltárira, ha az életem minden területét az ő ízlésük szerint kívánnám formázni?...
4) Ekkora cécót olyasvalami miatt, ami egy úszódresszből sem fog kilátszani...

Zenebömböltetés, alulöltözés, kétértelmű megjegyzések ide vagy oda, azért az akkor sem utolsó, hogy nem MÁV konzervként zötykölődöm ma a Balatonig 40 fokban.

Avagy visszautasíthatatlan ajánlatot tett Fn.

Kezdek prostituálódni...

Ja, semmi különös, csak az van, hogy

BARCELONA!!!!!444!!!

Hát, igen, egy ideje terveztem már menni, szóval viszonylag lelkes vagyok meg minden :)

Dolgok, amiktől a falra mászom:

• Ha valaki úgy gesztikulál, hogy közben bököd vagy fogdos. (Még a tulajdon nagymamámtól is nehezen viselem, de mondjuk rá nem szólok.)
• Ha valaki nem hagyja, hogy befejezzem, amit mondok. Nem az, hogy az egész fejezetnyi gondolatmenetet, de hogy belepisszeg (ouch!) vagy gondolat közepén közbevág, hogy "szavad ne feledd". Nem. Senkinek. Nem. Szabad. Soha.
• Ha valaki a székem háttámlájának élére vagy hátára teszi a kezét. Semmilyen kontextusban nem OK. Kb 4-5 embernek szabad az egész földkerekségen, de jellemzően nem ők szokták ezt játszani.
• Ha a velem szemben ülő nemközeli barát/idegen kinyújtja a lábát a tömegközlekedésen, közrefogva az én lábam. Irreleváns, hogy hozzám ér-e.
• Ha bármekkora tömegben is annyira közel áll valaki, hogy löködi a hátizsákomat, vagy érzem a leheletét a tarkómon, vagy a kezemhez túl közel fog rá a fogódzóra. Vagy nekidől a rúdnak és ezáltal a kezemnek. Állítólag az angolok tudnak úgy hering üzemmódban állni, hogy senki nem ér senkihez, ezt el kéne tanulni.

Összességében a territoriális viselkedés és a dominancia nonverbális és gyakran nem tudatos megnyilvánulásaitól borsódzik a hátam. És eléggé biztos vagyok benne, hogy ezekkel nem vagyok egyedül.

Brrr.

Van ez a rendkívül szemléletes kifejezés, miszerint [elnézést] "más farkával veri a csalánt".

És én nem is tudtam, hogy nekem olyan van, de többen körülöttem ezek szerint igen.

Illetve egy nagyon jó megfogalmazása a problémámnak, konkrétan Steiner Kristóftól:

"Mondhatnám azt is, hogy nem sokat ér a vegetarianizmus, ha közben valaki embereket eszik - azaz nem bánik másokkal tisztelettel és szeretettel."

Ez a srác is legjobb pasi szerintem amúgy.

Dóra, a divatbringás

Az van, hogy a sárvédő-saga legújabb fejleményei alapján a nálam sokkal hozzáértőbbek (azaz Laci) arra jutottak, hogy legjobban járok, ha kevésbé ballonos gumit veszek a kerékpárra.

Kodependenciám nem ismer határokat, megkérdeztem a Művész Úr véleményét is az így beállni készülő megjelenésbéli változásokról. A Művész Úr persze továbbra is tartja magát ahhoz, hogy ő alapvetően érdeklődését veszítette, amikor felraktam a sárvédőt, illetve megmondta előre és ugyanakkor magamra vessek. De ha már veszek új külsőt, akkor vegyek normális minőségűt, Continentalt. Erre természetesen a legfontosabb kérdést tettem fel, jelesül, hogy abból van-e piros. Mondta, hogy értelmes gumiból az életben nem lesz, vagy nagyon drágán, szóval nincs.

Műszaki vonalon tovább haladva, ha a gumi fekete, és a fehér felni nagy része is lassan, mert kezdi befogni a fék, akkor jajmilesz. És vajon ezt tudom-e orvosolni azzal, ha veszek ilyen felnit:

Vagy a még szélesebb fehér sáv tovább rombolja az eredeti kis finom designt.

És hogy nem sok-e akkor már a piros, a fehér, a markáns fekete, a lila és a metálkék lámpa (aminek nem tudtam ellenállni, mert csak a fantáziátlan emberek vesznek ezüstöt meg feketét, pirosból meg nem volt ott és akkor és baromi sürgős volt).

Szóval most ez a legnagyobb problémám az életben. Hogy hogy lesz szép meg még szebb a biciklim.