2016. augusztus 25., csütörtök

Tegnap valami rendeltem az ebay-en és szembejöttek velem azok a dolgok, amiket kb egy hónapja bejelöltem, hogy érdekelnek. És kb mind teljesen hidegen hagyott. Hasonló sorsra jutott a Ha én gazdag lennék címszóval összeírt kívánságlistám eddig kb 30%-a, és az sincs egy hónapos. Azt hiszem, az anyagi természetű frusztrációimon viszonylag könnyen lendülök túl, leülök egy csendes sarokba, és megvárom, míg elmúlnak. Ha ezt a megfigyelésemet valamilyen delayed gratification módszerrel rendesen át tudnám ültetni a gyakorlatba, képződhetne viszonylag jelentős anyagi tartalékom, pszichológus és baglyok ide vagy oda.

Amin viszont nem tudok könnyen, sőt, átlagos könnyedséggel sem túllenni, azok az emberi természetű veszteségek, vagy hiányok. Jelesül:
  • ha valakik, akik hívni szoktak, nem hívnak valahova
  • ha kimaradok egy beszélgetésből, suttognak a jelenlétemben
  • ha érzékelem, hogy valaki nem kedvel, és úgy érzem, nincs rá oka ésvagy nekem ő rokonszenves
  • ha bármilyen emberi kapcsolatom meglazul, valaki kezd eltűnni az életemből
  • ha valahol már nem számítok, ahol korábban számítottam
  • (legcikibb:) ha kiderül, hogy valamit elrontottam, rosszul csináltam, szakmailag, emberileg, bárhogyan
Azért érdekes ez, mert közben én is csinálok ilyeneket. Kétféle barátom van: akit én hajkurászok, hogy találkozzunk már, beszéljünk már, és aki engem hajkurász. És tényleg, borzasztó beteg módon, mintha a barátaim közül is kifejezetten azokra és amiatt lennék rágörcsölve, hogy nekik ez (épp?) nem olyan égbekiáltóan fontos.

Szóval a tényleges vágyaimat tartalmazó wishlist-emen azt hiszem első helyen az szerepel, hogy a nincsből át kéne állítani a fókuszt a vanba, illetve magamat a kontúromon belül definiálni és látni, nem pedig az állandóan változó külvilág fényében.

Csak ezt nem árulják a botban, de még az ebay-en sem.

5 megjegyzés:

Kornél írta...

"nincsből át kéne állítani a fókuszt a vanba," Életem kérdésének a válasza avagy negyvenkettője. :)
Most elgondolkodtattál rendesen. Köszönöm!

cavecat írta...

nagymuter azt szokta mondani, hogy "ami nincs az nem kell" :)

ee_version írta...

Karak: oké, 42, de mi a kérdés? :)

Cavecat: tulajdonképpen irigylésre méltó, teljesen keleti filozófia, de bennem erre nincs elegendő hajlam. Én valahol ott tűztem ki a célt, hogy vágyaim legyenek, de frusztrációim ne. Na, ez szép pengeél-balett lesz.

cavecat írta...

Szerintem a "ha én gazdag lennék" lista egy nagyon jó módszer.

Régebben (10 éve...) volt egy füzetem, amibe csak ezeket a kívánságlistákat írtam. (Nyilván nem mindig a pénz volt a szük keresztmetszet.)
Kihúztam, ami megvalósult, és az nagyon vicces :)
(Persze úgy hogy azért még el lehessen olvasni.)
Kihúztam azt is, ami már nem kell. Az is vicces :))
Aztán néha visszaolvastam 3-6-9 hónapot, és az volt a legviccesebb :)))

A hasznos része a dolognak pedig az, hogy segít a fontossági sorrend felállításában, és az impulzus-vásárlások elkerülésében. Ha valami hónapok óta visszatérö eleme a listának, sokkal könnyebben nem veszem meg a bármit ami a boltban szembejön, mert ott lebeg a lelki szemeim elött a rég vágyott valami, amiért érdemes spórolni. Es tudom, hogy ha a bármi igazán fontos, akkor felkerül majd a listára, újra meg újra, és megveszem pár hónap múlva, amikor már biztosan tudom, hogy _tényleg_ szeretném megvenni :)

Kornél írta...

A mindenség kérdése, a kérdés. "Mi a lófasz az élet?" :)