- Ha valaki úgy gesztikulál, hogy közben bököd vagy fogdos. (Még a tulajdon nagymamámtól is nehezen viselem, de mondjuk rá nem szólok.)
- Ha valaki nem hagyja, hogy befejezzem, amit mondok. Nem az, hogy az egész fejezetnyi gondolatmenetet, de hogy belepisszeg (ouch!) vagy gondolat közepén közbevág, hogy "szavad ne feledd". Nem. Senkinek. Nem. Szabad. Soha.
- Ha valaki a székem háttámlájának élére vagy hátára teszi a kezét. Semmilyen kontextusban nem OK. Kb 4-5 embernek szabad az egész földkerekségen, de jellemzően nem ők szokták ezt játszani.
- Ha a velem szemben ülő nemközeli barát/idegen kinyújtja a lábát a tömegközlekedésen, közrefogva az én lábam. Irreleváns, hogy hozzám ér-e.
- Ha bármekkora tömegben is annyira közel áll valaki, hogy löködi a hátizsákomat, vagy érzem a leheletét a tarkómon, vagy a kezemhez túl közel fog rá a fogódzóra. Vagy nekidől a rúdnak és ezáltal a kezemnek. Állítólag az angolok tudnak úgy hering üzemmódban állni, hogy senki nem ér senkihez, ezt el kéne tanulni.
Brrr.
6 megjegyzés:
rágugliztam és tanultam egy új szót: nekem is haptefóbiám van. hurrá. sokkal jobban hangzik, mint a szociofóbia (amim még valószínűleg van, az az agorafóbia vagy tömegfóbia, nem vagyok benne biztos, de ez csak budapesten jelentkezik, meg néha vásárokban, utcazene fesztiválon, művészetek völgyében. elég idegesítő. de mondjuk, a tömeg ellen nem sokat tudunk tenni, az előbbivel (érintés) szemben viszont tök értetlenül állok, miért kell valakinek fogdosnia, ha beszél hozzám? amit még nagyon utálok: vállfogás, vállveregetés (!!) kvázi idegenektől, pusziadás (pedig néha én is szoktam, mert azt hiszem, kell, de ha mondjuk egy nagyobb rokonsereg búcsúzkodik, mindig próbálok hátrébb húzódni és legalább 1-2-t megúszni), és amitől momentán rettegek, az a hasfogdosás, egyelőre közöltem Á. anyukájával, hogy _senki_ nem érhet a hasamhoz, remélem, célba értem. ;)
(most úgy érzem magam, mint egy névtelen fóbiások gyűlésén, létszám egyelőre: 2 fő. várjuk a további jelentkezőket!)
:D
Szerintem az én kórképem súlyosabb, túlzottan közel jönni se lehet. De én eleve azt nem érte, miért kell? Miért kell böködni a másikat beszéd közben? Miért jó a másik (izzadt!) kezéhez, hátához érni a villamoson?...
A hasfogdosás brutális lehet, és eleve nem is értem, hogy honnét jött, de látom, hogy általános.
általános. a születendő gyerek köztulajdon, és jaj, egyél egy kis epret, az unokámnak kell (szerencsére szeretem az epret, nagyon:))) de akkor is....). én sem értem, mire jó, vagy aki csinálja, annak mi jó származik belőle :))
te máshogy vagy krónikus eset, de szólj nyugodtan, én is bele szoktam vágni más szavába, de próbálok figyelni rá.
Na de az idegenek is szoktak hasfogdosni, pedig a teljesen kész gyereket nem taperolják (annyian...).
Nem pusztán az a baj, ha a szavamba vágnak. A pisszegés/leintés az igazán bicskanyitogató. Akkor is, ha tudja, hogy amit mondok, fölösleges, ezzel simán autoritást eszközöl felettem, ami nagyon gáz. A "szavad ne feledd" akkor utálatos, amikor azért akar mindenképp ott és akkor szólni, mert elfelejti a jó sztoriját. Bakker, mert azt nekem mindenképp hallanom kell ám, az én jó sztorim meg eláll még meg nem lényeg. Ez arra nem vonatkozik, ha "szavad ne feledd, csak szólok, hogy itt kell balra kanyarodni"
én is jelentkeznék, az összes felsoroltat utálom, de azt is, amikor csak úgy túl közel áll hozzám valaki, esetleg eközben még beszél is hozzám.
fact igneeab
Jaja!
De velünk van a gond, sajnos :)
Megjegyzés küldése