French the Llama!

Mielőtt minden elkezd Londonról szólni, szeretném rögzíteni, hogy a mai Kiscsillag koncert elképeszteőn jó volt. Talán jobb is volt, mint az első rész. Mondjuk erről nem lehet reális véleményem, mert azt csak felvételről láttam.

És picit szeretnék arról beszélni, hogy én nem tudom, miért hallgatok Ákost*, de azt tudom, miért hallgatok Kiscsillagot. Azért, mert Kiscsillagék "hajlott koruk" ellenére nem határolódnak el érzelmileg saját produktumuktól, és mondjuk baromi irritáló, amikor Lovasi elrontja a szöveget _ és_ ezért még ki is esik a ritmusból és nagyon civil mód prózában bocsánatot kér és újrakezdi a dalt és ááááá, de szóval a maradék időben átsüt a kamaszos lelkesedés és az, hogy ezt az egészet még mindig teljesen komolyan gondolják, szerencsére. Magukat meg nem.

És most akkor elkezdek azon parázni, hogy hogy fogom megtalálni a megfelelő buszt meg vonatot Londonban, ahol annyian laknak, mint egész Magyarországon. Bár addig még el is kell jutni, mi lesz, ha nem fér bele az ellenőrzőkeretbe a kézipoggyászom? Vagy elírtam a netes csekkolásnál a személyi igazolvány számát. Ugye Angliába lehet személyivel utazni?

Asszem megyek aludni...

*Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy ha rossz kedvem van, nincs hangulatom semmihez és muszáj beraknom valami zenét, általában végül Ákosnál kötök ki, olyankor senki máshoz nincs türelmem.