Valaki csinál valami nem teljesen szabályosat, ezúton próbál nekem szívességet tenni, tényleg őszintén és önzetlenül, és persze én nem fogadom el, mert én nem szeretem, ha ilyen dolgokhoz akármennyire érintőleges közöm van. Csak azt hogyan tudnám csinálni, hogy ezzel az illetőt ne bántsam meg, meg ne érezze úgy, hogy ezért én őt kevesebbnek tartom, vagy rossznak, vagy egyáltalán, megítélem.
Nem szeretek a saját integritásom és mások lelki békéjének megőrzése között választani. Kéne a nyakamba egy permanens tábla azzal a felirattal, hogy "hagyj ki belőle, ne mesélj róla, nem akarom tudni".
Ámbár ez sem oldana meg semmit. Így is azt gondolja rólam mindenki, hogy ilyen vagy olyan alapon elítélem, vagy kevesebbnek tartom magamnál. Mert nem iszom, mert nem beszélek (nagyon) csúnyán, mert semmilyen stiklit nem csinálok, mert egy jókislány vagyok. Holott nem én ítélem el a többieket, hanem ők vannak rossz véleménnyel saját magukról, ha miattam szoronganak. Én így gondolom.
6 megjegyzés:
felkerült a első rólam szóló történet.nem fűzök semmit hozzá.
Vicces, hogy ezt gondolod, de nem nyert. Egy barátom akart nekem adni egy márkás ruhát, és valahogy nem volt gömbölyű a sztori, végül kiderült, hogy nem teljesen egyenes úton jutott hozzá, ekkor szépen kihátráltam a dologból, minek következtében, attól félek, megsértődött. A közvetlen ezelőtti úgy pedig, hogy egy számomra nagyon kedves valaki azt mondta nekem (kicsit már nem szomjasan) egy buliban, annak kapcsán, hogy egyedül én voltam józan, hogy nehéz velem, és hogy rajtuk nevetek, pedig velük kéne.
Egyáltalán, mikor tettél volna bármi olyant, amitől most hirtelen aktuálissá vált volna egy ilyen bejegyzés? És ennyire kisstílűnek tartasz, hogy blogban üzenetnék neked aktuál sérelmek kapcsán? Nemár...
olvasd el aképp, hogy ez a történet a kiscsillag koncertre való ajánlatom .ráillett, bár voltak nem érthető részek benne, de azok amúgy is vannak általában, amiket nem tu
dom , mire vonatkoznak.
Mi volt abban a nem teljesen szabályos, amihez nem akarom, hogy közöm legyen? Miért éreznéd ettől azt, hogy kevesebbnek tartalak magamnál, ha nem élek a lehetőséggel? Mi ebben az a stikli, amiről én inkább nem akarnék tudni? Hm? Te nagyon akarod, hogy ez az a sztori legyen, de egyetlen részlet sem stimmel, vedd észre.
"Holott nem én ítélem el a többieket, hanem ők vannak rossz véleménnyel saját magukról" - ééés ott a pont! :)
A legtöbb ember szeretne az egyenes úton járni, csak hát az göröngyös. Sok energiát kell belefeccölni. És amikor előkerül egy ilyen "jókislány", mint te, aki igenis rászánja az időt, energiát, sőt, pénzt arra hogy elvei legyenek, akkor az egyszeri barát azt érzi, hogy ej de jó lenne ilyennek lenni. A vele járó nyűg nélkül, persze. És itt jön a shortcut: ha barátok vagytok, és te nem ítéled el, akkor (majdnem) olyan "jókislány" mint te vagy, nemdebár? Csak persze kevesebb energiát kell rászánni... Aztán persze amikor történik valami, amit te deklaráltan másképp csinálnál, akkor összedől a kártyavár :P
Hát, tapasztalataim szerint a jókislányság már alapból zavarja az embereket, amikor a megvetés gyanúja sem merült még föl. Asszem. Nem tudom.
Megjegyzés küldése