szerda: Portóból Viseuba

A szerda reggel fájdalmasan korán, a Hertznél indul. A legalapabb kategóriájú autóra fizettünk be, de tekintve, hogy nem ugyanott vesszük fel a kocsit, mint ahol lerakjuk, upgrade-elnek és kénytelenek vagyunk egy vadonatúj, hibátlan, vajszínű Mini Cooperrel átszelni az országot.

kedd: Porto - ami kimaradt

Reggelre végleg elszakad bennem a cérna a tarthatatlanul lenőtt hajam miatt. Az utazás előtt próbáltam időpontot egyeztetni a fodrászommal, de nem reagált semmit a megkeresésemre. Tizennégy éve járok hozzá, nem véletlenül, a praxisomban eleddig az egyetlen, aki olyan frizurát bírt nekem vágni, amit szeretek, és próbálkoztam vagy húsz másikkal, épp amiatt, hogy kb olyan nehéz vele időpontot egyeztetni, mint a római pápával. Szóval a saját fodrászom kikosarazott. Kétségbeesésemben már majdnem bejelentkeztem E. (egy harmadik) fodrászához, de ő sem vette fel a telefont. Szóval az utazás reggelén vettem kétféle csatot, hogy majd valahogy eltűzöm a mindent, de hát kit is akartam becsapni. Egy napot végigküzdöttem csattal, egyet az E-től kunyerált hajporral, nem tudom, melyik volt rosszabb. Közben Tripadvisoron már kutattam, hova érdemes fodrászhoz menni, három szóba jöhető szalont sikerült találni, ebből egy nem volt nyitva vasárnap és hétfőn, egy másik épp a Café Santiagóval szemben volt, oda aznap oda is néztünk, kiderült, hogy az sincs nyitva, plusz elég flancosnak tűnt. Úgyhogy a kedd reggel azzal indul, hogy elnavigálunk a harmadikig. Persze nincs szabad időpontjuk aznapra. Próbálom égi jelnek tekinteni, és belevágunk az aznapi program turisztikailag értékelhető részébe.

hétfő: Porto - kötelezők

A második nap kisebb pofáraeséssel kezdődik: Gaudí-házakat idézően hosszú sor fogad a Livraria Lello előtt, amit lehet, hogy nem akartunk volna megnézni, ha J.K. Rowling nem kürtöli vele tele a világot, de azért túlzás volt ennyire integrálni a HP kultuszba. Megpróbálunk online jegyet foglalni, de a rendszer is lehalt a felfokozott érdeklődéstől.

vasárnap: Porto - alapok

Korai ébredés - ez innentől minden nap így, és nem értem, otthon három szundival sem megy, itt meg gond nélkül - gyors bevásárlás, reggeli az erkélyen, sikerül az előtt elindulni, hogy bárki más felébredt volna a szálláson. Sikerül a házigazda által szeretettel kipreparált térkép nélkül elindulni, így mintegy véletlen futunk bele a legtöbb látnivalóba, illetve rendkívül tanulságos extra köröket teszünk Porto szövevényes belvárosi utcáin.

szombat: érkezés Portóba

Röviden a tanulság: 72 órás turista "BKV" jegyet nem lehet automatából venni, csak a belvárosban a turistairodában, illetve utasonként kell feltöltőkártyát venni, nem egy kártyát többször csippantani. Ezt három sorbanállás után értettük meg teljes mélységében. Viszont kimegy a metró a reptérig és átszállás nélkül utazhatunk a hostelünkig a Casa da Músicához (ami sötétben sem nagyon szép, de landmarknak mindenképp landmark).

Szállásadónk végtelenül kedves és beszédes, egy szuszra sorolja fel az összes látnivalót és jelöli fel a térképre, visz ki a tetőteraszra, mutogatja el a várost, az éjszaka ezen pontján már nem mindent fogok agyban, fogmosás után azonnal dőlünk ki az ablak alatt éjjel sem nyugvó közúti forgalom zajára.

Portugália - bevezető

Az utazás ötlete 2009-ről eredeztethető, amikor is T. berángatott egy olyan tárgy előadására, amit én nem is hallgattam. Két diák portói úti élményeiről adott elő, és annyira megkapóak voltak a kissé lepusztult, színes csempés házak, hogy akkor és ott elhatároztuk, hogy T., E. és én másnap találkozunk a pályaudvaron és uccu neki.

Persze nem lett belőle semmi. De a vágyódás megmaradt. Egész sokáig elérhetetlen távlatként, what with praktikusan másfél évig munkanélküli voltam az egyetem után, és aztán sem lett sokkal jobb a helyzet. A terv csak jóval később kezdett komolyan vehető formát ölteni, közvetlen a barcelonai út után, (egy másik) E-vel. Eredetileg a teljes óceáni partszakaszon autóztunk volna végig, aztán valahogy győzött bennem az építészek és a nagyvárosok közötti erős gravitációs mező, és lett a végső verzió az, hogy nagyrészt Porto és Lisszabon, de azért nézzük meg, ami a kettő között útba ejthető.

Nem volt végletes előre tervezés, ami két control freak részéről egészen meglepő. A köztes megállókat egy nagyon okos netes alkalmazással találtuk ki, és ez alapján, másfél hónappal az indulás előtt foglaltunk szállást Portóba, Tomarba, Évorába és Lisszabonba. Hogy aztán az indulás előtti héten, miközben próbáltuk kitalálni, milyen városokat akarunk érinteni az autózós köztes három napban, E. nagyon józanul ráébredjen, hogy nem praktikus a földrajz és módosítsunk Viseura* és Óbidosra. Szóval egy héttel az utazás előtt kialakult, hogy hova megyünk, a mit fogunk ott csinálnira meg addig jutottunk, hogy egyrészt körbefaggattam mindennemű, Portugáliát megjárt ismerősöket, kisebb-nagyobb eredménnyel, E. egy utazási irodás ismerőstől gyűjtött be tippeket, illetve találtam egy végtelenül hasznosnak bizonyuló blogot. És kiolvastam egy borzasztó útikönyvet, amitől nem lettem okosabb, illetve beszereztem egy 2005-ös Lonely Planetet, amit a roadtrip rész alatt forgattunk leginkább.

Eredetileg az egész utat egy giga bejegyzésben akartam elmesélni, de a rengeteg munka miatt igen lassan haladok vele, meg talán kezelhetőbb is lesz így, ha csöpögtetem. Nem tudom, olvasni mennyire lesz érdekes, de nekem jól esik leírni :)

*Aki csak hallotta, hogy Carlos félbehagyta a baglyokat és Portugáliába szökött, mindenki azt kérdezte portugál utazásom első hírére, hogy akkor be is fejezteted a tetoválást? És erre szép türelmesen mindenkinek elmagyaráztam, hogy 1) Carlos Portugáliában portugál árakon dolgozik 2) bármilyen tipikus is, nem praktikus utazás alatt tetováltatni, pláne nyáron, mert a friss tetkót nem érheti nap és három napig négyóránként sterilizálni kell és újrafóliázni, amibe többek között egy repülőút sem igazán illeszkedik, különösen, hogy a fennmaradó időben sem fogok kényelmesen hátradőlni az autó/vonat/metró/repülőgép ülésében a telihátas nyílt sebemmel 3) hogy azt ne is említsem, hogy Viseu elhelyezkedése nem kedvez annak a szcenáriónak, hogy az utazás végére lehessen iktatni csak úgy 4) ez az utazás Portugáliáról szól, nem arról, hogy belelogisztikázzak egy kétnapos viseui kitérőt 5) meg sem fogunk állni Viseuban, mivel kiesik és nincs ott semmi különös. És aztán nemhogy megálltunk, meg is szálltunk ott.

• A metróba igyekezve venném elő a bérletem, de nincs a táskában. Haragszom magamra, hogy miért nem tettem át a másikból, amivel délelőtt a piacra mentem. Este hazaérve konstatálom, hogy a másikban sincs. Se sehol a lakásban. Jobban belegondolva fel is tudom idézni talán, ahogy átpakoltam. Újabb tárgy került fel a munkahely-nagymama-fragola háromszögben eltűnt tárgyak listájára, kezdek szorongani. Nincs egy hete, hogy vettem.
• Felbuzdulva azon, hogy a héten mérhető mennyiséget sikerült olvasni, bevetettem magam a libribe, és tripla zsákmánnyal távoztam. Otthon vettem észre, hogy a Megyek utánadot másodjára vettem meg a hónapban.
• A Lidlben a pénztáros becsippantjaba két doboz mascarponét és az üveg alkoholos italt, majd várakozásteljesen rám néz. Jelzem, hogy a fagyasztott gyümölcs és a többi cucc is hozzám tartozik. Erre ő, hogy az világos, de elmúltam már 18? Sőt, 31 is. Hát, pedig abszolút nem látszik.

Come on...

Akarunk egy rekettyést

De szép legyen ám! És ne túl drága!

A következő posztot osztotta meg velem két kedves ismerősöm is, teljes merő jószándékból:

"építészismerőseim, out there!
[harmincas építészekből álló cég neve] keres eddigi legnagyobb munkájának kiviteli terveihez épületszerkezet-konzulenst. (kb. november-február)
tudtok mondani valakit, akit megkereshetünk?
- konzulenst keresünk, mert mi szeretünk rajzolni
- léptékében hozzánk hasonló legyen (nem az épszerk sztárszférájából keresünk megfizethetetlen árakért)
- van tapasztalata, tehát meg tudja nekünk mondani, hogy az adott betonlemezünk hogy fog szétrohadni, mennyire lesz csúnya 10 év múlva, és ajánl nekünk helyette valami okosat.
köszi!"

És lehet (biztos), hogy én vagyok elképesztően ingerlékeny az utóbbi időben, de az összes bicska kinyílt a zsebemben. A teljesség igénye nélkül:

• Kb. 3,5 cég van az épszerk tervezői szférában jelenleg, aki labdába rúghat, zömükkel már dolgoztam együtt, és ha régiek is, mérhető mennyiségű tapasztalata van vagy kettőnek.
• Egy épszerkes nem azért kér "sok" pénzt, mert ő rajzolja meg azt a redvás csomópontot, hanem mert ő találja ki. Lásd még: "Dóri, hogyan gyorsíthatnánk a munkád? Majd mi berajzolunk neked, csak skicceld le a tervet nagyjából." A munkaidőm 90-95%-a telik gondolkodással, a maradék a rajzolás, az rohadt relaxáló, nagyon szeretek szép pontos vonalakat húzni és tudok is, de az kvázi a jutalom, Dirk Gently aláfestésre.
• Ha valaki mégis elvállalja ezt a munkát nem-megfizethetetlen áron, annak valószínűleg nincs 10 éves saját tervezésű betonszerkezete, pláne azt nem tudja, mitől rohadt/nem rohadt szét.
• Ha lenne (nincs) fölösleges vegyértékem és akarnám vállalni ezt a munkát, csak a hirdetés megfogalmazása kb 50%-ot növelne az árrésemen.

A kérdés csak az, hogy túlreagálom? Mert úgy tűnik, aki megosztotta velem, tökre nem így olvasta.

Tegnap este apu köszöntése után megnéztük A halászkirály legendáját. Nem állítom, hogy életem filmje, de valamiért nagyon magával ragadott, és egyből meg akartam nézni az összes Robin Williams filmet, amit még nem láttam (sok van), meg mindent Jeff Bridges-től (ebből még több).

A héten megint belefutottam a hiányos YouTube audiobookok problémájába: véletlenül ráakadtam egy Douglas Adams olvasta Dirk Gentlybe, és annyira eszméletlenül jó volt hallgatni, hogy teljesen kiakadtam, mikor rájöttem, hogy komplett jelenetek hiányoznak belőle abszolút feltűnően (emlékezni sem kell rá, érződik a logikai hiány). Ma megpróbáltam felkutatni a teljes verziót, létezik is, csak már sehol sem kapható. Sajnos az is kiderült, hogy létezik Douglas Adams olvasta komplett ötkötetnyi Útikalauz is, de persze ez sem elérhető. És az elsőt már meghallgattam Stephen Fry előadásában (ettől még simán újrahallgatnám).

És túl azon, hogy most nyomaszt felvételek hiánya, melynek létezéséről egy hete még nem is tudtam, de ráadásul ott van az az érzés is, hogy alig nézek filmeket, ezeket be is kéne szerezni és mikor nézem meg, meg színdarabok, meg mennyi de mennyi könyv és alig olvasok, és semmire nincs időm.

De az audiobookot, ha valaki fellelni, jelezze, mert azt munka közben nagyon jól lehet!

Conversation starters

Hallgatom szerencsétlen Dear Hank and Johnt és az egyik hallgató abban kért tőlük tanácsot, hogy hogyan tartson fenn beszélgetéseket, mert még a barátaival is azon kapja magát, hogy téma híján egymás mellett ülve mobiloznak. És erre a vendégként szereplő alkalmi műsorvezetőtárs azt bírta javasolni, hogy játsszanak Would You Rather-t.

Eszem megáll.

Hogy vannak az embernek olyan barátai, akikkel nem bír fél órát értelmesen beszélgetni? Vajon strukturálisan mennyit segít a helyzeten egy ilyen játék? Vagy az a cél, hogy a small talk szintjén fussunk le maratoni távokat?

Öcsém egy belpesti hostelben csapos és már nagyon rég barátságosan távolságtartó a vendégekkel, mert London óta PTSD tüneteit produkálja a felszínes beszélgetésektől. Pár hónapja pillanatnyi elmezavar keretében megpróbált összecimbizni az egyik vendéggel,mivel felületes benyomások alapján úgy ítélte meg, hogy kivétellel áll szemben. Erre kb abban a helyzetben találta magát, mint a podcast hallgatója, csak ő nem nyomkodta a telefonját. Mivel semmilyen értelmes kérdésére nem kapott továbbfűzhető választ, már majdnem otthagyta az egész szitut egy sör után, amikor a világutazó kínjában előhozta, hogy felváltva kérdezzenek egymástól (truth or dare, de csak a truth játszik). Amibe öcsém azzal a feltétellel ment csak bele, hogy csak olyan kérdés ér, ami a másikat valóban érdekli, nem baj, ha kínos.

Kb a harmadik kérdés az volt, hogy mi a kedvenc étele. Mi a baja az embereknek?