2014. június 20., péntek

Osztálytalálkozókra nem járni nem menő

de én mégsem voltam egyen sem, és ma sem vagyok ott, a tizediken.

Eleinte azért nem mentem, mert baromi pipa voltam az ofőmre* és megfogadtam, hogy hivatalos iskolai dologra én a büdös életben nem fogok menni. A gyerekemet ettől még szívesen járatnám oda, de én nem veszek részt ebben.

Aztán mostanra már túlléptem önnön fontosságomon és maradt az, hogy közeledik az aktuális találkozó, hetekkel előtte még gondolom, hogy lehet, hogy majd most, és aztán eljön a napja és csak nem akaródzik azt érezni, hogy jaj, de jó, majd most látom a mindenkit, hanem kb annyi kanalam van hozzá, mint egy kvázi-kötelező nagycsaládi összeröffenéshez. Semmi.

Van az osztályban pár ember - ismerőseim szondázása útján rájöttem, az átlagnál amúgy több! - akiket kedvelek és akikre kíváncsi vagyok, és akikkel szeretném jobban tartani a kapcsolatot, mint amennyire sikerül, de a többi rohadtul nem hiányzik nekem oda. Nincsen velük semmi baj, de az össznépi ésveledmivan, munkanélkülivagyok, költözömberlinbe, tavalyférjhezmentem, gyereketvárok, hát, ezt leszarom. Sajnos.

*A dolog a sértett büszkeség témakörébe tartozik, és nagyjából arról van szó, hogy amikor Fazekas éremre kellett jelölni az osztályból embereket, engem, aki végig kitűnő voltam, volt egy felsőfokú és egy középfokú nyelvvizsgám, országos versenyekre jártam egy rahedli tantárgyból, párból döntőbe, angolból még az elején dobogós helyig is jutottam**, na, engem nem terjesztett föl, de párakat meg igen, amiről pontosabbat nem írnék, mert nem tudom, ki olvas és igazából lényegtelen. De szóval ennél jóval kevesebbért is lehetett tőle jelölést kapni. És többen tudom, hogy rákérdeztek nála, hogy az XY miért és a Kovács Dóra miért nem, és erre azt mondta, hogy "nekem aztán az égvilágon semmi különös nem jut eszembe a Kovács Dóráról". De annyira azért senki nem érezte torznak a jelöltek névsorát, hogy ki is álljon rendesen a véleménye mellett. (32 diákból vagy 20-an kaptak érmet, csak a miheztartás végett.) És hát ennek folytán úgy éreztem, hogy ha a Fazekas rám nem különösebben büszke, akkor b*sszák meg, én sem rontom a rendezvényeik színvonalát a jelenlétemmel a továbbiakban.

**Külön-külön egyik sem példa nélküli az osztályban, csak az a helyzet, hogy együtt volt k*rva ritka, és eléggé nyilvánvaló, hogy volt valami a mérleg másik serpenyőjében nála, és az a valami az lehetett, hogy nem nagyon fogadtam el, amikor tisztán tekintélyelven próbálta átvinni az akaratát az osztályon, a vége felé egészen röhejes helyzeteket produkálva.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát igen, az ofő elég határozott volt (nem jut eszembe a jó szó asszem). Emlékszem, amikor első osztkir alatt megszégyenítette Recskit. Egy apróság miatt, akkor nem tudtam miről volt szó, mondjuk mindegy, ha tudtam volna akkor még biztos nem állok ki.

Névtelen írta...

Az mondjuk meglep, hogy még mindig iylen érzelmek jönnek nálad elő erre. Én konkrétan leszrtam.
( - After all this time?)

ee_version írta...

Ja, nem, írom is. Hogy eleinte ezért nem mentem. Most meg már csak azért, mert nem érdekel a többésg, a kevesekkel való találkozásban pedig zavar, hogy ott vannak. Ami nem szép dolog, de ez van.

Névtelen írta...

Aha, azt hittem a k meg b szavakat hévvel használod, de úgy tűnik tévedtem :D