az a helyzet, hogy a héten kétszer halt meg Augustus Waters, és az elsőnél majdnem annyira megfeküdtem, mint amikor a könyvet olvastam.
Az mondjuk brutálisabb volt. A villamoson olvastam az utolsó pár oldalt, és a szemben ülő néni adott zsepit és rettentő szánakozva mosolygott rám.. Vagy két napig kerülgetett aztán a sírógörcs, ami nagyon durva, mert ennyire nem szokott rám történet hatni. És mindezt úgy, hogy tulajdonképp nem került bele az éves top5 olvasmányomba a könyv végül.
Most pénteken, miután először láttam a filmet, egész nap annyira fancsali voltam, és annyira nem tudtam megmagyarázni senkinek, hogy már én éreztem magam hülyén a nap végére.
Mindegy, annyit szeretnék ezzel mondani, hogy lehet, hogy nem hibátlan a könyv, de valamit azért csak tud. A film pláne nem hibátlan, de szerintem, akinek nagyon nem tetszik, annak alapvetően valami globálisabb baja van, nem a konkrét film...
Szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése