Arról röviden ejtsünk szót, hogy már egy gyerek is pontosan érzi, hogy hogyan érnek hozzá, annak milyen töltete van, ellenséges, vagy barátságos - vagy szenvedélyes, tilos. Nem az érintés helyéből, az érintés indulatából direkte.
És ha egy gyerek ezt pontosan érzi, akkor miért hiszi bárki, hogy egy felnőtt nem? Szavakkal is nehéz hazudni, tekintettel méginkább, de érintéssel lehetetlen. Arra lehet (szokás) csak apellálni, hogy amit az érintés mondott, azt majd a szavak jól összezavarják, és az érintett - itt szó szerint - majd elraktározza magában, hogy hát ezt is, alighanem, félreértette.
Pedig jó büdös francokat értette félre.
Mert már a gyerek is tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése