Az van, hogy engem rettenetesen irritálnak ezek a tipikus rajzolt lányok, akik naponta új tükörbepózolós képet töltenek fel a facebookra, és mindegyiken úgy néznek ki, mint valami fehérneműmodell - ruhában, vagy se. Eddig szimpla. De ma eltöprengtem rajta, hogy tulajdonképp mi a fene bajom van velük?
Egyszer a gimiben színházba mentünk az osztállyal, és kivételesen kisminkeltem magam. A fiúk egy része meg sem ismert, az osztály ügyeletes bombanői köpni-nyelni nem tudtak, napokig téma volt a dolog. Erre föl jól nem sminkelek azóta sem.
Szóval milyen alapon zavar, hogy valakik jobban állnak egy versenyben, amibe én tudatosan be se szálltam?... Mármint, jöhetne ide egy hosszas fejtegetés arról, hogy biztos azért irritál, mert erősítenek egy sztereotípiát és rontják az érvényesülési esélyeimet, de tényleg? Nem vagyok én simán irigy? Dehogynem.
11 megjegyzés:
vagy az van, hogy én is irigy vagyok, és ezért együtt érzek és én is csak magyarázok, hogy á, nem is úgy van,
vagy az van (én ennek drukkolok), hogy azért idegesítenek ezek a lányok, nők téged (engem is), mert elhitetik a világ többi részével, hogy a nők ilyenek, ilyennek kell lenniük, és szinte már általános elvárás, hogy pl. egy nő fesse magát, mert ha nem, akkor igénytelen trampli szatyor.
különben nem a te (én, mi) érvényesülésünket rontják, mert nem ugyanazokban a körökben kívánunk érvényesülni (ugye?), viszont "a nőt, mint olyat" degradálják a viselkedésükkel, és általános sztereotípiákat erősítenek. és ahhoz, hogy te (én, mi) érvényesülj(ünk), először is ki kell vívnunk annak elismerését, hogy lehet egy lány, nő másmilyen is, nem csak olyan, mint a nagy átlag. tehát mégis csak mínuszból indulunk, és már a startvonalért küzdenünk kell. de ez csak az én meglátásom, jöhetnek a bombák, petárdák, bármi :)
Igen, ezt gondolom. Rosszabb pillanataimban pedig azt, hogy jól gyártottam magamnak egy ideológiát, hogy hogyan lehet utálni a szépleányokat szigorúan elvi és nőjogi alapon és nem sárga irigységből...
amúgy ugyanilyen hülyén éreztem magam, amikor 11. osztályban, talán a lányok között utolsóként, de legalábbis az utolsó 3 között elkezdtem én is az akkor divatos szivacsos melltartót hordani. le is szoktam róla hamar, amikor az elvárás(t) elmúlt(ni véltem).
Én meg azért nem sminkelek, mert - ez borzasztó nagyképűen fog hangzani - akkor pontosan ugyanúgy nézek ki, mint ezek a plakátlányok, és pontosan ugyanazokat a reakciókat is kapom. És én egyszerűen nem akarom az olyanok társaságát, akinek az a lényeg, hogy mennyire lehet velem reprezentálni. Mert az az a tulajdonság, ami óhatatlan elmúlik idővel.
Csak közben meg tök nehéz megtalálni azt a pályát, ahol nem ebben a versenyszámban mérik az embert.
reprezentálni: na most akkor képzeld el, esküvői ruhát keresek... nem kurvásat, nem szűzlányosat, nem fűzős-abroncsosat. szerinted találok? (spoiler alert: nem.) mert nem akarok dekorációs tárgy lenni az esküvőmön, ez baj?
http://www.nlcafe.hu/oltozkodjunk/20121218/pulover-eskuvoi-ruha/
Nem viccelek.
nem tudok horgolni, sem kötni... de azon komolyan elgondolkodtam, hogy megvarrom - báli ruhát már varrtam magamnak korábban. nagyon angavard dolog lenne, nem?
Meglehetősen :)
azért sminkelni többféle stílusban/színvonalon/és minőségben is lehet :)
tehát nem kell feltétlenül plakátlány arcot rajzolni.
na én meg azért irigykedem, mert te szarsz az egészre :) én smink nélkül úgy érzem magam, minth egy hulla
https://www.youtube.com/watch?v=4Yo-QFdpd4A&feature=youtube_gdata_player
4:50től van kb a releváns rész. Bevallom, én is úgy gondoltam, hogy így meg úgy meg minek és nem ízléses. De hát, igaza van: miért ne.
Persze, az nem jó, ha elvárás. De hát, nekünk nem kötelező a cicababákat követni a viselkedésünkkel. Attól még hadd' legyenek. Nem a legrosszabb, ami történhet.
annalight: Persze, tudom. És nem is annyira a sminkről van szó, csak épp erről kezdtünk beszélni. A barbibaba-külsőről beszélek inkább, vagyis arról, hogy valakinek, úgy tűnik, élete főműve a teste, és ezt tartja egyetlen lényeges tulajdonságának. Legalábbis, ami a facebook profilját illeti. Oké, hol érdekel ez engem? Nem tudom. engem nyilvánvalóan nem ez zavar, hanem a jelenség kiváltotta osztatlan siker, és az a tény, hogy akkor hívnak el haverok sörözni, ha nyár van és forrónadrágot vettem fel, télen meg nem hívnak el. Na, és kb ennyit arról, hogy én szarok az egészre. Nem igaz. szeretnék csinos lenni, szeretek tetszeni, csak szeretném, ha nem ez lenne a legérdekesebb tulajdonságom, mert azt tapasztaltam, hogy hosszabb távon sem tudok mit kezdeni azokkal az emberekkel, akiket az fogott meg, hogy mennyire csini vagyok. Nincs közös témám velük.
Anna: szerintem ez a videó azért kicsit téved. Ugyanis nem arról van szó a sefie-k esetében, hogy az egyszeri lány épp szépnek érzi magát és ezt fotó posztolásával ünnepli. Nem. Az előtte való 3 órát, meg általában az élete 35%-át aktívan azzal tölti, hogy prezentábilis legyen azon a napi egy fotón, és ha nem érkezik rá kellő számú lájk, szuicid lesz. És hol árt ez nekem? Talán picit úgy, hogy a mi generációnknak már nem csak azt kell megértetni a jövendőbeli férjével, hogy Pamela Anderson nem úgy néz ki, az nem valóság, hanem, hogy a szomszéd Mici sem úgy néz ki, hogy senki nem úgy néz ki, haló, ne figyelj rájuk, rám figyelj, mert jól főzök. Mert a nők fele plakátlány.
Szóval tudom, hogy nem jogos, hogy idegesítenek ezek a bigék, de idegesítenek.
Megjegyzés küldése