French the Llama!

Megyek a kiskörúton, aránylag sietve, ha véletlen egy-egy kirakatban elkapom a tükörképem, mindig bevillan, mennyire úgy nézek ki ezzel a kretén szemüveggel, mint egy stréber kamaszfiú. Még nem sikerült integrálni az énképembe ezt az új kiegészítőt, szóval menetrendszerűek ezek a kiábrándító szembesülések az életemben. Majd elmúlik.
A múzeum környékén egy srác szabályosan leint. Nem tudom máshogy mondani: úgy állít meg, hogy a látóterembe nyúl tenyérrel.

- Szia, két kérdésem volna...
- Igen?
- Az egyik, hogy mennyire reális innen 25 perc alatt gyalog a Szabadság hídhoz érni? Merthogy ezt tervezem.
- Abszolút, sőt, 10 perc alatt is.
- A másik, hogy olyan ismerős vagy, ezért is állítottalak meg.
- Nem hiszem, nem ismerjük egymást.
- Nem jártál az ELTE-re vagy valami?...
- Nem. Tényleg nem hiszem, hogy ismerjük egymást.
- És nem szeretnél ezen esetleg változtatni?
- Nem, most nem :)
- Mindenesetre köszönöm szépen!
- Igazán nincs mit! Szia!
- Szia!

Nem volt egyébként furcsa a srác, pláne nem ijesztő.