Heti emberi kapcsolatok poszt. Elvárásokról.
Miért fontos számunkra, hogy a barátaink mintaszerű, példás életet éljenek? Miért fontos az, hogy aki nekünk számít, az úgy éljen, ahogy szerintünk helyes? Kell-e lazítanom a barátságomat azzal, akiről megtudom, hogy őszintétlen volt valaki mással? Ha igen, élhető és helyes út-e szociális életünket a világban fellelhető maroknyi igaz emberre korlátozni?
Kérdés: kezdenél-e elvált emberrel? Válasz: soha. Megfontolandó: a saját nagyapád az volt. Kérdés: tudnál-e bízni valakiben, aki hűtlen volt? Válasz: soha. Megfontolandó: ha őszinte vagy magaddal, volt, hogy neked sem sokon múlt, és tudjuk, hogy nem a tett számít ebben a kérdésben. Kérdés: adnál-e olyannak, aki nem ad neked? Válasz: soha. Megfontolandó: amint az ellenszolgáltatás faktor a döntésben, már nem teljesen tiszta, ki ad, ki kap.
A heti tapasztalatom az, hogy bárkiről lehet olyan valóságnak megfelelő leírást adni, ami a lehető legrosszabb színben tünteti fel. Vajon, aki ilyen szemüvegen át lát másokat, az mit vesz ki ebből saját maga? Hogy neki is lehet? Vagy hogy ő az egyetlen igaz ember a földön?
Én nem szeretnék ez az ember lenni.
2 megjegyzés:
Ez egy nagyon jó poszt. Sokat, sokáig gondolkodtam ezen, és meg fogok is.
Két dolgot fűznék hozzá: A barát barát, még ha szar is.
A hogyan állj hozzá kérdéshez pedig Géza szavait tudnám idézni: "Az öreg indián mindent megbocsát, de semmit el nem felejt."
Igen, valahogy így, de a nem felejtés lényegében azt jelenti, hogy valahogy mégis leválsz az illetőről bizonyos mértékig. Nagyon hamar lesz magányos így az ember.
Megjegyzés küldése