2013. május 24., péntek

Amikor a főnök és a kollegina csoportos támadásban tartanak gyorstalpalót élésből és emberi viszonyokból.

Őszintén, ennyire rossz nézni, ahogy létezem? Mert belülről teljesen tök jó, nekem, most.

5 megjegyzés:

Laca írta...

Annyira nem tűnsz felszabadultnak/boldognak. Hosszú távon pláne. Ez az én véleményem.




years ngpabl

ee_version írta...

Igen, mindenki a látványos jeleket várja, és ha az nincs, akkor a delikvens tuti szenved. Holott a látható pörgés részemről borzasztó befektetett energiát igényelne.

Anna írta...

Azt hiszem, hogy a gyorstalpaló, meg általában a felületes megjegyzések ilyesmiről (ha csak nem nagyon közeli baráttól jönnek, aki velőset is tud mondani jellemzőt, de gyakran még akkor is) inkább a szemlélő lelki állapotát tükrözik mint a Tiédet. Lehet, hogy valami apróság szemet szúrt nekik és azért (ezen esetleg érdemes elmerengeni), de a helyedben túlzott jelentőséget nem tulajdonítanék neki. Azaz, én dehogynem, de azt hiszem nem kell.

ee_version írta...

Az volt, hogy beszélgettünk valamiről, ilyen tanszéki cselszövésekről vagy ilyesmi, és akkor mondtam, hogy alapvetően egy elég jó életelv, hogy egy embernek csak egyszer hagyjuk, hogy átverjen a palánkon, már csak azért is, mert a változatosság gyönyörködtet. És akkor ketten egyesült erővel nekem estek, hogy nem lehet ennyire negatívan állni az emberekhez. Ami tök jól hangzik, de nem vagyok benne biztos, hogy a jelen helyzetben, az általam említett kitételekkel értelmes tanács.

Nem vagyok haragtartó, és nem vagyok alapból bizalmatlan, én csak abban nem bízom, aki erre már adott okot. Ez talán nem baj?...

Az aggasztó nem az ő kettejük megfigyelése, hanem, hogy Laci is így látja?... Ezért kérdeztem rá itt is.

ee_version írta...

Ja, meg aztán mondtak még egy csomó más dolgot. Én meg csak azt éreztem, hogy "na ezért nem szoktam kijönni veletek kávézni". És hogy ennél még költségvetni is kellemesebb elfoglaltság.