A Népszínház utcai kislakást R vette át tőlem, harminckevés éves srác, szakács, nem zűrös. A vezetékes netet mostantól ő fogja használni, de némi technikai malőr folytán vártam még oda egy mobilnetes számlát, amihez semmi köze, tehát megkértem, szóljon okvetlen, ha megérkezik.
Pár napja találkoztam a tulajjal, hogy odaadjam neki az utolsó havi rezsimet, és mesélte, hogy milyen zűr lett R-rel, mert hogy állítólag nekem várt valami fontos levelet, és nem tudta kinyitni a postaládát, és ahelyett, hogy kicseréltette volna a zárat, fogta és fölfeszítette. És aztán mehettek lakatosért, aki nem is tudta rendesen helyrekalapálni az eldeformálódott ajtót, plusz az egész akció végeztével a tulaj az új kulcsot át akarta adni R-nek, akivel ezt az egészet előre megbeszélte, de hiába csörgette fél órán keresztül, az istennek nem vette föl a telefont. És aztán később sikerült elérni, és kiderült, hogy hát nem vette föl, mert jógázott, és még neki állt feljebb, hogy miért nem vitte be a lakásba a kulcsot a tulaj? Szóval, hogy mekkora egy bumburnyák ez az R, mondta nekem a tulaj.
No, hát másnap pedig találkoztam R-rel, hogy odaadja a kaució maradékát, és furdalt a kíváncsiság, rákérdeztem, hogy van-e valami hír a mobilnetes számláról. Mondta, hogy hát jaj, ne is mondjam, nem bírta kinyitni sem a postaládát, fölfeszítette (tényleg), mert valamiért úgy értette, hogy a dolog nem várhat napokat, míg a zárcserét csigatempóban intézi a tulaj, és aztán ugye ebből óriási ügy lett. Nagy nehezen sikerült keríteni lakatost, és elkezdett a tulaj szervezkedni, hogy mikor van otthon R, mert hogy akkor cserélnék a zárat. Amire ő visszakérdezett, hogy okvetlen muszáj-e otthon lennie ehhez a dologhoz, megállapodtak, hogy nem, végül is, nem, és akkor a lakatost kihívták csütörtökre, amikor R dolgozik. Aztán az utolsó pillanatban mégis áttették a dolgot szerdára, a szabadnapjára, ami őt abszolúte nem érdekelte, tekintve, hogy tisztázták, nem szükséges a procedúrához, és ehhez mérten elment jógázni. (Tehát nem otthon volt és hallgatta a csörgő telefont, ahogy a tulaj hiszi.) Jóga után látta a 13 nem fogadott hívást, vissza is hívta a tulajt, aki kb leteremtette, hogy miért nem vette föl, ha egyszer megbeszélték, mert hogy így hogy kerül hozzá az új kulcs? Amire mondta, hogy gondolta, berakja a tulaj a lakásba, hogyan másképp. De nem, ehelyett sikerült a kulcsot a szomszéd lakás lakóinak odaadni, akik meg össze-vissza vannak otthon, tehát napokba telt, míg végre el tudta hozni.
Namost, a hosszú és érdektelen sztori végén csak annyi kérdésem volna, hogy ezt az egész ügyet hogy nem bírja értelmesen kommunikálni a két érintett fél, amikor borzasztó egyszerű. Nem értem. Persze nyilván könnyebb megoldás élből feltételezni, hogy a másik teljesen hülye, igaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése