Rettenetes érzés, hogy a legtöbben annak _ellenére_ szeretnek/kedvelnek, amilyen vagyok. Igen, ahelyett, hogy örülnék annak, hogy alapvetően az emberek kedvelnek, azon görcsölök, hogy menetrendszerűen megkapom, hogy azért irtó nehéz ám engem elviselni néha/mindig.
És ez nem is olyasmi, amit én aktívan csinálok, egyszerűen nem vagyok könnyen emészthető, és ez nem jó érzés.
8 megjegyzés:
Hát, szerintem nagyon kellemes társaság vagy, és nem vagy nehezen emészthető. For the record.
csatlakozom. az egy dolog, hogy valamilyen vagy, nem pedig olyan felejthetős semmilyenke. az aztán tényleg nem baj, az ember legyen is valamilyen, a kutya mindenit! :))
Én pont azért kedvellek, mert nem vagy "könnyen emészthető".
A közérthetőség kedvéért: szerintem aki "könnyen emészthető", az azért könnyen emészthető (számomra), mert vagy nagyon hasonló a gondolkodásmódja (mint nekem), vagy valamiféle "archetípusba" sorolható (tehát ugyan különbözik a gondolkodásmódja az enyémtől, de ettől függetlenül nem rendelkezik az újdonság varázsával).
Néhány éve jöttem rá, hogy azok az emberek, akik nagyon különböznek tőlem, sokkal kellemesebb, érdekesebb, szórakoztatóbb társaságot jelentenek, mint akik hasonlítanak (tehát vagy ő beszél, és én bólogatok, vagy vica versa). Ezektől az emberektől ugyanis tudok tanulni valamit, valami újat, az Életről meg a Világmindenségről meg Mindenről.
Szóval, nem "annak ellenére", hanem éppen hogy amiatt :)
Amúgy meg szerintem a többiek sem "annak ellenére", biztos, hogy mindenki a szerinte jó tulajdonságaid miatt szeret - és a "rosszakat" csak azért meri néha szóbahozni, mert úgy gondolja, hogy elég jó barátok vagytok ahhoz hogy megtehesse.;)
Aranyosak vagytok, csak nem tudom igazán úgy érezni, hogy "még mindig jobb". Az a probléma, hogy első benyomás, felületes ismeretség során szimpatikus szoktam lenni, és aztán idővel a többséget elkezdem irritálni. És valahogy úgy érzem, az átlagnál jobban, mert engem az emberek nagy része nem irritál, vagy legalábbis messze nem annyira, hogy szóvá tegyem, nekem viszont borzasztó gyakran mondják, hogy fárasztó vagyok, vagy sok.
Nem teljesen passzol, de "Pleasing everyone is impossible, but pissing everyone off is a piece of cake"
Igen, sok vagy. És akiknek tényleg jelentesz valamit, azok pont emiatt szeretnek. Akiknek erős egyénisége van (alt.: van egyénisége, de ez gonoszság, mert mindenkinek van) az mindenképp sok olyannal fog találkozni, aki szerint ő sok. És még az is normális, hogy ez elsőre (másodikra) még nem derül ki - olyankor még nem ismeritek egymást.
És szerintem *egyáltalán* nem baj, hogy sok vagy. Az esetleg, hogy téged zavar, hogy másokat zavar, de az is csak azért, mert rosszul érzed magad tőle.
Egyetértek Mr Yellow-val amúgy.
dehogy vagy sok.mindenki más a kevés.. nem te a sok.
Nekem ezek az emberek nem kevesek.
Megjegyzés küldése