2016. augusztus 2., kedd

“Different people remember things differently, and you'll not get any two people to remember anything the same, whether they were there or not.”
― Neil Gaiman, The Ocean at the End of the Lane

Hogy én továbbra is hiszek az abszolút igazságban, csak a jelentőségében hiszek egyre kevésbé.

Egyrészt, mert az abszolút igazsághoz nekem nem biztos, hogy több hozzáférésem van, mint bárki más résztvevőnek az élet(em)ben. Kb tíz évig emlékeztem rá igen határozottan, hogy az írásbeli érettségin a Petőfis tételt választottam, míg aztán egy volt osztálytársam elhozta nekem a dolgozatom és nem, nem azt. Szóval bármennyire is szentül meg vagyok győződve arról, hogy valami így vagy úgy van, így vagy úgy történt, attól még lehet, hogy nem, pedig elvileg nem vagyok szenilis, és biztos, hogy nem vagyok hazudós sem, bár magamat pont igen hajlamos vagyok átverni.

Másrészt, mert az igazságnak a való életben korlátozott jelentősége van. Vagyis szinte mindig teljesen mindegy, kinek van igaza, ami számít az, hogy ki tudja érvényesíteni az igazát. Egyik legmegrázóbb felismerésem volt, hogy egy vitát nem nyerhetek meg pusztán azzal, ha a vitapartner érveit cáfolom és ő az enyémeket meg nem. Ahhoz, hogy a gyakorlatban igazam legyen, vagy legalábbis, hogy az igazság érvényre jusson, ahhoz a másik félnek is el kell ismernie ezt.

Harmadrészt meg, mert persze le lehet élni úgy egy életet, hogy belülről melegít, hogy de én tudom jobban, nekem van igazam, de a valóságban tényleg semennyire nem számít. Vagy a legritkább esetben. Mert ha ott ülök a tárgyalóasztalnál és velem szemben a negyven év szakmai tapasztalattal rendelkező szakember, és ő azt mondja, hogy így szoktuk, akkor tízből 9,9 alkalommal halálmindegy, hogy tud-e válaszolni a felvetéseimre. És ez még egy viszonylag tiszta ügy, ez szakma.

Szóval az abszolút igaz nem számít. De az arra való törekvés igen. Ha egész életemben mást nem is érek el, de azt elmondhatom magamról, hogy megpróbáltam többet megtudni a végére, mint amivel jöttem, és megpróbáltam tisztán beszélni és jól hallgatni, akkor elégedett kell, hogy legyek.

Nincsenek megjegyzések: