2012. október 28., vasárnap

Naiv.Szuper.

Pár napja fejeztem be ezt a könyvet, és szöget ütött a fejembe a főszereplő/narrátor metódusa. Mindenről listát ír - a látszat és a nem túl hízelgő feltételezések ellenére én nem szoktam ilyent oly gyakran :)
Az egyik listája, ami különösen tetszett, és talán hasznos is, azon dolgokról szól, amik foglalkoztatták gyerekkorában. Ezt később a történet pár többi szereplőjével is megíratja, nagyon jópofa.
Az én listám:
  • Tini Nindzsa Teknőcök (film, játékok, meg "tininindzsásat" játszani, a figurákat lerajzolni, minden)
  • Bertusék kondiszobájában az egyik gépen a súlyok felfüggesztésével szövőszékeset játszani (mindenféle anyagokat gyártottunk, flancos színekben, amiket anyutól hallottam, de nem tudtam, hogy néznek ki)
  • lego
  • amikor nagymama mesét olvasott, különösen a Tesz-vesz várost, meg a Mesél az erdőt, meg a Rémusz bácsit
  • "bunkert" építeni, bárhol (kertben, az utcában az egyik óriás sövény belsejében)
  • nagymama régi sütisdobozában anyu és Erzsi régi ékszerei (volt benne ezüst is, bizsu is, minden)
  • füstölőkkel cigarettázósat játszani (Manjeet hozta anyunak, 10 évig senki feléjük se nézett, aztán Katival pár hónap leforgása alatt elhasználtuk az összeset, nagymamának mindig fájt a feje tőle, csak a teraszon engedte)
  • smink
  • üveggolyók, üvegkavicsok, szép ásványok, bármi, ami átlátszó és csillog, de a műanyag nem
  • gyűjthető Kinder tojás figurák
  • kertben gyógynövényekből csodaszereket gyártani (néha sár is került bele, de mind hatásos volt abszolút)
  • fára mászni
  • segíteni anyunak sütni, kikanalazni az edény faláról a rajta maradt nyers tésztát
  • MTV, várni, mikor jön Michael Jackson klip (otthon nem volt tv)
  • tánc, gimnasztika, koreográfiák (de csak francos művészi tornára járattak)
  • IKEA labdás gyerekmegőrző
  • raktáráruházban a kocsikon száguldozni fel-alá (ez is leginkább IKEA)
  • pónit rajzolni (nem is szerettem a pónikat, a rajzfilmet se néztem, de ez nagyon menő volt)
  • úszógumival fürdeni (tudtam úszni, de az nem jó)
  • hóembert, hóvárat, csúszdát építeni
  • biciklizés
  • énekelni, de csak másokkal együtt
  • Bertusék "dzsippjében" a csomagtartóban utazni
I could go on, but I think I've made my point...

8 megjegyzés:

Anna írta...

Ez nagyon jó, én is írok majd ilyen listát. Csak néhány dolog jut eszembe:

- lego
- a bútorok között mászni úgy, hogy nem érinti az ember a földet
- "légyfogót" kotyvasztani az unokabátyámmal
- csipák
- úgy tenni, mintha írnánk, mielőtt tudtunk volna
- "gondoltam egy számot"-osat játszani Apával
- Almádiban a birsalmafára fölmászni az unokabátyámmal
- békákat látni, de siklókat nem
- ásványok, szép kövek és kagylók
- a labdás gyerekmegőrzőbe nagyon szerettem volna bemenni, de gondos szüleim mindig magukkal vittek inkább
- az ugrálós gumivárak (ezt sem próbáltam ki sose)
- útszéli vidámparkok a Balatonnál (dodzsemeztünk, és néha lőhettem)
- Nagymama smarnija
- (Egy darabig azt terveztem, hogy ha lesz kutyám, Smarninak fogom hívni)
- a Tini Nindzsa Teknőcöket nagyon szerettem, a Transzformátorokat is, meg általában a rajzfilmeket. A Jetsonst jobban, mint a Flintstonest (akkoriban angolul működött a CN otthon)
- Megintcsak az unokabátyámmal vívni nagyon szerettünk egy időben
- Veszprémben a kis létra tetejére felülni és az aranyszínű függönyt használni palástnak
- Anyával sütni én is szerettem, és persze megkaptam a lenyalogatnivalót. Állítólag nagyon jól dagasztottam és paníroztam.
- Víziszörnyeset játszani a Balatonban (Apa volt a víziszörny.)
- Gumiholmikkal fürdeni én is szerettem, egy ideig (már tudtam úszni) nagyon ragaszkodtam egy rettenetes teherautó-gumibelsőhöz
- Volt egy készlet betűs és állatos hűtőmágnesem, az jó volt
- szánkózni a Mackós játszótéren Apával
- Amőbázni
- Általánosban sokat játszottunk állatosat, néha mind kutyák voltunk (én kuvasz), néha pedig szavannai állatok.
- Matricagyűjtős füzetek (Anya nagyon ellenezte)
- amikor Anya olvasott este
- amikor Anya énekelt este, vagy betett egy régi karácsonyi zenés kazettát, az "Ajjaját". (Egy "Alleluja"-val kezdődött.)
- A "Kutya viszi a kefét. Tovább is van, mondjam még?" mondóka. MINDIG kértem Veszprémi Nagyapát, hogy mondja tovább, és nem fért a fejembe, hogy hogy lesz ennek vége.
- Egri Nagyapa és a Toldi eleje


Más most nem jut eszembe.

ee_version írta...

Hú!!!!
Ebben az a jó, hogy amit másnál látsz, az neked is fontos volt, vagy ha nem, akkor eszedbe jut róla valami, de azt hiszem, az íratlan szabály az, hogy csak egy szuszra ér. De király! :)

Orsi Nagy írta...

tetszik a felvetés, én is megpróbálom.

- emberi életút és társadalmi szerepek, pl. hogy a boltosnéni egyben anyuka is, meg hogy anya az én

anyukám, de a mamáéknak meg a gyereke, hogy ő egyszerre mind a kettő
- ugyanehhez, mindig olyanokat rajzoltam, hogy egy rajzlapot felosztottam kockákra (6x4, 7x5, mikor

hogy), és egy lánynak az életét követte végig, hogy milyen volt 1,2,3, stb. éves korában, mikor mit csinált
- bunkert építeni pokrócokból székekre csipeszekkel meg madzagokkal a tesómmal
- tesómmal babázni úgy, hogy én a Barbikkal vagyok, ő meg a G.I.Joe-kkal
- mindent a helyére tenni :D (tipikus... mikor átjött a nagybátyám, az ő diplomatatáskáját is el akartam rakni

a helyére, de meglepődtem, mert már ott volt az apukámé, és ez komoly gondot okozott)
- főzni
- hogyan tudja anya megkötni a kötényt masnira, amikor a háta mögött van???
- apa fújjon füstből különböző formákat, de csak a karika sikerült neki
- Égből Pottyant Mesék ("ilyet én is tudnék rajzolni")
- apával bütykölni (pl. forrasztani, keze alá adni a kül. szerszámokat)
- királylányt rajzolni mindenkinek ajándékba (oviban), lovat rajzolni mindenkinek ajándékba (1-2. osztályban)
- térképet készíteni mamáéknál a környékről, elbiciklizni a "világ végére" (ahol a szalagpálya van)
- iskolai játékok az udvaron:
- kelj fel, Jancsi! - hány órára? stb.
- gumizás (olyan rövidáruboltos gatyagumival, ugrálni mindenféle kiszámolós szabályokra, ez

volt Budapesten is?)
- mondókák mindenféle halandzsával, szintén nem tudom, mennyire tájjellegű, vagy országos

dolog volt...
- Dallas-t nézni és kitárgyalni a suliban (alsó tagozaton még)
- miskolci mamáéknál a "szenesben" pakolászni a lomok között, bemászni könyékig a búzás hordóba (a

kukoricába nem lehet, mert az keményebb)
- régi újságokból képeket kivagdosni, füzetbe beragasztgatni (komolyan, olyanokat is gyűjtöttem, ami nem

is érdekelt, csak úgy gondoltam, hogy fontos/hasznos)
- üres házakban kincsek után kutatni (volt szovjet laktanya területén laktunk Veszprémben, tele volt elhagyatott házakkal)

egyelőre ennyi.

ee_version írta...

wow, dejók! erről egy csomó eszembe jutott! :)

Orsi Nagy írta...

szuper, kíváncsian várom! :)

ee_version írta...

Csak lehet, hogy szabályellenes... Azt hiszem, a könyvben úgy van, hogy amire nem gondoltál, már bánhatod :)De majd "játékon kívül"!

Névtelen írta...

Egy szuszra kéne összeírni?
Ezzel az a baj, hogy mindig csak 1-1 ugrik be, és szerintem ez így normális. Az ember pont azért ír listát, mert nem emlékszik mindig minden tételre. Amikor valamelyik tétel eszébe jut, felírja. Így jön össze a lista. A bevásárlólista is így készül: amikor látom/eszembe jut hogy valamit kéne venni, felírom. Ha egy szuszra össze tudnám írni a listát, nem kellene listát írnom. Nem?

Na, mindegy.
Itt egy pár cucc, ami így beugrott: pizsiosztás után kisunnyogtunk a vécére ("pisilni kell", de persze nem kellett, cska kifogás volt), téptünk egy darab vécépapírt, összegyűrtük, és a szájunkba vettük. Visszaiszkoltunk a gyerekszobába, jól összecsócsáltuk a darabka papírt, majd a bátyám ágyának a fából készül támlájára tettük szép kúp formában, száradni. Reggelre megkeményedett, és vérre menő vitákat bírtunk folytatni 1-1 kis vécépapírkúpocskáért. Gondolom, attól volt ilyen értékes, hogy ennyire veszélyes mission volt létrehozni. :)
A másik meg, amikor a nagypapánkkal sétáltunk, és a Batyu utcában lévő csatornákat mentünk meghallgatni. Az enyém volt az alsó, a tesómé a felső. (Pedig szerettem volna én is a felsőt, de persze nem hagyta.)
A Nagypapával mentünk az erdőbe is, volt egy barlang, ami most már szerintem le van rácsozva, de akkor még be lehetett menni. Mindig féltünk, hogy jön a medve, és/vagy a remete, vagy valami, és a Nagypapánál mindig volt egy hegyes végű sétabot, aminek a hegyes vége fémmel volt borítva, és mindig mondta hogy majd azzal jól megvéd minket.
Kíváncsi vagyok, megvan-e még az a bot... ha hazamegyek karácsonykor, megkérdezem a nagymamámat.

ee_version írta...

Zseniális!!!!
Ilyeneket, még! :)
Mondjuk akkor kéne egy szuszra, ha az embernek van egy üres órája ezen elmeditálni. Mint a könyv szereplőinek. Szóval lazítsuk sztem, mert ezek jók!